„Geoládát kerestünk a sötétben…”

Alighogy elkezdődött a tanév, a hatodikosok két napra egy jurtatáborba utaztak, Kővágóörsre.

Seller Lola és Ferenczi Lili fogalmazásából szerkesztettük az alábbi élménybeszámolót.

1. nap: „A jurtatáborban, Pálkövén, rengeteget túráztunk. Az első megállónk egy nyomós kút volt, és miután megtöltöttük a kulacsainkat, továbbmentünk. Az erdőben volt egy hatalmas gödör, amiből a helyiek köveket fejtettek a házaikhoz, kerítéseikhez. Ezt a gödröt a természet már gyógyítgatta, mert a köveket moha lepte, és kisebb növények burjánoztak ki a talajból. Legközelebb egy diófánál álltunk meg az árnyékban, messziről néztük a bányát. Egy hatalmas görög stadionhoz hasonlított.

Szépen zárult a 2012-es érettségi iskolánkban. 16 tanuló tett előrehozott vizsgát, mindannyian jeles eredménnyel. Két vendég vizsgázónk volt, akik szintén sikeresen vizsgáztak. A végzős osztály (22 fő) sikeresen érettségizett, 12 emelt szintű vizsgával az osztályátlag 4,19. Az érettségi elnök három tanulót általános dicséretben részesített, és többen kaptak tantárgyi dicséretet is. A nagy többség sikerrel szerepelt a felsőoktatási pontversenyben, az idei kicsit nehezített pálya ellenére is.

Ellentétben a félelmekkel, hogy sokkal kisebb lesz a kert, azt szoktam mondani, bővült egy zöldségessel, egy fűszerkerttel és sok-sok virágoskerttel. A gyerekek jó ízlésére és régi emlékeire hagyatkozva elkezdtük átalakítani az iskola épülete körüli részeket. A kicsik játszó- és búvóhelyeit igyekszünk tiszteletben tartani. Egész más hangulata van annak a kertrésznek, ahol felásva, megkapálva újabb és újabb növények jelennek meg. Ez igazán jó érzés, mert a kert meghálálja a gondoskodást.

Szeretnénk úgy kialakítani az iskolakertet, hogy megélhessük benne az évjárást. Ezért ültetünk annyiféle virágot, fűszert, zöldséget, gyümölcsöt és bokrokat. Mindent, amitől elevenebbé válik az életünk. Kaptunk segítséget is, sokfelől érkeztek a növények.

Miért ezek a tevékenységek? Miért ebben az életkorban? Az elsősorban 5–6. osztályosoknak szánt foglalkozásokon a szakkör címében is meghirdetett tevékenységekkel foglalkozunk.

A zsonglőrködés, a különböző tárgyakkal való ügyességi tevékenységek jótékonyan hatnak a koordinációra, a gondolkodási képességekre, és nem utolsó sorban örömet szereznek, miután sok-sok gyakorlás, leejtés után sikerül könnyedén kivitelezni őket. Be kell gyakorolni a mozdulatokat. Aprólékos tanulásra, tanításra van szükség ahhoz, hogy a buzogány ne vágjon szájba, a tányér ne essen állandóan az orrodra, a labda ne akarjon elszaladni előled, a diaboló ne forogjon össze‑vissza. És ha már egyet megszelídítettél, a nehézségek kezdődnek elölről, amikor kézbe veszed a másodikat, a harmadikat - a negyedikről, ötödikről már csak álmodunk- és azokat is megpróbálod egyszerre a levegőben tartani. Mindezt persze úgy, hogy közben könnyed vagy, kisimult az arcod, laza a vállad, harmonikus a mozgásod, esetleg a tekinteted közben más felé fordul (viccgyűjteményt olvasol, vagy figyeled a társadat, hogy ő éppen hol tart).