Mihály-időszak
Székely Anikó gondolatai az ünnep alkalmával
A szellemtudományos irodalom több helyen él azzal a megállapítással, hogy „Mihály várja az embert”. Az a kérdés, hogyan és hova kell indulnunk, hogy elérkezzünk hozzá, vagy legalábbis feléje menjünk. A szellemtudomány megállapításai, állításai feladatokat rejtenek magukban, amelyek megvalósításra várnak.
Rudolf Steiner a Mihály Misztérium c. művében írja, hogy Mihály a kozmoszból az ember felé indítja el az általa kormányzott intelligenciát, gondolatokat, de még mielőtt részesülnénk az ő ajándékában, emberellenes erők a maguk hatalmába kerítik azt és így nem jut el hozzánk Mihálytól a küldemény. Az emberellenes erők viszont áramoltatják felénk az ő sajátos és saját intelligenciájukat.
A sárkány legyőzésének képe egy égi harcról szól. Nem a Földön történt a küzdelem. Az égben történt, az emberi öntudat feletti szellemi közegben, és a győzelem is, ami azt jelenti: megtisztult az ég. Tehát az égen a Mihály által lakott, uralt szellemi szinten nincsen a sárkánynak hatalma.
Igen, az általunk így „égnek” nevezett közeg tiszta, és ha fohászainkkal és villanásnyi ihlettel, villanásnyi intuícióinkkal megérintjük azt, – mentes a sárkány jelenlététől. Le lett taszítva az égből. Hová? E harc a világ és az ember együttműködő, azonosságban élő tudati életében zajlott le öntudata fölött, – a sárkány az ember tudati életének azon részébe lett levetve, ahol legmagasabb rendű emberi tevékenysége még alszik, ahol a gondolkodása még nem bír én tudattal. Öntudattal. A fizikai világban már fölgyulladt ez az öntudat, de azon az úton, amelyik a fizikaitól Mihály felé vezetne – még nem.
Ezen a nem ellenőrzött, senki által nem áttekintett úton jelennek meg az emberellenes lények, – ezen az úton érkezne el hozzánk Mihály küldeménye, az általa kormányzott kozmikus gondolat. Alvásunkban áthaladunk ezen a közegen, de öntudat nélkül. Ha az az öntudat, amelyet a fizikai világban már elértünk, megerősödne és áthatná a fizikai feletti, következő részét az élő kozmosznak, akkor az emberi öntudat világossága megbénítaná az emberellenes lények működését itt. S elérkezne hozzánk Mihály ajándéka. Mihály az emberi öntudat megjelenését várja a kozmoszban. És további emelkedését.
Nagyon sok okkult út próbálkozik a magasabb világokba jutni az öntudat világossága nélkül, támaszokkal, amelyek az öntudatot helyettesíteni próbálják. Az öntudat világító szerepét semmi nem tudja átvenni, mert az öntudatnak a Logosz a forrása. Az öntudat az én-re való ráismerés cselekedete. Megismerés.
Ha továbbhaladunk kutatásainkkal a kérdésben most már: hogyan, hol vehetjük kezünkbe az öntudat továbbfejlődésének, magasabbra fejlődésének kérdését, akkor első menetben A szabadság filozófiájához kell fordulnunk. A figyelmes olvasás elénk tárja az öntudat keletkezésének a kérdését. Majd rejtett módon lehetőséget kínál a továbbfejlődésre. IX. fejezet: A szabadság eszméje.
Messzire vezetne, de lehetetlen elmenni a tény mellett, hogy éppen a szabadság eszméjéről szóló fejezetben merül fel az emberi öntudat kérdése.
Részlet a IX. fejezetből: „ Az organizáció … egyáltalán nem befolyásolja magát a gondolkodás lényegét, ellenkezőleg, ha a gondolkodás tevékenysége megindul, az organizáció visszahúzódik, saját tevékenységét megszünteti és szabaddá teszi azt a területet, ahol aztán a gondolkodás megjelenik.
A gondolkodásban működő lényegi erőnek kettős feladata van: először visszaszorítja az emberi organizációt annak saját tevékenységi területén; másodszor ő maga lép annak a helyére. Mert már az első, a testi organizáció visszaszorítása is a gondolkodó tevékenység következménye. Éspedig a gondolkodó tevékenység azon részének következménye, amely a gondolkodás megjelenését készíti elő.” Itt tehát egy csodálatos mágia játszódik le, a szellem által megváltozik az anyagban működő biológiai jelenség. Szellemnek nem a gondolkodás megjelenését nevezem, hanem a gondolkodó tevékenységet. A fenti idézet folytatása: „Itt azonban jelentős kérdés merül fel. Ha az emberi organizációnak nincs része a gondolkodásnak, mint olyannak a létrejöttében, akkor mi a jelentősége ennek az organizációnak az ember lényének az egésze szempontjából? Nos, ami ebben az organizációban a gondolkodás révén történik, annak ugyan semmi köze nincs magához a gondolkodáshoz, de köze van a gondolkodásból létrejövő én tudathoz. Mert a gondolkodás létében működik ugyan az igazi „én”, az én tudathoz azonban ez nem elég. Aki elfogulatlanul figyeli meg a gondolkodást, átlátja ezt. Az „én” megtalálható a gondolkodásban; az „én tudat” az által jelentkezik, hogy a gondolati tevékenység nyomai a fenti értelemben bevésődnek a tudatba egyáltalán.
Az én tudat tehát a testi organizáció révén jön létre. Ne gondoljuk azonban, hogy az egyszer létrejött én tudat továbbra is a testi organizációtól függ. Az egyszer már létrejött én tudatot a gondolkodás felveszi magába és ettől kezdve részt vesz a gondolkodás szellemi mivoltában.”
Ebben a megfogalmazásban már a feladat és annak megoldása kirajzolódik.
A létrejött én tudatot a gondolkodás felveszi magába és ettől kezdve részt vesz a gondolkodás szellemi életében.
Akkor ahhoz, hogy az én tudat új, a fizikai szintnél magasabb szintre emelkedjen, a gondolkodással való munkának a Rudolf Steiner által leírt módja szükséges. Mert a gondolkodás felveszi magába az én tudatot és az részt vesz a gondolkodás szellemi mivoltában.
„Mihály várja az embert.”
Az én tudat megjelenését a kozmoszban, a gondolkodás iskolázásának a gyümölcsét.
Mindnyájunknak áldott Mihály-időszakot kívánok!