Szent Mihály napjára készülünk ismét, egy új évre.
Visszagondolunk a tavaly óta eltelt időre. Megtisztogatjuk az ünnepre saját kis kövünket, és a mérleg másik tányérjába rakjuk, a sötéttel szembe. És azt kívánjuk ebben „az időből kilógó” ünnepi pillanatban, hogy írassunk be a jövő évben is az Élet könyvébe.
Weöres Sándor: Örök pillanat
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
Illusztráció: Mihály arkangyal (Deésziszből), 14. sz. (Athén, Bizánci Múzeum)
Korábbi cikk: http://phwi.hu/iskolai-elet/unnepek/287-mihaly-na