A Waldorf-iskola tanterve szerint ötödik osztályban üzleti levelek megfogalmazását tanulják a gyerekek. Természetesen ennek során nem arról van szó, hogy összehordjanak hetet-havat, vagy az ujjukból szopják ki a tartalmat. Konkrét tényt kell megfogalmazni világosan, érthetően, levél formájában. A tanárnak mindig az a dolga, hogy életszerű példákat keressen. A törtes számolást elmélyítő lehetőségek után kutatva – egy szerencsés véletlennek köszönhetően – bukkant a tanár az alábbi levelekben kivonatosan közölt esetre:
Az osztály tanulóinak levele egy zenei kiadóhoz:
A Szabad Waldorf-iskola 5/b osztálya Stuttgart, 19……
Igen tisztelt Becker úr!
Negyedik osztályos korunk óta tudunk törtekkel számolni. Folyamatosan gyakoroljuk is. Pénteken osztálytanítónk Johann Sebastian Bach csellóra írt szólószvitjét hozta magával. A VI. szvit 2. tételében sok harmincketted és hatvannegyed fordul elő. Megvizsgáltuk, hogy mindegyik ütemben 64/64 illetve 4/4 van-e. Az első ütemben minden rendben volt. A második ütemben azonban 65/64-et számoltunk. Azzal a tiszteletteljes kérdéssel fordulunk önökhöz, hogy nyomdahiba történt-e, vagy Bachnak olyan kottaírási módszerével találkoztunk-e, amelyet nem ismerünk. Nagy örömünkre szolgálna, ha választ kapnánk.
Szívélyes üdvözlettel: az 5/b osztály,
az osztály nevében: (a tanuló neve)
A kiadó válaszlevele:
Kedves 5/b osztály!
19…….-i leveleteket figyelmesen elolvastuk, és megvizsgáltuk Johann Sebastian Bach csellóra írt VI. szólószvitjének kérdéses ütemét. Igazatok van, az Allemande-tétel második ütemében 1/64-del több hang van, az ütem helyesen úgy van, ahogy az a mellékelt kottán látható.
Köszönöm barátságos észrevételeteket, újabb kiadás esetén figyelembe fogjuk venni.
Baráti üdvözlettel
(aláírások)
Ez a finom pedagógiai érzékkel megírt levél ujjongást váltott ki az osztályból, amely nem volt ugyan hangos, de napokig ott csillogott a szemekben. Így van ez – gondolhatta sok gyermek -, ha az ember tanul valamit, és alaposan dolgozik. Akkor azt a felnőttek is „figyelmesen elolvassák”, „megvizsgálják”, sőt „figyelembe veszik”. Később még néhányszor elolvastuk a levelet, és sokáig nem feledkeztünk meg róla.
Georg Hofmann
Fordította: Balázs Mátyás
(Megjelent az iskolai újság 2009 decemberi számában)