(Beleértve a földtudományokat, a környezetvédelmi tanulmányokat, a humán földrajzot, valamint a közgazdaságtant)
„A gyermekek érdeklődnek a világ iránt, törekszenek arra, hogy kimenjenek a természetbe, hogy saját identitásuk eléréséhez kialakítsák önálló világképüket. Ez része az ember individualizálódási készségének. Minden gyermeknek egyesítenie kell világképét a testi tudatosságával, annak érdekében, hogy tudja hol a helye és ki is ő.” (D.L.Brierley)
A földrajztanítást úgy kell fölépíteni, hogy fölkeltse a diák világ iránti érdeklődését és életbátorságot közvetítsen. Ehhez tartozik a Földnek, mint természeti környezetnek egyre jobb megértése, a maga életritmusaival, sajátosságaival. A természeti környezet alapvetően meghatározza az ott élő emberek életét, de egyúttal az emberek gazdasági és kulturális tevékenysége meg is változtatja azt. Az ember környezete iránti felelősségtudatát és az ökológiai tudatosságot a gyermekkorban alapozzuk meg.
Célok és feladatok az 1-8. évfolyamig
A földrajz minden aspektusában, a tanterv összességén belül integráló tárgy szerepét tölti be, s jelenti egyben a bennünket környező világ számos szemlélési lehetőségét. A földrajztanításnak is, mint minden más tantárgynak, az a feladata, hogy a tanulókat lelki és szellemi fejlődésükben vezesse és támogassa. E tantárgynak Rudolf Steiner különleges, központi helyet akart biztosítani, már csak ezért is, mert igen sok kapcsolódási pontja van más tantárgyakkal (biológia, fizika, kémia, csillagászat, matematika, történelem), így magának a tanításnak egységes világkép teremtésével sokat használhat.
Ezenkívül Rudolf Steiner a földrajztanítás morális összetevőit is látta. Ha a gyermek megismeri az egymásmellettiséget a térben, szeretetteljesebben fordul majd a „mellette lévő” ember (embertársa) felé is. Ezért Steiner Waldorf-iskolai módszertanában a földrajztanítás sarkalatos témái a következők:
- fizikai vagy természeti földrajz,
- társadalomföldrajz,
- belső vagy fejlődésföldrajz.
A fizikai vagy természeti földrajz szisztematikusan ismerteti a föld jelenségeit, felszínét, belső szerkezetét, valamint atmoszféráját. A társadalomföldrajz az ember környezetre gyakorolt hatásával, gazdasági következményeivel, valamint a földrajzi környezet sajátosságainak és az ott élő emberek társadalmi és kulturális fejlődésének viszonyával foglalkozik. A belső vagy fejlődésföldrajz azt elemzi, hogy az egyének környezetük iránti tudatossága miként tükröződik abban, ahogyan a világot látják. Tantervünk megkísérli integrálni ezt a háromféle megközelítést.
E módszer lényege az, hogy az egésztől a vele kölcsönös kapcsolatban levő részek felé, és az ismert világból indulva az ismeretlen felé halad, mielőtt visszatérne az ismertbe. Ez a felfedezés útja. „A föld régióit nem pusztán a föld felszínének részeiként kell tekinteni, hanem sokkal inkább a föld kisebb térségeit kell tanulmányozni rendkívüli tulajdonságaik miatt, amelyeket sajátos jelenségeik magyaráznak. Egymással való kölcsönhatásuk tartalommal tölti meg a kisebb térségeke… Steiner Waldorf-pedagógiája a földrajz tanításában összehasonlító módszert használ”. Ráadásul, amint Alexander von Humboldt rámutatott, a földrajz minden bizonnyal tartalmaz valami esztétikusat is, amely az egymással összefüggésben levő testi és szellemi világ megérzésétől továbbhalad az egyetemesség érzete felé. „A természetről szóló leírások erősen korlátozottak és tudományos szempontból egzaktak lehetnek anélkül, hogy ennek következtében elveszítenék a képzelőerő tiszta leheletét.” Ez a földrajztanítás alapvető szempontja.
A földrajztanításban a Földet mint egységes organizmust tekintjük. Ez magában foglalja mind az egészen belüli részek kölcsönhatásait, mind az egészet, mint a fejlődő lét tudatosságát. Ez rámutat az éghajlati földrajz jelentőségére, amely által könnyedén megérthetjük, hogy a részek az egész föld klimatikus rendszerének megjelenései. A különböző klimatikus zónák tipikus jelenségeit kutatva (akár tundra, akár az Egyenlítő körüli területek) felismerhető az általános és specifikus kapcsolat az aktuális körzettel. Mindkét módszer beletartozik tantervünkbe.
A körzetek közötti eltérésekhez való viszony szintén lényeges kérdés. Fontos, hogy a diákok a Föld kevéssé ismert részeinek megismerésekor – távolsági és méretbeli különbségek – maguk elé képzeljék az általuk jól ismert környezet jellegét.
Az első három osztály során a tanuló megismerkedik saját környezetével, az ott élő emberek által végzett munkákkal (kismesterségek). A 4. osztályban a lakóhelyére vonatkozó földrajzi és történelmi ismeretek a térbeli és időbeli tájékozódást fejlesztik A 4. osztálytól kezdődően külön tantárgyként szerepel már a földrajz, illetve 5. osztálytól a történelem, de a bennünket körülvevő világ összefüggéseit, egységességét szem előtt tartva.
Ennélfogva a környezettel kapcsolatos tanulmányok a történelemoktatás részét képezik, például hogy miként befolyásolják életünket és környezetünket mind a mai napig a görög-latin kultúra, a középkor, a jelenkori történelem, valamint az ipari forradalom találmányainak utóhatásai. Hasonlóképpen a földrajzoktatás keretein belüli környezettel kapcsolatos tanulmányok láttatják, hogy a klímát és a talajt miként befolyásolja a közlekedés, az ipar, a mezőgazdaság, és a különböző társadalmak életmódja. A környezettel kapcsolatos tanulmányok összefüggnek az anyanyelv tanulásával az üzleti életről szóló tananyagban, valamint a számtantanulással az üzleti számtanban. Steiner úgy vélte, hogy még a vallástanítás is része a környezettel kapcsolatos tanulmányoknak. A kilenc és tizenkét év közötti gyerekekre vonatkozó általános oktatási cél a következő: ki kell elégíteni a gyermekeknek a valóság megismerésére irányuló vágyát a természet és a világ tényeinek feltárásával, hogy kifejlődhessen bennük a világ iránti szeretet. Ez egyébként a tanterven átívelő cél.
A környezettel kapcsolatos tanulmányok fontos szerepet játszanak a természettudományokban (pl. a fizikában és a kémiában) is. Steiner fontosnak tartotta a 7. és 8. osztályos diákoknak az életről szóló fizikaórákat, amelyek megértetik velük a környezetükkel való kapcsolatukat.
Ez a gyermekek tizenkét éves korától kezdődően olyan általános oktatási célok megfogalmazásához vezet, amelyek tekintettel vannak arra az irányvonalra, amiben ‘a világ és a körülöttünk folyó élet’ befolyásolja az összes tantárgy tanítását: a gyermekeknek elsődleges elképzeléseket, ismereteket és gyakorlatot kell szerezniük az élet legfontosabb feladatairól. Nem elég csupán önbizalmat adni nekik, hanem fel kell bennük ébreszteni a környezetükben történtek megismerése iránti vágyat.
Összegezve elmondhatjuk, hogy 12 éves korig a földrajztanítás feladata, hogy közelebb hozza a Földhöz a gyermekeket, és tudatosítsa bennük a környező világot. Ezért is jelenik meg a 7. és 8. osztályos tantervben a kulturális földrajz: így a diákok a felső tagozatban majd egységes élő szervezetként tudnak rátekinteni a világra.
Néhány iskolában a 8. osztályos diákok a környezettel kapcsolatos tanulmányokkal összefüggő éves munkát készítenek, amely lehetőséget biztosít számukra az élő környezettel kapcsolatos tantárgyak anyagának elmélyítésére.
Itt kell rámutatnunk a felső tagozatos tantervben szereplő környezettel összefüggő tanulmányokra, amelyeket a különböző gyakorlati programok során végeznek, valamint a Technológia nevű tantárgyra, melyet Steiner már 1921-ben bevezetett. Néhány Waldorf-iskolában ezt a környezettel kapcsolatos egységes megközelítést egy teljesen újfajta felső tagozat kifejlesztésének alapjaként alkalmazták.
Célok és feladatok a 9-12. évfolyamon
A felső tagozatban a földrajztanítás feladata, mint minden más tantárgyé is, hogy figyelemmel kísérje a tanuló fizikai, lelki és szellemi fejlődését. Ebben az időszakban egységes egésznek tekinti a Földet. Kezdve a kőzetek fizikai sűrűségével, valamint a Föld életfolyamataival (vegetációs zónák; a Föld belsejében, illetve víz- és levegőburkában lejátszódó ritmikus folyamatok), befejezésül az emberi beavatkozás hatása a Földre (humán földrajz). Kerülni kell a teljesen absztrakt ismeretek átadását és a fizikai-matematikai oksági láncolatok túlhangsúlyozását. Nem a körülmények, hanem a folyamatok leírása a fontos, melyek a különböző régiók népességének kulturális helyzetére vonatkoznak.
A felső tagozatban a földrajztanításnak öko-földrajzzá kell továbbfejlődnie. Példákkal kell bemutatni az emberi tevékenységnek a különböző életfeltételekre gyakorolt ökológiai hatásait (esős és száraz évszakok, sztyeppék, esőerdők, monszun, és Golf-áramlat klímahatásai stb.), valamint a különféle társadalmak nagymértékben adaptált életstílusait és ipari gyakorlatát (a gyarmatosítás és újragyarmatosítás hatásai az ökoszisztémákban, a társadalmi és kulturális rendszerekben). A felső tagozat vége felé a földrajz ‘a Föld fejlődésének tanává’ változik át. Ha tanulunk az őshonos lakosság képességeiből, azzal a ‘partneri viszony a természettel’ szemlélet első magjait vetjük el. Egy emberléptékű társadalmi rend szempontjai a jövő perspektíváját tárják a diákok elé.