Harmadik osztályban sok olyan epocha van, amilyen sem előtte, sem utána nincs a tantervben. Ebben az évben van mesterségek-, teremtés-, házépítés-, gabona- és mérésepocha. Mi most éppen a mérésepochában vagyunk, még csak az első hétvégén. Eddig a hosszúsággal foglalkoztunk, de még hátravan a súly, az űrtartalom és az idő.
Emlékszem, amikor én harmadikos voltam és mérésepocha volt, a lehető leghosszabb mérőszalagot vettem meg a boltban a zsebpénzemből, hogy aztán otthon tudjak mérni. A kertet, a házat, mindent, amit csak találtam. Most sem volt ez másképp a gyerekekkel, az első napokban a régi mértékegységekkel mértünk, hüvelyk, ujj, tenyér, kis arasz, nagy arasz, láb, lépés, öl. Megtudtuk, hogy milyen hosszú az iskola a pálya felől, hogy milyen hosszú a pálya (2340 hüvelyk). Azonban hamar rájöttünk, hogy hiába mérjük le az iskola épületét, mert volt olyan, akinek csak 90 láb hosszú, de volt olyan is, akinek 141. Ebből nehéz volt kideríteni, hogy valójában mi az igazság, illetve ebben a helyzetben nincs igazság, mindenkinek más a helyes eredmény.
Ezután kezdtünk foglalkozni a méterrel mint mértékegységgel. Hogyan lesz belőle centiméter, aztán milliméter vagy kilométer. Innen tudjuk, hogy az iskola a pálya felől 33 méter és 55 centiméter. Az egész iskola körben pedig 133 méter.
Az epochának fontos feladata, hogy a gyerekek valamilyen módon viszonyulni tudjanak a méretekhez. Érezzék, éljék át, mennyi pontosan egy méter, vagy akár egy kilométer. Ezt nemcsak méréssel tudjuk gyakorolni, hanem becsléssel is. Mielőtt a mérést elkezdjük, megpróbálják a gyerekek megbecsülni, mi lesz az eredmény, aztán derül ki, hogy jól érezték-e. A viszonyuláshoz az is hozzátartozik, hogy magunkat el tudjuk helyezni a világban. Mekkora vagyok? Mekkora a legnagyobb fa? Mekkora a legnagyobb épület? Ahhoz, hogy ezeket a viszonyokat meg tudjuk nézni, lemértünk mindenkit nagyon pontosan, és összeadtuk, ha egymás feje tetején állnánk, akkor az egész osztály magassága mekkora lenne. Összesen így 39 méter 78 centiméter magasak lennénk. Ami elsőre elég soknak hangzik. Ha viszont a világ legmagasabb fája mellett állnánk egymás fején, akkor eltörpülnénk mellette. Még másik két ugyanekkora osztályra lenne szükségünk, hogy a legfelső tűlevelet meg tudjuk érinteni. A legmagasabb épület mellet talán nem is látszódnánk, ott még húsz másik osztályra lenne szükségünk a legfelső pont megérintéséhez. Izgalmas lenne egy mérésepocha minden évben, hogy lássuk, hogyan növünk bele a világba, hogyan „csökken” mindennek a mérete, ahogy növekszünk.
Galsai Zsolt osztálytanító