Ki az? Mi az? Vagy úgy! Fordulj be és aludj!”… Ez lenne a happy end, de itt kérem egy sad beginning-ről van szó! Fél hétkor már a Keletiben intéztük a szokásos nyájas, nyári bájcsevejt. Miután túl voltunk a formaságokon, és szundítottunk egyet a vonaton, már derűs szívvel dumáltuk meg a szünidei élményeket.
Iglón (Spisská Nová Ves) inkább több mint kevesebb lelkesedéssel indultunk idei megpróbáltatásainknak. A tavalyi mátrai túra után egyenesen kellemes volt, hogy csak néhány kilós hátizsák hasítja a hátunkat. Egy jó darabon az országút porában baktattunk izzó fejjel, majd betértünk a fák sűrűjébe. Persze az első pocsolyánál, ha úgy tetszik erdei folyamnál (Hernád) lepihentünk. Néhányan az elvetemültebbek közül (hogy a lányoknak tetszelegjenek) a habokba vetették magukat. Ezzel még nincs vége kalandjaink végtelen sorának, mivel máris újra a bájos ösvényekét tapodtuk talpunkkal majd beütemeztük a szokásos hegymászós eltévedésünket is. A szállófalunkban (Hrabusice-Káposztafalva) egy kedves, markáns asszonyság fogadott – aki már nagyon régen ismeri Bélát -, az a szervezkedős típus. Megérkeztünk szállásunkra, a rózsaszín falak hívogatón magasodtak fölénk. A kapufélfáról egy oroszlán kacsintott le ránk, de nem a külső a lényeg! Rikító falak és mű rózsabokrok, virág jellegű csillárok, szobák a szivárvány minden színében, vastag aranykeretbe foglalt, Picassót megszégyenítő műremekek és luxus zuhanyzó.
Kirándulás Szlovákiában, második nap. A Sucha Belá völgyébe suhantunk Bélával s Eszterrel. Egy kis patak vájta völgyben létrákon, köteleken táncolva, sziklákon csörtetve kúsztunk-másztunk. A Slovenský Raj (Szlovák Paradicsom) nemzeti parkban megtett utunkat sziklák, fenyőfák és „Ha összeadjuk a tegnapi utat és a holnapit, akkor most ez a nehezebb vagy azok együtt?” jellegű kérdések tarkították. A lélegzetelállító természeti szépségek – egyesek szemében – eltörpültek egy édes kismacska személyes kalandjai mellett. Épp, hogy megmenekültünk a közelgő viharfellegek elől. Barátságos fészkünkben díszes sor állt a zuhanyzó előtt. Estére kelvén a virsli után a rikikié és a „Most mutasd meg”-é lett a főszerep.
Kirándulás, Káposztafalva, harmadik nap. Az időjárás közbeszólt! Az éjszakai vihar szemerkélő esővé szelídült ugyan, de az aznapra tervezett Hernád-áttörési túrán, rövidített útvonalon csak a keményebb kötésű, illetve nem sérült egyedek képviseltették magukat. A többiek önfeláldozóan visszamaradtak takarítani… Sajnos Eszter már a kezdet kezdetén kipróbálta, vízálló-e cipője. (Nem!) Alattunk több száz méter mélységben a Hernád sós vize hömpölygött (?). Mi keskeny fémpallón egyensúlyozva imádkoztunk, hogy többen ne jöjjenek szembe.
Későn kaptunk észbe, így rohanvást indultunk, és a vonat az orrunk előtt ment el, de nem estünk pánikba, játékkal múlattuk az időt. Iglón pizza, majd irány haza. Az elválástól való szorongást ki kártyázásba, ki ice teába fojtotta. A kirándulás minden megjelent és meg nem jelent résztvevője igen élvezte ezt a három napot. Külön köszönet Huginak és Zalánnak, akik még mindig ragaszkodnak hozzánk.
Így hát jó kedvvel és összeszokva vágtunk neki az új tanévnek!
Miki és Dávid
(Megjelent az iskolai újság 2009 októberi számában)