Január 14-én, kedden nálunk találkoztak az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) Alternatív Iskolák Tagozatának a tagjai. A PHWI már a harmadik állomása volt annak a sorozatnak, amelynek keretében a tagozat munkájában résztvevő pedagógusok megismerkednek egymás új, elfogadott kerettantervével.
A Humánus Alapítványi Általános Iskolából, a Belvárosi Tanodából, a Rogers Iskolából, a Gyermekek Házából, a Zöldkakas Líceumból, a Meixner Általános Iskolából, a Palánta Általános Iskolából, a Kincskereső Iskolából, a Pátyi alakulófélben lévő Waldorf Iskolából, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumból érkeztek hozzánk tanárok, akik az AME tagjaiként aktív formálói annak a társadalmi és politikai közegnek is, amelynek a Waldorf-iskolák is mint alapítványi iskolák a tagjai. A Waldorf-iskolák részéről Bakonyi Kati vesz részt az Egyesület és a Tagozat munkájában, az ő kezdeményezésére látogattak el hozzánk ezen a délután a tanárok, többségében ezen intézmények vezetői. Jelen volt még Takács Géza az Új Pedagógiai Szemle főszerkesztője, az előadókon kívül természetesen Kati, valamint még két tanár és egy szülő az iskolánkból.
Kulcsár Gábor röviden áttekintette a különböző Waldorf-tantervek létrejöttének a történetét,beszélt a kerettanterv sajátos és egyedi felépítéséről és tartalmi változásairól a száz év során. Kökéndy Ákos pedig a 2013-ban kritikai megjegyzés nélkül elfogadott kerettantervünk keletkezési körülményeiről mesélt. Ezek után következtek a kérdések, amelyek őszinte érdeklődést, együttgondolkodást, empátiát és elismerést fejeztek ki, ugyanakkor továbbgondolásra, folyamatos újraértékelésre és önreflexióra is ösztönözhetnek bennünket.
Hogy mire voltak többek között kíváncsiak a vendégeink?
Pl. hogy nem tartunk-e attól, hogy valaki kétségbe vonja a kerettantervünket? A külföldi Waldorf-kerettantervekhez képest miben más a magyar? Kellett-e kompromisszumot kötnünk a tantervünk 2013-as elfogadtatásakor? Hogyan értelmeztük a kötelező erkölcstan tantárgyat? Mitől Waldorf egy Waldorf-iskola? Milyen elvárásnak, célnak igyekszünk megfelelni a 13 év során? Mit jelent a boldog ember? És mikor boldog? Mi történik azzal, aki lemarad? A Waldorf-pedagógiának nagyon határozott elképzelése van arról, milyen mondjuk egy kilenc éves gyerek. Újragondoljuk-e ezt a leírást, és miként reagálunk rá a gyakorlatban? Mit teszünk akkor, ha hozzánk jön elsőbe egy gyerek, és folyamatosan olvas? Milyen gyerekeknek jó a Waldorf? Kinek ajánlanánk? Kiket várunk az iskolába?
Sajnos a beszélgetés legérdekesebb pontján ért véget a találkozó, amikor konkrét hétköznapi tapasztalatokat hasonlíthattunk volna össze, vitathattunk volna meg. (Pl. miért „menekül” évente jó pár gyerek a különböző Waldorf-iskolákból az AKG-ba vagy vissza? Kié a gyerek? A társadalomé? Az iskoláé? A családé? Hogyan érhető el és tartható fenn a tanárok motiváltsága a különféle konferenciamunkákban?, stb.)
Remélhetőleg lesz még alkalom máskor is, hogy találkozhassunk és beszélgethessünk a tapasztalatainkról, tanulhassunk egymás kísérleteiből, tévedéseiből és eredményeiből. Első lépésnek az ismerkedésre ez mindenképpen örvendetes és tanulságos volt. Reméljük, lesz folytatása valamilyen módon.