Az 1898-as év legjelentősebb Nagybányán született festménye Ferenczy Károly Háromkirályok
című alkotása. Selyem palástot viselő, koronás, turbános lovasok, a Krisztus születésének
hírére útra kelő három király. A formák és a színek a lombokon áttörő halvány hajnali fényben
derengenek. A sokféle zöldnek a képmező mértani középpontjában egyetlen vörös színfolt felel,
a meztelen felsőtestű, „szerecsen király” dereka köré csavart drapéria. Ott ég ez a folt a kép
középpontjában, és vonzza a tekintetet, szervezi maga körül a teljes képfelületet.
Tüze melegséget áraszt, enyhíti a zöld fények hidegét. Hosszan, nyolc előtanulmánnyal készítette
elő Ferenczy Károly a Háromkirályokat.
A mű fogadtatása arról tanúskodott, hogy korai volt még ez a festmény a hazai közönségnek
és a kritikusok nagy részének is. Élcelődés, csúfolódó megjegyzések céltáblája volt a poézissel
teli, oldott festőiségű, nemes színharmóniára épülő alkotás.