2012. szeptember 22. 4 óra. Miután elhangzottak az utolsó búcsúszók, és az utolsó csomag is bekerült a csomagtartóba, a busz ajtaja becsukódott, és elindultunk úti célunk, Észak-Hollandia felé. Az úton végig kellemes és kedélyes hangulat uralkodott. Természetesen a buszúttal járó kellemetlenségek alól mi sem mentesültünk, gondolok itt a kényelmetlen alvásra például, (nagy busszal utaztunk, szóval szinte mindenkinek dupla hely jutott, de így is kemény és egyenetlen volt az ülés), és arra, hogy 3 óránként állhattunk csak meg. Féltünk a hosszú úttól, de e téren végül kellemesen csalódtunk.
Részben kedélyes, jókedvű sofőreinknek köszönhetően a 24 órásra tervezett utat sikerült 18-ra csökkenteniük. Utunk rövidsége nemcsak minket ért váratlanul, hanem holland barátainkat is, akik korántsem értek időben az előre megbeszélt helyre, de ez hála Istennek, nem okozott problémát, mivel elmentünk várost nézni. Szerencsénkre holland viszonylatban szép időt fogtunk ki, amit itt-ott egy-két kisebb eső szakított csak meg, de ettől nem lankadt kedvünk. Mikor letelt az idő, és visszamentünk a groningeni Waldorf- iskolához, hollandjaink is elkezdtek szállingózni. Nem telt bele sok idő, és mindenki megérkezett, legtöbben szüleikkel együtt. A kedves fogadtatás után mindenki beült a kocsijába, és már mentünk is szállásadóinkhoz. Szerencsére senkit
sem ért komolyabb negatív meglepetés, a hollandokat már általában ismertük, hiszen mostani utunk viszonzása volt a tavalyi látogatásuknak. A családjaink szerencsére vacsorával vártak, az egész napos út után jó volt már mást is enni, mint a szendvicseket.
Másnap, hétfőn reggel mindenki bement az iskolába, legtöbben biciklivel, ami mindannyiunknak nagy élmény volt. Hollandiában biciklizni nagyszerű dolog, élveztük a kultúráját ennek az utazásnak. Többen útközben verődtek össze, és így az iskolához érve egész csapattá szerveződtek. Általában a többi nap is így működött. Az iskolában fizika, ének, dráma, művészettörténet és osztályfőnöki órák voltak, és főképp vegyes csoportban dolgoztunk származás és nyelvtudás szerint. Néhány szót szólnék az iskoláról is: Nem ért nagy meglepetés tudván, hogy Hollandiában vagyunk. A termek korszerűek és jól felszereltek. Két épületből áll, ezek kb. 100 méterre találhatóak egymástól, az egyik egy régi, a másik egy új épület.A tanítás után csoportokba verődve, játékos feladatok segítségével mentünk Groningent megismerni.
Kedden először buszra szállt az egész csapat (kivéve pár hollandot és magyart, akik már nem fértek fel, és akik vonattal tették meg az utat), és egy órás út után komppal áthajóztunk Schiermonnikoog szigetre. Ott bicikliket béreltünk, és azokkal indultunk nézelődni a szigeten. Az egyik végétől a másikig áttekertünk, mindeközben egy második világháborús német radarállomást is meglátogattunk. Ezután elhajtottunk a tengerpartra, ahol fürödtünk a tengerben, persze, csak az, akinek volt kedve. Nagyon hideg volt a víz, mégis akadtak köztünk bátrak is. Visszafele megpihentünk egy gyönyörű településen, ahol a hollandok meghívtak egy rövid étkezésre. Ezek után kompra szálltunk és indultunk haza. Nagyon jól sikerült ez a nap.
Szerdán ismét az iskolában voltunk – felkészültünk egy kis művészet-történelemmel a másnapi amszterdami múzeumlátogatásra. A tanárnő Rembrandtról tartott órát, persze angolul, és kis hollandiai társadalomrajzot is mellékelt a képekhez. Délután holland-magyar csoportokban elindultunk felkutatni a várost. Itt különböző helyeket kellett térkép alapján megtalálni, majd végül egy templomnál a főtéren találkoztunk, s felmentünk ennek a templomnak a tornyába, ahonnan hihetetlen szép kilátás nyílt a városra, és ráadásul ez a torony volt a város legmagasabb pontja.
Ezután szabad foglalkozás volt, de a két osztály úgy döntött, hogy közösen beülünk egy igazi holland pubba, amiről később megtudtuk, hogy a város egyik legrégebbi pubja. 
Csütörtök reggel, miután gyülekeztünk az iskolánál, a társaság nagy része busszal, míg egy kis csoport vonattal indult útnak Amszterdam felé. Az út körülbelül két és fél óráig tartott, de a jó társaságban hamar elrepült ez az idő. Először egy Nemo nevű múzeumba mentünk, ami olyasmi, mint nálunk a Csodák Palotája, de sokkal nagyobb, tele érdekességekkel. Ezt követően kaptunk két órát, hogy elmenjünk városnézésre, ami persze nagyon kevésnek bizonyult, szívesen csatangoltunk volna még a városban, de szorított az idő. Amszterdam nagyszerű város, az azért látszott. Eleinte azt terveztük, hogy a Van Gogh Múzeumba megyünk, de az valamiért zárva volt, így hát holland vendéglátóink kénytelenek voltak másikat választani, így kerültünk a Rijks Múzeumba, a Rembrandt-festményekhez. Nagy élményt jelentettek. Ezek után természetesen fotózkodás az Amsterdam felirat előtt, majd vissza a buszhoz, és irány Gröningen.
Szerintem az utolsó napunk, péntek volt az egyik legizgalmasabb nap: Mihály-nap (náluk Michaels party), tudom, sokan az osztályból nem értenek velem egyet, mivel fáztak, eláztak stb…, de ha igazán beleélted magad a feladatokba, akkor jónak bizonyultak. Ahogy mi átéltük és felfogtuk a Mihály-napot, annak az volt a lényege, hogy minél sárosabb vagy, annál jobb. Egyesével, kettesével be voltunk osztva a hollandok közé, a hatodik évfolyamtól kezdve a végzősökig vegyesen. A csapatok feladata az volt, hogy a különböző akadályokat a többi csapatnál jobban teljesítsék. Egy kis ízelítő a feladatokból: rúdugrás egy folyó fölött, egy hatalmas labdát két percen belül körbe- körbe hányszor tudunk gurígatni, egy másik folyócska felett volt egy híd, s a feladat az volt, hogy a kisebbeket leadjuk a híd egyik oldalán, s alul átmászva utána felemeltük őket. Ilyenféle feladatok voltak, s közben nem egyszer vízben, sárban kellett megmerítkezni, belefeküdni. A csapatoknak kis műsorral is kellett készülniük, ebben mi kevésbé vettünk részt, de ezek a prezentációk is nagyon jól sikerültek. Kemény próbatételen voltunk túl délutánra, hideg is volt, de a hollandok nem törődtek sem az időjárással, sem azzal, hogy csurom vizes ruhában álldogáltak, és ez elgondolkodtatott bennünket. A nap végén az iskolában tudtunk zuhanyozni, és készülődni a hazaútra. Összegyűltünk az iskola aulájában, és egy közös búcsúvacsorát tartottunk. Sok-sok enni- és innivalóval készültek a vendéglátóink erre az alkalomra, nagyon kedvesen búcsúztattak el minket, mi is megköszöntünk mindent, a gazdag programot, a figyelmességeiket.
Miután mindenki kibúcsúzkodta magát, délután öt órakor a busz kigördült az iskola udvarából, és mindenki lázas integetéssel próbálta a másik osztálynak tudomására adni, hogy mennyire fog hiányozni. Majd úgy húsz óra utazás után egy fáradt, de boldog emlékekkel teli osztály szállt le a buszról Budapesten.
Mindannyian egyetértettünk abban, hogy sokáig emlékezni fogunk a Groningenben eltöltött napokra. Láttunk egy merőben más életformát, egy a miénktől eltérően működő iskolai rendszert, egy nagyon izgalmas Mihály-napot, érdekes városokat, múzeumokat, gyakorolhattuk az angolt.
Nagyon jól éreztük magunkat, talán néhányan nyáron vissza is mennek.