A HÉTFŐI HÍREK (2000–2007)
A kezdetekről
A Hétfői Hírek ötletét Angliából ,,csentem” el. A Waldorf-tanárképzés hallgatójaként tanítási gyakorlatomat a Michael Hall Schoolban töltöttem, és ott olvasgattam péntekenként a Friday Flyer-t, amely az elkövetkezendő hét eseményeiről és közérdekű információkról tájékoztatta a szülőket, emellett néha – rövidebb formában – pedagógiai jellegű cikkek is megjelentek benne. A fénymásolt lapocskákat a diákok a táskájukban vitték haza.
Ez ihlette azt a kezdeményezést, hogy iskolánkban is induljon ilyen tájékoztató jellegű hírújság. 2000 szeptemberében jelent meg az első szám, Kovács Gáborral, akkori igazgatónkkal egyeztetve láttam neki a munkának. Két évig dolgoztam kis szerkesztőbizottságunkban, kisfiam születéséig. Kovács Gábor vitte tovább a közös munkát új szerkesztőkkel. Az FF ihletésére HH, azaz Hétfői Hírek lett a neve. Pénteken szerkesztettük, és az első pillanattól rengeteget köszönhettünk Gyöngyi néninek, aki vállalta a cikkek begépelését (akkoriban nem volt gyakori még a számítógép-használat), és legtöbbször segített nekem, vagy még inkább átvállalta a fénymásolás és tűzögetés munkáját is.
Sajnos iskolánk levéltárában már kevés példány maradt a kezdetekből, az első szám, amelyet találtam, a 2001. január 15-én megjelent 15. szám. A design alkotójára sajnos nem emlékszem, talán Perger Laci volt, akkori felsős kézművestanárunk, de nem esküdnék meg rá. A formátum A4-es, terjedelme 2–6 oldal. Egyszerű fehér fénymásoló lapon, de a karácsonyi számra kaptunk színes papírt! Az egyszerű és kezdetleges impresszumban a dátum, sorszám és a szerkesztőbizottság tagjainak neve szerepelt. Minden szám a ,,Kedves Szülők!” megszólítással kezdődött, erre büszke vagyok, ha szabad ilyet írni, mert kedves és odaforduló. Először a közérdekű híreket olvashatjuk: szülői estek, hónapünnep, ebédbefizetés, felsős fogadónap, tanítási szünet és hasonlók. Ezeket követik az ünnepek kapcsán született írások, diákok fogalmazásaiból, verseiből készült válogatások, híradások osztályok kirándulásairól, néha felsős diákok rövidebb írásai. Jól emlékszem arra a komolyan felmerülő pedagógiai problémára, hogy mit lehet és mit nem megjelentetni egy ilyen hírújságban, amely a gyerekek kezébe kerül. Valóban, így itt nem olvashattunk hosszabb pedagógiai-elméleti írásokat, de az újság jellege és terjedelme sem tette volna lehetővé hosszabb cikkek közlését.
Az induló év néhány lapszámát nézegetve visszaemlékezhetünk arra, hogy ebben a tanévben még volt zeneiskolánk, Gát Anna lelkes munkája nyomán; hogy ekkor épült ki teljesen az iskolánk (azaz érettségiztettünk először), melynek alkalmából kiskonferenciát rendeztünk; hogy akkor immáron harmadik alkalommal rendeztünk majálist Sass Balázs lelkes vezetésével – szülők, tanárok és diákok, és nagyon jól sikerült; hogy elkészült Bujnovszky Tamás közreműködésével az iskolát bemutató szép, színes prospektus; hogy már ekkor is volt gyönyörű Tavaszi Hangversenyünk; hogy ekkor még működött a Terefere Kávé- és Teaház; hogy májusban nálunk ülésezett a Waldorf Iskolák Nemzetközi Szövetsége (Europian Council), melynek vezetője, Christopher Clouder tanácsadó tanárként dolgozott velünk annak idején a gimnázium alapításán; hogy Kiss Péter színjátszóköre bemutatta Feldek: Jánosik a’ la Vivaldi című kalandos történetét, amin nagyon sokat nevettünk; hogy a nyolcadikos színdarab az Oliver című musical volt Gyabronka József és az osztálytanító, Klenovicsné Papp Judit rendezésében, és Szentmártony Yvonne koreográfiájával, mely színdarab második szereposztásában dr. Grimwig szerepét a jövő évi első osztályt indító Szentmihályi Anna játszotta – aki akkor még csak 14 éves volt. Ilyen rég történt hát mindez.
Szántó Ildikó
A folytatás
Az iskolaújság olvasója és gyűjtője vagyok (gyűjteményünk csaknem teljesnek mondható).
Az újsághoz „mélyebb” kapcsolatok azóta fűztek, amióta az Hétfői Hírek címen jelent meg. Akkor is csak 2003 februárjától, amikor Gerle Editet, Fehér Bélát és Kovács Gábort (akkori szerkesztők) kerestem meg egy kulturális rovat indításának ötletével, azzal a szándékkal, hogy szülők, tanárok diákok egymással megoszthassák színházi, hangverseny-, olvasmány-, kiállítás- stb. élményeiket és ajánlhassák ezt az iskola közösségének. A szerkesztőség az ötletet örömmel fogadta. Kérésünkre Perger Laci kollégánk (fafaragó-, kőfaragótanár volt iskolánkban, mellesleg kötni is kiválóan tudott, főképp az 56-os villamoson) készítette el a rovat fejlécét, amely ugyan kissé bizarra, de kétségkívül eredetire sikerült. 2003 márciusában jelent meg az első élménybeszámoló, s ez a rovat 2007 júniusáig élt. Lakatos Anna és Horváth Emese szülőtársak is segítettek a kezdetekben. Később próbáltunk tanárokat és diákokat is megszólítani, bevonni, kevés sikerrel. A következő tanévre magam maradtam az írással. Szívesen vállaltam egyedül is, s valószínűleg ezért a gesztusért keresett meg Edit és Gábor 2006 augusztusában, hogy bajban vannak, segítsek a szerkesztésben is. (Edit akkor már hosszú ideje, 2002-től „vitte a vállán” az újságot, időt, energiát nem sajnálva, s ősztől nem vállalta tovább ezt a munkát.) A szerkesztőség akkor már hónapok óta új tagokat keresett, lelkes szülőket is a megújuláshoz. Rendszeresen jelentek meg a felhívások, személyes megkeresések történtek, eredménytelenül. Így szeptembertől Gyöngyi néni, Fehér Béla, Kovács Gábor és én vállaltuk még egy évre a szerkesztést, közben folyamatosan keresve egy új csapatot.
Jó hangulatú, péntek délelőttönkénti szerkesztőségi megbeszélésekre emlékszem. Gyöngyi néni heroikus küzdelmére a gépeléssel, s ennek eredményére, hogy mindig minden időben készen volt. Nem lankadó figyelmére, mellyel a szerkesztési vagy akár a helyesírási hibákat gyomlálgatta. Béla, emlékeim szerint, a végső forma megszerkesztését végezte, és szelíd, okos szavaival lendített tovább minket a nehézségeken. Az újság motorja, pedagógiai és szellemi tartalmának szerkesztője Gábor volt, (már 2000 óta) osztálytanítósága és iskolaképviselősége mellett. Végül is javaslatára az újság arculatát nem változtattuk meg a hátralévő időre, hisz reménykedtünk, hogy hamarosan jelentkezik egy lelkes csapat és átveszi a stafétabotot. Inkább próbáltuk az újságot átláthatóbbá tenni, például igyekeztünk következetesen betartani, hogy minden rovat állandó helyre kerüljön, és ne a helykihasználás vagy technikai megoldás legyen az elsődleges szempont.
Magam elsősorban a címlapért voltam felelős, az évkörnek, az ünnepeknek megfelelő prózai vagy versrészlet, vers kiválasztásáért, illetve cikkírók megszólításáért.
Néhány érdekesebb témát említek, amelyek ebben az időszakban több héten vagy hónapon keresztül jelentek meg az újságban. Például Michael Harslem írásai a Waldorf-iskola hármas tagozódásáról; szülők tanárok együttműködéséről; irányítás és önigazgatás összeegyeztethetőségéről stb. Ezek az írások sokaknak segíthettek a szellemi tájékozódásban.
Fontos ismeretterjesztő, egészséget védő sorozat indult az év decemberétől egészen tavaszig, „Ételed az életed” címmel, az egészséges táplálkozás alapelveiről, a bio minőségről (receptekkel fűszerezve) Fekete Veronika és Simon Gyöngyi írásaival.
Fontosnak tartom megemlíteni Lakatos Anna lényegre törő, tartalmas, kritikus összefoglalóit az akkor még havi rendszerességgel működő Szülői Kollégium munkájáról.
És végezetül szívből jövő nagy örömmel fogadtuk, amikor a 2007 szeptemberétől végre összeállt egy új csapat az Újság (havi megnevezéssel) című új lap szerkesztésére és kiadására.
Kabai Kati
A technikai háttér
Érdekes visszalapoznom életemnek azokat az éveit. S nemcsak azért, mert szeretek nosztalgiázni, hanem mert látlak Benneteket, és közöttetek magamat is valamilyennek, és az mégiscsak klassz, ha valakivel hasonló emlékeket húzunk elő a múltunk kedves szögletéből…
A Hétfői Hírek-lapzárta mindig pénteken délben volt. Abban az időben a leggyakrabban Gerle Edit hozta a vezércikket. Gyöngyi begépelte, illetve beszerkesztett a szülőktől és a tanároktól összegyűlt egyéb fogalmazásokat, szösszeneteket. Kovács Gábor pedig a lektori munkát végezte el. Igazából én csak ezután kapcsolódtam be a munkába, s az is sokkal inkább technikai, mint tartalmi jellegű vállalás volt. Vagyis a klasszikus „ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte” elvre épült a termelés.
Nyomdai sokszorosítás helyett akkoriban a fénymásolóra küldtük az újság – a családok és a munkatársak együttesen: 250 példányát. Az A4-es lapokon fekete-fehérben megjelenő tájékoztató hetilap általában nyolcoldalas volt, de ünnepi alkalmakkor, meg ha sűrűsödött az iskolai élet, 12–14 oldalas számok is születtek.
A Hétfői Hírek aktív és önkéntes stábjába akkor csatlakoztam, amikor az iskolában útjára indítottuk Varga Gergő barátommal a filmklubot. Igazából számomra az újság és a film néha részben, néha teljesen egészen párhuzamosan futott…
Az iskola akkori egyszerű technika eszközeivel, egy tv-vel és egy videóval indult péntek délutánonként a szívderítő program, amire úgy 8-12 diák maradt a felső tagozatból. A filmeket az Odeonból kölcsönöztük, és csak teázás, beszélgetés után, ha már az újság is elkészült, vittük vissza a filmet. Lehetőleg még aznap, mert úgy olcsóbb volt, és természetesen azt sem mondtuk el, hogy iskolai vetítésekre kellettek.
Később már erősítőt és DVD-lejátszót is mozgattunk a mostani 12.-be vagy a rajzterembe. Mielőtt elkezdtük volna az imádott, általában művész/klasszikus/kultusz filmjeink vetítését, párhuzamosan el kellett indítani a fénymásolót a Hétfői Hírekkel, hogy mire vége a filmnek, az újság példányaival is álljak valahogy. Emlékszem, időnként ki-kislisszoltam a filmekről, hogy megnézzem, nem akadt-e el a papír vagy egyszerűen csak le kellett venni az elkészült példányokat a fénymásoló tálcájáról, mert 50 példány után magától leállt a folyamat.
Azt hiszem, az mindenképpen kellett, hogy érdekeljenek a gépek, szerkezetek működései, és a fellépő hibák, elakadások kezelése is kihívásnak számított a számomra. A sors a filmklub elindításakor, valamint az újság sokszorosításakor gyakran próbára tette türelmemet, találékonyságomat!
Persze volt, hogy belefeledkeztem én is a filmnézésbe, és csak a beszélgetés után álltam neki az újságnak. Így aztán olyan is előfordult, hogy csak este 10-kor zártam az iskolát, de csak azután, hogy az osztályok példányai szépen kiszámolva, a tanári nagyasztalt beborítva várták a hétfő reggelt.
Fehér Béla