Mondd, hogy kéne kezdenem
Egy eseményt, mi végtelen?
Se vége, se közepe;
Csak magába fut bele,
Minden élet kezdete,
S bár nem ment el; ég vele.
A levegőben száll e gáz;
Része egy elégett szénváz.
Szén-dioxid a neve,
CO2 a képlete.
Két kört is megtehet,
Nézzük az ismertebbet:
Cukor épül fel belőle,
Glükóz néven megjelölve.
Csak a növény képes erre;
Hogy kis cukrát kitermelje,
Majd spirálba tekerje,
Keményítőt kikeverve.
Vagy cellulózt is gyárthat;
Az alkotja a fákat.
Ezt a víz már föl nem oldja,
Ágait evvel foltozza, toldja.
Most két dolog is megtörténhet:
Vagy megesszük növénykénket,
Vagy elmerül mély iszapba,
Ez utóbbi lesz kihagyva.
A keményítőt visszabontjuk,
Cukrát most már megkaphatjuk;
Meg is erjed, mint a cefre,
Talán még az első este.
Aztán úgy lesz, ahogy sejtjük;
Alkoholját ,,megerjesztjük”,
Aldehiddé bomlik vissza –
Eddig ugye minden tiszta?
A karbonsavat se feledjük,
Hisz fehérjénket abból nyerjük,
Vagy ha az is tovább bomlik,
Újra itt a szén-dioxid.
Az pedig megy újra körbe,
Sok ezer kört legyűrűzve.
Forgásának sosincs vége;
Anyaga jár lényről-lényre.
9. osztály, kémia epocha Gát Annával