A negyedik osztály első festésóráján kipróbáltunk valami újat. A gyerekek olyan rajzokat készítettek, amelyeken egyenként, ki-ki egyénileg dolgozott, a végeredmény mégis egy közös munka lett.
Azt kértem tőlük, hogy adjanak címet saját képüknek (Falu, Erdő), majd rajzoljanak le egy apró részletet. Kis idő elteltével mindenkinek tovább kellett adnia a rajzát, így mindenki egy új képen alakíthatott egy-egy apró részlet kidolgozásával. Az óra folyamán majd minden gyerekhez eljutott majd minden kép, így alakult ki a sok közös rajz. A legtöbben nagyon komolyan vették a feladatot. Az általuk elindított rajz sorsát is nagy figyelemmel követték, és igyekeztek a többiek munkájához is legjobb képességük szerint hozzátenni.
Nagyon jó volt látni, ahogy életre kelnek, benépesülnek a rajzok. Volt, aki nem helyezett új részletet az elé került képre, csak a már meglévőket fésülte kicsit jobban össze. A legtöbb gyerek nagyon ügyesen megtalálta, mit tehetne hozzá az előtte fekvő rajzhoz.
Az erdőben tűz gyulladt, majd valamivel később a tűz mellé egy pásztor telepedett. A kidőlt fát egyszer csak hasogatni kezdte egy vidám favágó, a házikók ablakán függönyök jelentek meg, a párkányon apró virágok. A pálcikaember ruhát és hajat kapott, a szántóföld mellett pedig kévéket raknak a dolgos kezek.
Izgalmas munka volt!