150 éve született Rudolf Steiner
A XIX. század második fele a fölébredés időszaka volt. A század közepén, a politikai változásokat sürgető tömegek forradalmi felkelését követően függetlenségi harcok robbantak ki szerte Európában.
A nemzeti identitás megteremtésén túl rendkívüli tudományos és technológiai fejlődés is kezdetét vette. Az 1880-as években megszületett az első robbanómotor (G. W. Daimler és G. Benz találmánya), majd a dízelmotor (R. Diesel találmánya). Firenzében elindult az első villamos. Építeni kezdték a transzszibériai vasutat, majd nem sokkal később a Wright fivérek átrepülték az Atlanti-óceánt. Miközben Sigmund Freud vagy Curie tudományos munkáira figyeltek föl, és politikai téren is komoly változások indultak. 1860-ban Abraham Lincoln az Egyesült Államok elnöke lett, ezzel megkezdődött a rabszolgák fölszabadítása. A magyar származású Herzl Tivadar cionista mozgalmat hirdetett, Marx és Engels a dialektikus és történelmi materializmus eszméjével kezdte átformálni Európát.
Ez volt az a korszak, amelybe Rudolf Steiner született (1861. február 27-én) Donji Kraljevecben.
A változó, modern világ már kisgyermekkorában körülvette őt, mivel apja, Johann Steiner a helyi vasút szolgálatában állt: az „első technikai vasúti felügyelő” volt a helyi vasútállomáson. A gyakori költözéssel járó gyermekkort követően apja indíttatására műszaki főiskolára iratkozott be Bécsben. Ekkor már filozófiai tanulmányokat is folytatott, majd 21 évesen felkérték Goethe természettudományos írásainak összerendezésére és kiadására. A tudományos kutatások mellett kezdetét vette a művészeti munkássága is: misztériumdrámákat írt, későbbi feleségével új mozgásművészetet (euritmiát) hozott létre, és organikus építészeti terveket alkotott.
Tudományos-művészeti munkáinak és szellemtudományos kutatásainak eredményeit ebben az időben már az antropozófiai előadásaiban osztotta meg. Munkásságának központja a svájci Dornach lett. Steiner fő törekvése volt az antropozófiát olyan gyakorlati területekre irányítani, „amelyek a világot megjelenítik”. 1921-ben a tanárok számára tartott karácsonyi kurzusán így beszélt erről: „Az antropozófiai mozgalom az eredeti indíttatásai alapján nem arra hivatott, hogy elméleti vitákban merüljön ki, hanem közvetlenül be akar hatolni az életbe, az életben akar működni.”**
Rudolf Steiner konkrét tanácsait, javaslatait az élet különböző területein tevékenykedő, a megújítás iránt elkötelezett emberek (orvosok, gyógypedagógusok, művészek, mezőgazdák, teológusok) valósították meg. Az első Waldorf-iskola megalakulása is ennek az impulzusnak köszönhető, amelyet Emil Molt, a Waldorf Astoria Cigarettagyár igazgatója kezdeményezett 1919-ben Stuttgartban.
Rudolf Steiner élete végéig fáradhatatlanul dolgozott: előadásokat tartott, 1924-ben megalapította az Általános Antropozófiai Társaságot, rendszeresen részt vett a stuttgarti Waldorf-iskola konferenciáin, folytatta szellemtudományos kutatásait. 1925. március 30-án dornachi műtermében halt meg.
Egész életét áthatotta az emberben, a természetben és a világmindenségben lakozó szelleminek a kutatása és vizsgálata. 1924-ben a Pädagogische Leitsätze (Pedagógiai irányvonalak) című művében a következőképpen definiálta a szellemtudomány (antropozófia) módszereivel kutató embert: „Antropozófus az, akit a világ és az ember megismerése utáni vágy oly mértékig gyötör, ahogy csak az éhség és a szomjúság kínozza az embert.”
Az antropozófia végső soron azt tűzte ki feladatául, hogy a világ valóságának kutatását szolgálja. Ehhez a tárgyilagos, kézzelfogható bizonyítékok mellett szükség van a szellemi-érzékfeletti észlelésre és tudományra is. Rudolf Steiner művének az elmúlt 150 év szellemi közegében kellett kiállnia az élet próbáját…
Kulcsár Gábor
* A címet Karl König: Geister unter dem Zeitgeist című kötetéből és Tobias Richter: Tanulmány Rudolf Steiner szülőhelyéről és születésének koráról című kiadványából kölcsönöztem.
** Rudolf Steiner: A gyermek egészséges fejlődése, 1921-22, Géniusz-MWSz