2014 szeptemberétől Kovács Áron az énektanár a 6-12. osztályokban.
Eltelt bő egy hónap, hogy megismerkedhettünk vele az órákon. Az iskolaújságok hagyományát folytatva megkértük, írjon magáról röviden szülőknek, diákoknak, kollégáknak.
Szüleim mesélték, hogy miután másfél évesen abbahagytam a kötelező reggeli-esti üvöltést, egy merész húzással énekre váltottam, és a rádióból hallott dalokat igyekeztem visszadúdolni. Mire iskolába mentem, már eldöntött tény volt, hogy hegedülni fogok. Sajátos viszonyban voltam a hangszeremmel: szerettem, gyűlöltem, ápoltam, összetörtem (véletlenül), majd a kötelező nyolc év után elégedett sóhajjal leraktam, és elkezdtem gitározni. Akkor még úgy gondoltam, hogy a műszaki pályát választom, és mellette majd zenélgetek, de a gimnázium matematika-fizika tagozatán eltöltött másfél éves kínszenvedés után úgy éreztem, inkább zenész leszek, és majd otthon építek rádiókat.
Az ELTE Tanárképző Főiskolán végeztem ének-karvezetés szakon, pár évvel később a Színház-és Filmművészeti Egyetem drámapedagóia szakán folytattam a tanulmányokat. Jelenleg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház ės Televízió Karán vagyok másodéves dramaturg hallgató.
Húsz éve vagyok tanár, pályám első szakaszában csak zenét tanítottam, később drámát és színháztörténetet.
Waldorf-iskolákban végzett ismerőseim, barátaim rágták évek óta a fülem, hogy hagyjam ott a hagyományos közoktatásra épülő állami iskolákat, és próbáljam ki magam az alternatív iskolarendszerben. Tőlük tudtam meg, hogy zenetanárt keres a Pesthidegkúti Waldorf Iskola. Azonnal jelentkeztem az állásra. Egy hónap telt el, úgy érzem, itt a helyem, és egyáltalán nem bántam meg a váltást.
Kovács Áron Ádám