Miért ezek a tevékenységek? Miért ebben az életkorban? Az elsősorban 5–6. osztályosoknak szánt foglalkozásokon a szakkör címében is meghirdetett tevékenységekkel foglalkozunk.

A zsonglőrködés, a különböző tárgyakkal való ügyességi tevékenységek jótékonyan hatnak a koordinációra, a gondolkodási képességekre, és nem utolsó sorban örömet szereznek, miután sok-sok gyakorlás, leejtés után sikerül könnyedén kivitelezni őket. Be kell gyakorolni a mozdulatokat. Aprólékos tanulásra, tanításra van szükség ahhoz, hogy a buzogány ne vágjon szájba, a tányér ne essen állandóan az orrodra, a labda ne akarjon elszaladni előled, a diaboló ne forogjon össze‑vissza. És ha már egyet megszelídítettél, a nehézségek kezdődnek elölről, amikor kézbe veszed a másodikat, a harmadikat - a negyedikről, ötödikről már csak álmodunk- és azokat is megpróbálod egyszerre a levegőben tartani. Mindezt persze úgy, hogy közben könnyed vagy, kisimult az arcod, laza a vállad, harmonikus a mozgásod, esetleg a tekinteted közben más felé fordul (viccgyűjteményt olvasol, vagy figyeled a társadat, hogy ő éppen hol tart).

A 11. osztályos szociális munka keretében jutottunk ki a walesi Coleg Elidyr Camphillbe, hárman az osztályból, valamint Panka a Fészekből és Janka az AKG-ból.
Habár hosszadalmas úton, de megérkeztünk a festői Walesbe; egészen pontosan Llandovery-be, amely Wales fővárosától néhány órás buszútra lévő kisebb település. A vonatúton már nagyon izgultunk, vártuk, hogy milyen lesz a hely, az emberek. Az állomáson, kissé félénken néztünk körbe, kerestük azt, aki majd várni fog minket, hogy a camphillbe vigyen, és ekkor valaki a hátunk mögül ránk rikkantott: Szevasztok magyarok!!!

A mi osztályunk kirándulni volt Mihály-napon. Jó, persze, mindenki volt, de – szerintünk – nekünk nagy kalandban volt részünk.