Egy iskola – egy gimnázium vagy sok iskola – néhány regionális gimnázium ?
Vagy valami más?
Melyik modell jelenti a járható jövőt a Waldorf-iskolák számára?
Ha érintett vagy, érintett leszel, vagy fontosnak tartod, hogy beszélgessünk ezekről a témákról,
szeretettel várunk!
2014. február 1-jén (szombaton) 10 órától
Helyszín: Csillagösvény Waldorf Iskola
1112 Budapest, Repülőtéri út 6. (a budaörsi repülőtér mögött)
Kérjük, részvételi szándékodat jelezd január 27-ig emailben ITT
vagy telefonon ( 30 – 5787110 )!
Témák és előadók
10:00 FENNTARTÁS: Jörg Roland
10:50 MINŐSÉGI OKTATÁS: G. Eckler Ágnes
11:40 SZOCIÁLIS ÉLET: Vekerdy Dániel
szünet
13:30 WALDORF GIMNÁZIUM NÉLKÜL: Exner Mónika
14:20 WALDORF-KÖZÖSSÉG: Liszka Andrea
Gondolatébresző a konferencia témáihoz
1. Fenntartási nehézségek
Ha egy gimnázium fenntartása kétszer költségesebb, mint egy általános iskoláé, akkor sok gyerek után kell normatív és szülői támogatást begyűjteni. A kérdés adott: képes-e anyagilag egy általános iskola arra, hogy „elegyensúlyozza a fején a gimnáziumát”? Marad-e, maradhat-e pénz fejlesztésre, fejlődésre, ami a hosszú távú fennmaradást biztosítaná?
* Honnan jut egy gimnáziumnak elég család, aki finanszírozni tudja a működését?
* Képes-e egy általános iskola ‚eltartani’ egy gimnáziumot?
* Hány általános iskolára kéne jutnia egy gimnáziumnak ideális esetben?
2. Minőségi Waldorf oktatás biztosítása
A családok többsége azért választja a Waldorfot, azért hajlandó még fizetni és dolgozni is érte, mert úgy érzi, így többet kaphat gyermeke. A gimnáziumokkal szemben még nagyobb az elvárás, sokszor itt dől el, hogy mi lehet majd a gyerekekből. A tanárok többsége azért választja a Waldorfot, azért hajlandó annyi erőfeszítést tenni, mert úgy érzi, így többet adhat a gyerekeknek. Kérdés, hogy milyen módon, milyen tudatos lépésekkel tudja biztosítani egy Waldorf gimnázium, hogy megfeleljen ezeknek az elvárásoknak mind a családok, mind a tanárok részéről?
* Hány megfelelő Waldorf gimnáziumi tanár van és lesz az országban?
* Hány minőségi gimnáziumot lehetne velük működtetni?
* Jut-e elég minden általános iskolára?
* Szükséges lenne-e több mentor közül választani?
3. Szélesebb közösségi élet, több párhuzamos osztály
A problémára jól rávilágít egy kis történet, ami a Csillagösvény Iskolában tavaly történt. 7.-es és 8.-os szülők egységesek és lelkesek voltak, hogy mindenképpen Waldorf gimnáziumba juttassák gyerekeiket, együtt tartsák őket. Dolgozni és fizetni is hajlandók voltak, ígéretekben és fogadalmakban sem volt hiány. Sok nehézség volt, semmi nem jött természetesen és könnyen. A lelkesedés mégis kitartott, úgy tűnt, ahol akarat van, ott megoldás is lesz. És akkor a semmiből egyszer csak jött egy aprócska, ártatlan kis kérdés. Olyan kicsi, hogy csak legyintettek rá, hogy ez aztán biztos nem probléma. És mégis, ez az egyetlen pici gondolat félelmetes gyorsasággal erodálta az elhatározásokat, az elkötelezettséget, és mielőtt észrevették volna az érintettek, ami addig olyan egyértelműnek tűnt, már szinte nem is volt vonzó és elfogadható. Ez az aprócska kérdés nem volt más, mint hogy vajon nem lenne-e jobb tinédzser gimnazistáknak, ha egy nagyobb, velük egykorú közösségnek lennének tagjai. Több párhuzamos osztályból alakulhatnak csoportok, közösségek, barátságok és szerelmek.
* Hátrány-e az egy osztály egy évfolyam?
* Van-e komoly, számottevő előnye a nagyobb közösségnek a kamaszok fejlődése szempontjából?
* Mekkora százalékban lehet „nem Waldorfos” gyerekeket integrálni?
4. Waldorf gyerekek, akiknek nincs hova menniük
A Waldorf oktatás 12+1 évben futja be ívét, így éri el, hogy a gyerekek készen legyenek egy szabad életre. Sok Waldorf gyereknek ebből azonban csak 6 és fél év jut. Ha nem biztosított a gimnáziumi hely ahova továbbmehetnek, akkor 14 évesen versenyre kell kelniük a hagyományos iskolákban felnőtt társaikkal olyan témákban, amiben sokkal kevesebb képzést kaptak. Látva a próbafelvételik eredményeit, hetedikre a szülőket és tanárokat egyaránt elfogja a pánik, és az utolsó két év átvált darálóvá, hogy a gyerekek ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mintha nem Waldorf iskolát választottak volna. Szükség van-e tehát két kerettantervre: egy a 12 évfolyamos iskoláknak, egy a 8 (6+fél év) évfolyamosoknak? Talán sokan egyetértünk abban, hogy ez nem elfogadható a Waldorf közösség számára.
* 6. után megszűnik a Waldorf oktatás és előtérbe kerül a felkészítő?
* Mi a jövőkép?
* Hány éves a Waldorf oktatási életív?
* Van-e elegendő Waldorf gimnáziumi hely?
5. Waldorf, mint közösség
Az egységben, az összefogásban, az összetartásban óriási erő van.
A széthúzás, a megegyezés képességének hiánya viszont gyengévé és sebezhetővé tesz. Ez a törvény ott van a történelemben, ez a törvény ott van körülöttünk a mindennapjainkban is. Mindenki egyetért, mégis, amikor tettekre és döntésekre kerül a sor, csak kevesek képesek megkötni azokat a kompromisszumokat, melyek egy közösség egységes fellépéséhez kellenek. A Waldorf-közösség sem mentes a széthúzástól, nálunk sem képesek a nézetek és meghatározó emberek közös tervet szőni, ami mindannyiunkat erősebbé tenne. Pedig néhány kérdésben, – hogy ne egymás ellen dolgozzunk,- sokat nyerhetünk, ha egyeztetünk és közös terveket, határvonalakat tudunk megalkotni.
* Minden iskola menjen a maga útján, mert nem tudunk hatékonyan együttműködni?
* Lehetséges-e egyáltalán az összefogás?
* Több előnye van, mint amennyi kompromisszummal jár?
* Felelős-e minden egyes Waldorf iskola közössége a legteljesebb minőségi Waldorf oktatás országos szintű biztosításának elősegítésében?
Köszönjük a Magyar Waldorf Szövetség szervezésben nyújtott támogatását!