Gál Tamás szeptember óta tart sakkszakkört az iskolában péntekenként 14:15 és 15 órától.
Azt hallottuk, a gyerekek nagyon szívesen járnak ezekre az alkalmakra és ő is mindig nagy örömmel érkezik hozzánk. Ezt elegendő indoknak találtuk arra, hogy megkérjük, válaszoljon pár kérdésünkre.
Tapasztalatod szerint, kik járnak sakkszakkörre?
Sokan azt gondolják, azok, akiket érdekel a sakk. Viszont vannak olyan tanítványaim is, akiket „beíratnak a szüleik”, mert a sakk hasznos és jót fog majd tenni a gyerekük figyelmének, fegyelmének, koncentrációjának. Ilyen esetekben még nagyobb kihívás számomra, hogy lekössem a figyelmüket úgy, hogy megszerettessem közben a játékot. Viszont a figyelem problémát okozhat olyan gyerekeknél is, akik szeretnének sakkozni, kíváncsiak a játékra, de problémákkal küszködnek (nem kapnak elég figyelmet otthon, szeretethiányuk van, nem tudják kezelni az érzelmeiket, stb.), ő náluk nem a sakktudás fejlesztése van az előtérben.
Minden bizonnyal különböző előismerettel és készségekkel érkeznek a gyerekek. Hogyan foglalkozol velük, hogy ez ne okozzon gondot? Mi történik 45 perc alatt?
Az első órákon felmérem a tudásukat, majd ezek alapján differenciálom őket csoportokba. A különböző csoportokban különböző tempóban haladunk és anyagot veszünk, közöttük viszont mindig van átjárás, hogy mindenki saját magához képest a legoptimálisabban fejlődjön. Az óra mesével szokott kezdődni, ez a „tanulás” rész, ahol is mesébe ágyazva adjuk át az anyagot, ez után jön a játék, majd a feladványok. Általában erre a három fő részre tagolódik a sakkszakkör. Jelenleg csak egy csoport van a Waldorfban, mert elég homogén a társaság, de aki esetleg kilóg valamelyik irányban, azzal külön foglalkozom.
Azt olvastam a honlapotokon (www.sakkpalanta.hu), hogy a sakk megtanítja kezelni a sikereket, feldolgozni a kudarcokat. Hogyan?
Elsősorban nem maga a sakk segít feldolgozni a sikert és a kudarcot, hanem az oktató és a környezet. Ebből a szempontból nincs nagy különbség más sportok és a sakk között, hisz sok múlik a tanáron, hogy ő hogyan kezeli a helyzeteket, így a gyerekek utánzással és modellkövetéssel mit vesznek át tőle. Persze fontos a tanítóval és a környezettel (társakkal) való kommunikáció is, hisz mindezek jó/rossz irányba terelhetik, hogy a gyermek hogyan dolgozza fel az érzelmeit.
Mire nevel a sakk, amire más sportág nem?
Minden sport több mindent fejleszt, de a sakk talán erőteljesebben fejleszti a döntéshozást, az értékelést. A sakkban minden pillanatban dönteni kell. Nem passzolhatom tovább a labdát, nem várhatok holnapig, hogy addig jól átgondoljam. Van egy adott időmennyiségem, abból pedig a legjobbat kell kihoznom, bárhogy állok; ha jól, ha rosszul, lépni kell.
Milyen helyzetekben van lehetőségük a gyerekeknek sikerélményt szerezni a szakkörön?
Játék közben, feladvány közben, de akár magában a tanulás folyamatában is. A tanulás nem csak mese szokott lenni szakkörön, rengeteg kérdés jön a gyerekek felől, ekkor például a kérdező technikával úgy tudjuk az összefüggésekre, válaszokra ráébreszteni a gyerekeket, hogy ebből a folyamatból is sikerélményt szerezzenek.
Milyen technikával, módszerrel fejleszted a kombinatorikus gondolkodást és a strukturális emlékezetet illetve elővételezést?
Ezekre több lehetőség van, az egyik legjobb a feladványok oldása. Ott a kombinációs készségen kívül a rövidtávú emlékezet is nagy impulzust kap, hisz vannak olyan feladványaink, amelyekben 10 lépést is előre kell számolni, miközben a bábuk már máshol állnak, vagy épp eltűntek a diagramról. Ilyenkor egy sakkozó fejében nem az tárolódik el, hogy e7-en volt a sötét gyalog, g7-en a sötét vezér, hanem mintázatok, összefüggések, kapcsolatok, amik a táblán egy „hálót” alkotnak, ez tartja tulajdonképpen össze az állást fejben. Ezért is van az, hogyha egy versenysakkozónak (nagymesterekkel tesztelték) felrakunk pár másodpercig egy sakkpartiból kijött állást, szinte 100%-os pontossággal visszaadja. Nem egyesével a bábukra és azok helyére koncentrált, hanem a kapcsolataikra, mintázatokra (sötétnek láncban vannak a gyalogjai, a vezér g7-ről védi az e7 gyalogot, stb.)
Hogyan fejleszted a koncentrált és kitartó figyelmet?
Maga a játék is fejleszti, hisz hamar rádöbbennek a gyerekek, hogyha megosztják a figyelmüket, akkor egyre gyengébben megy a játék, így arra vannak belsőleg motiválva, hogy szűkítsék le a figyelmüket és minél jobban zárják ki a felesleges impulzusokat. De ide sorolhatnám a feladványokat is megint, hiszen ott is az előreszámolás csak koncentrált figyelemmel megy, egy kis kihagyás és a fejünkben lévő változat kártyavárként omlik össze.
Előfordul, hogy valamilyen kérést kell teljesítened? Tanítsd meg például, hogyan kell öt lépésből mattot adni!
Igen, rendszeresen vannak ilyen kérdések. Ezek azért is jók, mert látom, hogy milyen irányban szeretne továbbmenni a gyerek, így igazíthatom a kíváncsiságához a tanulnivalót. Volt már olyan többször, hogy felkészültem egy órára, majd a terembe belépve az első kérdés felülírta azt: „Tamás, a futó vagy a bástya a jobb figura?”. Óraterv törölve, a bábuk értékelése elővéve. 🙂
Mi a véleményed a számítógépes sakkozásról? Amikor a számítógép a partner?
Az a fontos itt is, hogy meglegyen a mérték; a túl sok géppel való játék nem jó, hiszen a sakkjáték célja mégis csak az emberek közti játék, kapcsolat kialakítása, viszont ha nem visszük túlzásba, akkor szerintem jó kiegészítő eszköz.
Mi a véleményed arról, ha kötelezővé tennék a sakktanulást a gyerekeknek, ha benne lenne az órarendben?
Nem tudom, hogy jó vagy rossz lenne-e…
Annyiban örülnék, hogy ez a fejlesztő játék szinte minden gyerekhez eljutna az országban, viszont ami kötelező, az könnyen válhat teherré.
Mit szólnál egy tanároknak kitalált sakkszakkörhöz? Milyen lenne?
Nagyon jó ötlet, én örülnék neki! Bár lehet, hogy utána már nem lenne szükségetek rám a Waldorfban…szóval ezt még átgondolom. 🙂
Tapasztalt sakkozó és sakkoktató vagy. Milyen tapasztalatot vagy tanulságot szereztél a nálunk töltött pár hónap alatt, amit említésre méltónak tartasz?
Kezdjem sorolni? 🙂 Már régi vágyam volt, hogy egy olyan iskolában taníthassak sakkot, ahol elrugaszkodnak a magyar állami oktatási rendszertől, viszont eddig még nem volt alkalmam reform/alternatív pedagógiával foglalkozó suliban tanítani, egészen eddig. Nagy a különbség, persze pozitív irányban…, de ha itt most elkezdhetném sorolni, lehet, hogy reggelig itt ülnék. 🙂