„A pedagógia az emberismeretből származó emberszeretet, és ez nem más, mint az élő szellem leáradása egészen a testi alkatig és a testi működésig.”
Rudolf Steiner
Előző írásomban azt a kérdést, mi minden állhat a háttérben, ha az iskolában tanultakkal, történtekkel valakinek nehezebb lépést tartania, csak munkám saját szempontjai szerint igyekeztem megválaszolni. Most tágabban tekintem át azokat a helyzeteket, amelyekkel az iskolában találkozom.
Organikus okok
Először arról kell meggyőződnünk, hogy nincsenek-e az alkati, fizikai test működésében olyan gátló tényezők, amelyek kihatnak a gyermek iskolai teljesítményére.
Gyakori például a középfülgyulladás, amely jelentős halláscsökkenést okozhat. A látásproblémák szintén erősen befolyásolhatják a tanulás folyamatát. A Budai Területi Gyermekkórházban – nemcsak második kerületieknek, beutalóval – ingyen és megfelelő műszerezettséggel (ha indokolt, Pola-teszttel is), alaposan megvizsgálják a gyerekek szemét. Amennyiben az olvasási nehézség mint panasz áll a háttérben, még inkább megfontolják a szemészek, milyen mértékben tehermentesíthető a gyermek szeme, ha a látás során is akadályokkal kell megküzdenie, mert ha több kisebb nehézség adódik össze, akkor minden segítség számít.
Problémák adódhatnak a vérkeringésben, a légzésben, az emésztésben, melyek fej- és hasfájást okozhatnak, fáradttá, figyelmetlenné tehetik a gyermekeket. Találkozhatunk diákjaink között vérszegény vagy szájon keresztül lélegző gyerekkel is. Az alvásgondokkal küzdők száma talán a legnagyobb. Az allergiák, az asztma, az ekcéma, az ételintoleranciák, a szorulás és más emésztési zavarok pedig olyan mértékben fordulnak elő, hogy lassan megtanulunk együtt élni velük, egyre kevésbé kutatva az okokat, a miérteket.
Fél éve jelent meg magyarul dr. Natasha Campbell-McBride angol neurológus könyve, GAP-szindróma: Az emésztés és a pszichológia kapcsolata címmel. Ebben a szerző összefoglalja a legújabb kutatási eredményeket, és megosztja a saját tapasztalatait is a témában. Táplálkozási tanácsokat ad, és ír arról, milyen jelentős eredményeket ért el ezekkel, többek között a viselkedési és tanulási zavarokkal küzdők állapotának javításában (először kisfiát gyógyította ki az autizmusból). Én is hallottam egy édesanyáról, aki a szerző útmutatásait követve, kisfia érdekében 3 éven át megváltoztatta a családja étkezési szokásait. A diéta eredményeképp a kisfiú súlyos diszlexiája is elmúlt, számolási és egyéb nehézségeivel egyetemben.
Fontos a szülők, az orvosok, a tanárok párbeszéde, hogy kiderüljön, mik is zavarják a fizikai test folyamatainak egészséges működését. Segítséget nyújthat az orvostudomány (antropozófus, homeopátiás…), a gyógyeuritmia, a művészetterápiák, a természetgyógyászat, a táplálkozástudomány (dietetikus, gasztroenterológus).
Az éves orvosi szűrések során iskolaorvosunk észrevételeire, javaslataira komolyan oda kell figyelnünk. Ha az elvégzett vizsgálatok eltérő eredményeket mutatnak, lényeges, hogy visszajelezzünk, konzultáljunk vele.
Strukturális okok
A fizikai test szerkezeti részében, a csontok, az izmok, az idegek működésénél is előfordulhatnak rendellenességek. Ezek a csontrendszert érintő gerincferdülések, a csigolyák közti elmozdulások, főleg a nyaki és a keresztcsonti gerincszakaszon, valamint a fogsor-rendellenességek.
A gyermekrajzok emberalakjaiból könnyen kiolvashatók az ilyen frusztrációkra utaló jelzések. Lehet, hogy csak a korai szinten megrekedt mozgásfejlődés tartja feszültség alatt a test adott részét. Ha ez a fejlesztőfoglalkozások során nem változik, vagy a gyerek eddigi életének történetéből indokoltnak látszik, javasolt lehet a kranioszakrális terápia (a koponya és keresztcsont latin nevéből – cranium és os sacrum – ered az elnevezés).
Az agyat és a gerincvelőt, valamint az azokat körbevevő folyadékot, a liquort, először egy hártyás kötőszöveti rendszer, majd a koponyacson-tokból, a csigolyákból és a keresztcsontból álló csontos rendszer határolja, védi. Nagy felfedezésnek számított a múlt század elején, hogy a koponyacsontok a varratok mentén felnőttkorban is elmozdulnak, és az agyvíz az ár-apály váltakozásához hasonlóan áramlik. Összehúzódó mozgásában pedig meghatározott ritmus fedezhető fel, akár a légzés- vagy a keringési rendszerünkben. Steiner a liquor áramlását második légzésrendszernek, mások az élet légzésének nevezték.
A kranioszakrális rendszer szoros kapcsolatban áll a test többi rendszerével, a vérkeringéssel, az idegrendszerrel, a hormon-, a nyirok- és a légzésrendszerrel, valamint a mozgásszervekkel.
Ha a koponyacsontok vagy csigolyák tartósan elmozdulnak, megváltozik a nyomás, így a ritmus is az általuk határolt rendszerben, és ez az egész testen érezteti hatását.
A kezelés során a terapeuta a gerincvelő-folyadék ritmikus pulzálására ráhangolódva, a kötőszöveteken keresztül, keze rendkívül finom mozdulataival feszültségmentesíti az egész rendszert. Így, közvetett módon, lassabban bár, de a csontok is visszakerülnek a helyükre.
A gyerekek szeretik ezeket a kezeléseket, gyakran el is alszanak alatta, felszabadultabbnak érzik utána magukat.
Sajnos a változás néha időigényes, és a korábbi állapotba való visszaesések kísérhetik azt a folyamatot, amikor az új működésnek a test szerkezetében is nyomot kellene hagynia. Nem ritka, hogy hosszabb kezeléssorozat indokolt, és később is érdemes visszatérően megerősíteni az eredményeket.
A gyermek rajzaiból pontosan ki tudom olvasni ezeket a belső testi történéseket. Néha külső jegyekből is észrevenni a változást, például, ha az előtte feltűnő aszimmetria enyhül az arcon, az addig oly fontos kapucni viselete kezd elmaradozni, a mozdulatok harmonikussá kezdenek válni, a mozgásfejlődés beindul. Egy fogorvos pedig az állkapcsot vizsgálva lát sokat ezekből a folyamatokból, és a terápiát nemcsak gyógyításra, hanem prevencióra (az általa okozott behatások kivédésére) is használhatja.
Egyre több kranioszakrális terapeuta dolgozik már hazánkban is. Ha csontkovácshoz, más gerincspecialistához fordulunk, érdemes olyan szakembert keresnünk, aki inkább passzívan gyógyít, a páciens maga mozog az útmutatásai szerint, vagy jól kilazítja, előkészíti a testet a beavatkozásra.
Az anamnézisekben leggyakrabban a következő felhívó jelekkel találkozom, amelyek utalhatnak a kranioszakrális rendszer sérülésére: elhúzódó szülés, ami után az első lélegzetvétellel a varratok mentén összecsúszott koponyacsontok nem tudnak visszakerülni a helyükre; ha a baba hirtelen nyomáskülönbséggel érkezik a világra (burokrepesztés, rohamosan gyors szülés, császármetszés); nagyobb esések, amikor sérülhet a gerincoszlop, vagy ha a fejet ostorcsapásszerűen éri ütés. Bajt okozhatnak a játszóterek rossz csúszdái is, amelyekről popsira huppanva a keresztcsont tájékát érheti rázkódás. A legjobb biciklinyergek közepén egy pici vájat védi ki ugyanezt a veszélyt. Amikor egy kisbaba rendszeresen függőleges helyzetbe emelve nyugszik csak meg, az lehet annak a jele, hogy az őt zavaró nyomáskülönbség ebben a testhelyzetben kevésbé frusztráló számára. A gyakori fejfájás szintén a figyelmeztető jelek közé tartozik.
A csontok pici elmozdulása nemcsak a kranioszakrális rendszer működésébe tud beleszólni, de ezáltal gátolhatja a gyermek formaképző erőinek munkáját az első hét évben, azt az inkarnálódási folyamatot, amikor is a kicsi gyermek én-erőivel áthatja, belakja saját fizikai testét. Így az iskolaéretlenség egyik lehetséges oka lehet. E probléma rendezése nélkül az általam használt fejlesztőgyakorlatok sem tudnak hatni.
Az izomműködés diszharmóniái, amelyek hosszú távon a csontrendszert is borítani tudják, szintén befolyásolják a mozgásfejlődést, a gyermek teljesítményét. A masszázs segítheti az izmok túl- vagy alulműködésének kiegyensúlyozását. Mindkét antropozófiai alapozottságú masszázs, a ritmikus vagy Hauschka-masszázs és a Pressel-masszázs is elérhető Magyarországon. Ez utóbbinak inkább kb. 12 éves kor felett lehet szerepe egy gyermek életében. Mivel ezek és a többi jobbnál jobb, ma alkalmazott manualterápia nemcsak az izmokra hat, ezért egyéb szempontokat is figyelembe véve érdemes választani közülük.
Már nemcsak Steiner, hanem a mai tudomány állítása szerint is, az agy tükröző szerv. Az agy, az idegsejtek tükrözik azt, amit a testtel teszünk. Amikor újra és újra megismétlünk egy tevékenységet, egyre több idegpálya épül ki az idegsejtek között. Minél többet használjuk őket, annál inkább erősödik a kapcsolat közöttük, és kialakul a védelem is körülöttük az idegsejtek velőshüvelyesedésével. Az 1, a 4, a 7 és a 11 éves kor az idegrendszerben az ún. metszési időszak, ekkor az addig nem használt idegsejtek eltűnnek, de a már hüvelyesedett, mielinizálódott idegpályák megmaradnak. Ha megtanultuk az ugrókötelezést, 20 év múlva is tudni fogjuk, amikor egyszer csak Waldorf-tanár lesz belőlünk. Vagyis a gyakorlás által – az antropozófia szerint – a mozgások bevésődnek a szokástestbe, az étertestbe, és onnan könnyen előhívhatók.
Amikor idegrendszeri éretlenséget tapasztalunk egy gyerek életében, feszültséget látunk a nyakon, a háton, a végtagokon, az arc izmain, annak hátterében többnyire nem az idegrendszer helytelen működése áll, hanem az, hogy fejlődése során valamilyen tevékenységet valamiért nem végzett eleget. Vagyis sokszor a gyerekkori fejlődés szintjeit hiányosan, túl gyorsan bejárt út az oka az idegrendszer működésében tapasztalt tüneteknek, ezért javasolja ilyenkor a neurológus a szenzoros integrációs terápiát.
Ettől függetlenül találkoztam már igen enyhe féloldali plégiával (bénulással) is itt az iskolában, de ez csak elvétve fordul elő.
Azt is érdemes tudnunk, hogy ha egy gyermek nem jut sem minőségi, sem kellő mennyiségű megfelelő zsiradékhoz a mai „lightos” vagy vegán világunkban, esetleg emésztési nehézségek is akadályozzák ezeknek a zsiradékoknak a felvételében, az szintén akadálya lehet a mielinizációnak, az idegek érési folyamatának. Ezért ajánlja párhuzamosan a neurológus a tőkehalmájolaj fogyasztását is a fent említett esetben.
Diszfunkciók
Az iskolában tapasztalható nehézségek az első 7 életév fejlődésének a hiányosságaiból fakadnak. Innen származnak a leggyakoribb okok, és ez az Extra Lesson területe is, amint a múltkori számban már írtam róla röviden. Előfordul azonban, hogy a megszülető képességek begyakorlásához is segítséget igényel valaki. A kognitív képességek fejlesztésére jóval könnyebb az iskolán kívül módot találni (akár a nevelési tanácsadókban), ezért ezt én kevésbé szoktam vállalni.
Emocionális okok
Érzelmi traumák is befolyásolhatják a tanulást (közeli hozzátartozó elvesztése, csúnya válás, fizikai bántalmazás…).
Pedagógiai célzatú történetekkel, egy színdarabbeli jó szerepválasztással, azzal a sugallattal, hogy a dolgok jóra fognak fordulni, kísérhetjük tanárként az érintett gyermeket.
Külső terápiák (játék-, zene-, művészetterápia, dráma, Bach-cseppek, pszichoterápia…) igénybevétele olykor elengedhetetlen.
Másodlagos pszichés tünetek könnyen alakulnak ki a tanulási, viselkedési nehézségekkel küzdőknél, mivel sokan rálátnak saját másságukra, érzékelik nehézségeiket, s ezek belső bizonytalanságot okozhatnak. Segítség számukra, ha megérzik hozzáállásunkban, hogy az mentes a defektanalízistől, hogy egész lényük fontos, és nemcsak a problémákra fókuszálunk, de azt is érzik, hogy valaki észrevette, érti, mi zavarja őket, és azon szabadon dolgozhatnak. A legnagyobb felszabadultságot pedig az jelenti később, ha a fejlesztés révén megtapasztalják magukban a változást.
Temperamentumbeli szélsőségek
Előfordulhat, hogy valakiben olyan mértékben válik meghatározóvá a temperamentuma, hogy az elválasztja a tanulás folyamatában való hatékony részvételétől is.
A melankolikus megbántódva, sérelmeit nem felejtve teljesen elszigetelheti magát és kiveheti jelenlétét a munkából is. A szangvinikus kapkodásával, felületességével soha sem tud elmélyülten, igényesen dolgozni, komoly koncentrációs problémái lehetnek. A flegmatikus túlzottan kimozdíthatatlanná, motiválhatatlanná, önállótlanná, nemtörődömmé válhat. A kolerikus önfejűségével elutasíthat minden segítséget, elveszítheti nyitottságát, hiszen „ő mindig mindent jobban tud”.
Szerencsés az a gyerek, akinél nemcsak az osztálytanító és a szaktanárok, de a szülők is ügyes partnerek az uralkodó személyiségvonások csiszolásában.
Tanulási gyengeség
Vannak olyan gyerekek, akik nagyon nehezen tudnak gondolkodásukban a konkréttól az absztrakt felé haladni. Ezt példázza a következő vicc. – Ha van négy barackod és adok még egyet, hány barackod lesz?
– Nem tudom, mi az iskolában almával számolunk.
Sok idő, türelem, rengeteg ismétlés szükséges számukra még a betű- és a számfogalom kialakulásához is. Csak egyéni tempóban tudnak előrehaladni. Az IQ-juk valószínűleg alacsony.
(Régebben a kisegítő iskolákban tanultak ezek a gyerekek. Ma is vannak speciális iskolák oktatásukra.)
Először nem is szúr szemet a problémájuk, mert kezükkel ügyesen bánnak, jó a hallásuk, a praktikus, a szociális életben, az osztályteremben néha jobban boldogulnak, mint a náluk okosabb gyerekek. A nehézségeik akkor válnak egyre bonyolultabban kezelhetővé, amikor nyílik az olló az osztály intellektuális képességei és az övék között. Mérlegelni kell, hol jobb nekik.
Iskolánkban eddig csak elvétve fordult elő ilyen helyzet.
Bár ez a felsorolás korántsem teljes körű, mutatja, hogy milyen sok területről érkezhet segítség a tanulás körüli problémákra, és mely esetekben van az Extra Lessonnek létjogosultsága.
Tóth Nóra