Megérkeztünk a pályaudvarra, és kiderült, hogy nincs nálunk a jegy. Izgultunk egy kicsit, de végül meghozták a jegyeket.
Kende nem a Nyugatiban, hanem Vácon szállt fel a vonatra. Amikor megérkeztünk Szobra, ott állt Szent Vencel szobra, és a fél osztálynak nem nyílt ki az ajtó. Innen külön busszal mentünk Kemencére, ahonnan 2 kilométert sétáltunk Godóvárig. Csodálkoztunk, mert elég kicsinek látszott a panzió. Lukács Andris és Domi találtak egy szalamandrát.
Még aznap délután észrevettük, hogy az egyik szobában van egy egér. A lányok lementek a patakhoz, a fiúk rögtön elkezdtek focizni.
Aznap Yvonne néni a tábortűz mellett mesélt.
Éjszaka nagyon hideg volt.
Reggel a szülők megbeszélték, hogy merre megyünk kirándulni.
Felmásztunk a hegyre, végigmentünk a gerincén, majd legyalogoltunk.
Amikor leértünk a faluba, fölszálltunk a kisvasútra, és a végállomásig le se szálltunk. Útközben a hátul álló bácsitól megtudtuk, hogy tavaly a patak úgy felduzzadt, hogy a szállásunkon az ágyak a vízben álltak. Azt is elmondta, hogy a fekete alapon lévő fehér V betű a megállót jelenti, a sárga alapon fekete 0-ás és 5-ös pedig azt jelenti: lassíts!
A végállomástól szerettünk volna továbbmenni, de leragadtunk a pataknál. Elég hideg volt a vize, mégis benne mászkáltunk, ugráltunk a fáról, készítettünk fényképeket és ettünk jégkrémet.
A síneken mentünk vissza a szálláshoz, és találtunk rajta egy döglött siklót. Szerencsére még vihar előtt visszaértünk.
Veronika anyukája sok helyről összeszedett hálózsákokat, pokrócokat, mert este nagyon, nagyon hideg volt. Hajnalban az emeletes ágyak szintjén 9-10 fok volt, lenn még hidegebb.
Este, lefekvés előtt Most mutasd meg-et játszottunk.
Reggel összepakoltunk, és ebéd után elsétáltunk a buszmegállóig. Visszafelé tele volt a busz. Utasok, két osztály és csomagok. Nagy volt a nyomorgás. A vonat ehhez képest mennyország volt. Mikor megérkeztünk, mindenki elbúcsúzott Yvonne nénitől.
Jól éreztük magunkat!
A fogalmazást az osztály közösen állította össze.