A IX. század közepe táján egy Márton nevű fiatalember szolgálatot teljesített Julianus császár hadseregében.
Miután újonnan kapott téli köpönyege felét az út szélén rongyokban didergő kéregetőnek ajándékozta, álmában hangot hallott: „Márton, a koldusban engem öltöztettél fel, rajtam segítettél…”
Az ifjú akkor alig 18 éves volt. A fenti történések után egyre erősödött benne a kívánság, hogy megszabaduljon a katonáskodás kötelékéből. Nem fogadta el a zsoldot, nem akart tovább a császár alattvalójaként harcolni. Erre megaláztatás, gúny, őrizetbe vétel lett a válasz. Mélységes hittel és eltökéltséggel vállalta, hogy fegyvertelenül, csupán a kereszt jelét viselve bemegy az ellenség sorai közé. Egy éjszaka volt a várakozási idő.
Reggelre kelve az ellenfél béketárgyalást kezdeményezett, majd elvonult.
„Krisztus katonája vagyok…” E szavakkal Krisztus követeként élte tovább az életét. Nem külső parancs, törvény, szokás adott irányt élete folyásának, hanem a bensőből fakadó tettek, amelyeket egyszerűség, bátorság és felebaráti szeretet hatott át.
Ifjúságának kezdetén véghezvitt cselekedete a századokon átívelve a mai napig megőrizte eleven, hatékony voltát.
Krigovszki Anna
(Megjelent az iskolai újság 2008 októberi számában)