Az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó szír-görög uralkodó, IV. Antiokhosz korlátozó intézkedéseket vezetett be az addig vallási önállóságot élvező Júdeában. Ezzel a hellenizmus térhódítását akarta elősegíteni. A Szentélyben elhelyezte Zeusz szobrát, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt.
Ennek hatására a Hasmoneus családból származó Mátitjáhu felkelést robbantott ki egy Modiin nevű kisvárosban, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett, megtisztították a Szentélyt, és szerették volna újból fölavatni azt. Azonban csupán egyetlen napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a menórát, amely hét ágának mindig égnie kell a templomban. Az új olaj előállításához azonban nyolc nap szükséges.
A hagyomány szerint ekkor csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett.
Ha a zsidók tudták, hogy csak egy napra elegendő olajuk van, a menórának viszont a törvény előírása szerint folyamatosan égnie kell, miután az első gyertyát meggyújtották benne, akkor miért nem vártak még nyolc napot, hogy e vallási szabályt betartva gyújthassák meg az első gyertyát?
Egy magyarázat szerint az egy napra való olajat elosztották úgy, hogy a gyertyatartó mind a hét ágába jusson egy kicsi. Minden napra egy kis fényadagnyi olaj, amely a fizika törvénye szerint nem éghetett volna egész napon át, és mégis, mert „Nagy csoda történt ott”.
Az a csoda, amelyet a bizalom táplál, és amely minden bizonnyal megtörténhet azóta is és mindannyiunk számára mindennap.
Mint amikor a végtelent jelképező forma közepébe érve kicseréljük fénylő almánkat az ugyanazt az utat másik irányból, mert mindig másik irányból bejáró Másikkal. Akinek bizalommal adjuk, és akitől bizalommal elfogadjuk azt a fényt, amelyet ő táplált a maga módján a maga számára, és nagyon vigyázva rá magával hoz a Találkozásra, hogy átadhassa, hogy a Másik is részesüljön belőle. Bizalommal teli ráhagyatkozással merítünk az út elején a „közös” fényből, és ugyanilyen bizalommal, de nem tétlen, hanem nagyon is cselekvő ráhagyatkozással adjuk át egymásnak és fogadjuk el egymástól a fényt. Teszünk érte, mint annak idején Júda Mákábi, a magunk módján minden pillanatban, akkor is, ha nem sejtjük, mennyi ideig lesz elég.
De bízunk benne. Tevékeny, a Másik felé bizalommal forduló ráhagyatkozással.
Kedves Újságolvasó!
Áldott ünnepet, változatos pihenést kívánok neked a téli szünetben.
Budapest, 2010. december
A szerkesztők nevében:
Fürjes Gabriella