A Waldorf-pedagógiában nem különül el egymástól a tanítási és nevelési cél. A nevelés-tanítás kérdésköre: hogyan segíti a tantárgy tanítása az emberré válást?
Az idegen nyelv oktatásának célja, hogy a diákok pozitívan forduljanak a más kultúrájú és nyelvű népekhez, valamint hogy segítse az emberi megértést, hogy empátiát alakítson ki mások szemlélete és világlátása iránt. Az idegen nyelvek tanulása új perspektívát kínál az egyén számára saját nyelvéhez, kultúrájához, szemléletéhez, mentalitásához, ily módon segítve a diákot, hogy a világot árnyaltabban láthassa.
Ennek megfelelően az idegen nyelv oktatásának célja összetett. Egyrészről praktikus, hasznos célként törekszik arra, hogy a tanuló hallás és olvasás útján egy másik nyelvet megértsen, és hogy folyékonyan fejezze ki magát az adott idegen nyelven szóban és írásban egyaránt. Továbbá célja bemutatni a diákoknak az adott nyelven beszélő népek karakterét, szokásait, kultúráját, földrajzát, történelmét. Az idegen nyelv tanításának harmadik, pedagógiai célja, hogy segítse a gyermek általános fejlődését a tantárgy saját eszközeivel, és hogy betekintést nyújtson a világ árnyalt szemlélési módjaiba, ezzel tágítva perspektíváját.
Az idegen nyelv verbális tanulása a diáknak azt a képességét fejleszti, hogy egy másik emberre figyeljen, hogy követni tudja a másik ember kimondott és ki nem mondott szándékait, hiszen ez ösztönzi a nyelv iránti érzékenységet. Jobb megértést, kiegyensúlyozott véleményalkotást és empátiát alakít ki. Ezek a képességek szükségesek a komplex társadalmi helyzetekben. A legalább két idegen nyelv tudása a rugalmas és mozgékony gondolkodást ösztönzi, mivel a különböző nyelvek kaput nyitnak a tapasztalás különböző birodalmaiba, és így növekszik a világ és a más emberek iránti érdeklődés is.
A nyelv alapvetően három szinten működik. Támogatja az önkifejezést, a kommunikációt, és keretet biztosit a párbeszédhez, beszédhez és megértéshez. Másodsorban a nyelv a gondolatok és koncepciók rendszerezésének és reprezentálásának eszköze, lehetővé teszi, hogy a gyermek feltérképezhesse saját tapasztalatait. A szintaktikai viszonyok egyetemes elveinek segítségével a jelentés eljut az egyik személytől a másikig. Minden nyelvet le lehet fordítani minden más nyelvre. Harmadsorban a nyelv természetét tekintve felfedő, reveláló jellegű.
Az idegen nyelvek tanításánál az anyanyelv „megtanulásának” mintáját tűzi maga elé a Waldorf-pedagógia. (Az erre vonatkozóak tekintetében lásd az anyanyelv tanítását.) A nyelv természetével folytatott munka azt eredményezi, hogy a gyermek teljes lényével belemerül a nyelvbe. Főként az első években fontos szempont, hogy igyekszünk nem lefordítani egyik nyelvet a másikra. Ez alkalmat ad a gyerek érző-intelligenciájának nevelésére, különösképpen akkor, ha az idegen nyelvek tanítása már az első iskolaévben elkezdődik.
Az órák többnyire teljesen az idegen nyelven folynak. A költői nyelvet előtérbe helyezzük a prózával szemben. A gyermekek megismerkednek egy sor tevékenységgel, párbeszéddel (üdvözlés, mindennapi helyzetekben használt kérdések és válaszok), versekkel, mondókákkal, kiszámolós játékokkal, dalokkal, játékokkal, melyek a nyelv világába repítik őket anélkül, hogy fordításra vagy magyarázatra lenne szükség.
Az első három évben döntően együtt beszélnek a tanár és a gyerekek, az egyéni megnyilatkozások kevésbé hangsúlyosak.
A 3. osztály végére a gyermekek szókincse tartalmazza a ruházat elemeit, a mindennapi otthoni és iskolai élet tevékenységeit leíró kifejezéseket, az osztályterem és az otthon tárgyait, a színeket, a napszakokat, a hét napjait, hónapokat, évszakokat, tipikus időjárási kifejezéseket, ismerős foglalkozásokat, hogy hogyan űzik ezeket, növényeket, állatokat stb. Képes alapvető kérdéseket feltenni és megválaszolni a fent felsorolt szókincs segítségével. Füzetmunkára a szóbeliség miatt nincs szükség, de első osztálytól a gyerekeknek lehet olyan füzete, amelyben a tanult dalokat, verseket lerajzolják, harmadik osztályban esetleg néhány szót is leírnak az év végén.
A 4. osztálytól a gyermeknek új életszakasza kezdődik, melynek egy tudatosabb nyelvtanulás felel meg.
A kilenc-tizenharmadik évben, „a gyerekkor közepén” az írás-olvasás jelenik meg a tantervben. Az olvasás képessége ismert szöveg felolvasásától, a helyes hangsúly kialakításán át a maximális érthetőségig kell fejlődjön. Ebben a három évben az írás az ismert rövid szövegek másolásával kezdődik, majd egyszerűbb gondolatok kifejezését szolgálja. Megjelenik a kétnyelvűség, idegen nyelvű szövegek tartalmát foglalják össze az anyanyelvükön és egyszerű szövegeket alkotnak idegen nyelven. Ezen időszak végére megismerkednek a szótár használatával. A nyelvtani szabályokon tudatossá váló nyelvhelyesség élményéhez a nyelv szépségének élménye járul. Ez a hosszabb versek, prózai szövegek önálló előadásában nyilvánul meg. A mondatok helyes ritmusban való előadása, a karakterisztikus hanglejtés ennek az esztétikai igénynek a kielégítését szolgálja. Életszerű beszédhelyzetek, információk adása a nyelvben való megnyilatkozás elemei. A nyelvtörők humora is helyet kap a tanulásban. A helyes kiejtésre is egyre nagyobb gond hárul.
Az epochafüzetek mintájára kis tankönyvet szerkesztenek a gyerekek, amibe a tanult verseket, dalokat mondókákat és gyakorlatokat is feljegyzik (felbecsülhetetlen, ha tanárváltozás van).
Az olvasmány általában az 5. osztályban jelenik meg, amikorra a gyerekek ismerik a betűket és ismerős mondatokat képesek olvasni. Az olvasmány lesz a szókincs növelésének középpontjában. A gyerekek ekkor kezdik felépíteni saját referencia-füzetüket rendszerezett szókincslistákkal, amelyeket gyakran tematikusan csoportosítanak, nyelvtani szabályokkal és ragozási táblázatokkal egészítenek ki. Gyakorlófüzetük is van, amiben az írott munkát gyakorolják akár az órán, akár házi feladatként. Amennyiben, rendelkezésre áll jó szöveggyűjtemény, negyedik osztálytól érdemes használni az olvasás tanításához. Szótárral az 5. osztály végétől, hatodik osztály elejétől kezdenek dolgozni a tanulók.
Jól alkalmazhatóak ebben az életkorban a rejtvényjátékok, a párbeszédek improvizatív jellege is fokozódik. Az osztály illetve csoport előadhat együtt kisebb színdarabokat is.
A gyerekek az egész középtagozatban folytatják a szóbeli munkát, ami mindig a tanítás középpontjában marad. Ez gyakran egy-egy rövid színdarab vagy jelenet előadását jelenti. A beszédgyakorlatok tartalmaznak egyszerű társalgást az iskolai és otthoni életről, időjárásról, kérdés-felelet játékot, ami a számok, az idő, az évszak, napszak, az osztály aktuális eseményeinek vagy az olvasott szöveg tartalmának ismeretén alapul. A tevékenységek között általában szerepel vers és beszédgyakorlat felmondása, éneklés, nyelvtani kérdések megtárgyalása vagy a történelem, földrajz és kultúra bizonyos aspektusai. Az egyes olvasmányok kiválasztásakor a nyelvtanár próbáljon meg kapcsolódni a főoktatás anyagához.
A gyerek a tizenkettedik életév táján ok-okozati összefüggések meglátására képes, így az előzőleg tanultak összefoglaló áttekintésére is. A nyolcadik osztályban ismeretlen szöveg jelentését következtetik ki a gyerekek beszédhelyzet segítségével. Ennek kapcsán megismerkedhetnek az idegenvezetéssel. Foglalkozhatnak a természet- és környezetvédelem kérdéseivel, olvashatják híres írók munkáit eredeti nyelven. A prózai és költői alkotásokat megelőzik a szükséges magyarázatok, nem utólag fűzi az olvasottakhoz a tanár. A művet hallás alapján értik meg a gyerekek, ez az első találkozás azokkal, olvasásuk a velük való foglalkozás utolsó fázisában következik. Elkezdődhet a naplóírás, tudjanak a gyerekek több mondatból álló egyszerűbb szöveget leírni. E szakasz végén megjelenhet a fordítás magyarról idegen nyelvre és fordítva. A gyerekek részletesen beszélnek családjukról, önmagukról.
A pubertás elérkezte új arculatot ad a tantervnek. A 9-12. osztályban új állomáshoz érkezik a gyermeki személyiség fejlődése. Ebben az időszakban a nyelvtant olyan magas szinten kell, hogy elsajátítsák a tanulók, mely hamarosan lehetőséget adhat nekik annak egészséges elfelejtésére. Idegen nyelvet akkor beszél az ember folyamatosan, ha beszéd közben nem gondol a nyelvtanra. Ilyenkor a nyelvtan már képesség, nem tudás.
A 9-12. osztályban idegen nyelvű irodalmat tanulmányoznak a tanulók, a szövegben felmerülő nyelvtant és kifejezéseket. Ebben a szakaszban is fontos, hogy a nyelvtanár lehetőség szerint próbáljon meg kapcsolódni a főoktatás anyagához.
A 9. osztályban önéletrajzokkal foglalkoznak, egyes jeleneteket dramatizálnak. A nyelvtani tudás további mélyítése mellett gyakorolják az írásbeli kifejezést, levelezhetnek idegen nyelven. A nyelvi kifejezéseket próbálják az idegen nyelven magyarázni. A tanulók önállóan is fel dolgoznak nehezebb szövegeket szótár segítségével és erről beszámolót készítenek.
A 10. osztályban a tanulók olvasmányai a XIX-XX. század művei. Cikkeket, tudósításokat olvasnak különböző témakörökben pld. környezetvédelem, melynél feladat a lényeg leszűrése és a tartalom visszaadása. Írhatnak önéletrajzot, megfogalmazhatják véleményüket szóban és írásban különböző témákban.
A 11. osztályban a drámák olvasása által még közelebb jutnak a költői kifejezésformákhoz, melyeken át a lírai és epikus költészethez vezet az út 12. osztályban. A tanulók modern verseket, humoros írásokat olvasnak, stilisztikai és tolmácsolási gyakorlatokat végeznek. A nyelvtan főként ismétlés, a helyesírás fejlesztése. A tanulók érdeklődésüknek megfelelő olvasmányokról referálnak, a tanár a nyelvtudomány különböző ágairól tarthat előadást.
Ebben az időszakban nagyon jó, ha az osztály kapcsolatot vesz fel más országbeli Waldorf-iskolák azonos korú diákjaival (levelezés, diákcserék, osztálykirándulások, közös projektek). Az élő nyelvvel való találkozás minden formája rendkívül fontos ebben a korban.
Egy vagy több nyelv elsajátítása a tapasztalás és értés különböző birodalmaiba viszi az érzést és gondolkodást, új perspektíva nyílik a saját nyelv, az anyanyelv mélyebb értése számára.