A sorozat 3. része
Amióta az iskolába jártam tanítani, és az már elég régen volt, létezett egy újság. Legendákat hallottam az indulásáról, és időről időre olvastam is a számait, de el nem tudtam képzelni, hogy a mindennapi munka mellett hogyan van bárkinek is ideje erre a feladatra. Valahogy misztikus volt számomra az egész, egészen addig, amíg magam is bele nem keveredtem.
Jó néhány évvel ezelőtt történt, az iskolaév vége felé, hogy Kulcsár Gábor és Beöthy Hanna megkerestek az iskolaújság megújításának ötletével és arra kértek, hogy én is legyek tagja a szerkesztőségnek. A koncepció alapja az volt, hogy az újság szerkesztésének új lendületet kellene adni és lehetőség szerint a korábbi magazinszerű, időnként végeérhetetlen vitáknak teret adó lap helyébe egy szakmaibb, a pedagógiai szempontokat előtérbe helyező újságot készítsünk. Még mindig emlékszem, ahogy az iskola kertjében ültünk, sütött a nap, és azon gondolkoztunk, hogy milyen rovatok, milyen tartalommal indulhatnának, kiket lehetne megszólítani, hogy írjanak bele.
Ebből az új lendületből született meg az Újság. Hangsúlyossá váltak benne a pedagógiai témájú, hosszabb terjedelmű írások, melyek a Waldorf-iskola értékeinek a tudatosítását akarták segíteni. Többnyire Kulcsár Gábor és Beöthy Hanna írták ezeket a cikkeket, és gondozták ezt a rovatot. Emlékezetesek voltak az osztályok életét bemutató élménybeszámolók, amit az osztálytanítók, osztálykísérők és szaktanárok írtak és a szülői kör több tagjával készített interjúk, amelyeket Lakatos Annának köszönhettünk. Igyekeztünk külön figyelmet fordítani arra, hogy ne csak iskolánk belső ügyeiről számoljon be az Újság, hanem a Waldorf-világ fontosabb eseményeiről is, például külön sorozatot jelentettünk meg a különböző Waldorf-képzésekről, amit Szántó Ildikó fogott össze. Fontos volt számunkra, hogy az ünnepkör is megjelenjen a lapban, amiben a vallástanárok és Kabai Kati voltak segítségünkre. A lap végén rendszeresen rejtvényekkel megjelenő gyereksarok rovatot Letkám Tünde állította össze. Fontos szerepe volt a lap formába öntésében Lakatos Anna lektori munkája mellett Székely Istvánnak is, aki a lap arculatát formálta és a nyomdai munkákat tartotta kézben.
Lehetetlen minden témát és szerzőt felsorolni a körülbelül négy évig működő szerkesztőség idejéből, de visszanézve a fennmaradó lapszámokat, az iskola életének mozgalmas időszaka rajzolódik ki belőlük. Sajnos az Újság archiválása nem valósult meg maradéktalanul, így mozaikdarabokból kell összeállítani a teljes képet, ami talán nem is rekonstruálható mára. Amikor egy-egy régi Újság a kezembe kerül, az nemcsak az idő múlását juttatja eszembe, hanem azt is, hogy milyen sok területen köszönnek vissza ugyanazok a kérdések. Ugyanakkor emlékszem arra is, hogy egy idő után mennyire elfáradtunk a szerkesztőségi munkában, a cikkek behajtásában és vártuk azt, hogy ki fogja új tartalommal megtölteni azt a lapot, amit mi fontosnak tartottunk, de már nem volt meg bennünk a kellő erő hozzá. Jó érzés volt látni, hogy van folytatás, amikor Fürjes Gabi és Kovács Tamás elvállalták a szerkesztési feladatokat. Az ő vezetésükkel egy új korszak kezdődött, és én örömmel hagytam, hogy számomra újra misztikus ködbe burkolózzon az iskolaújság szerkesztése, és nem értettem, hogy nekem erre hogy volt időm éveken keresztül.