Az őszi szünetben sok drámát elolvastam, de egyik sem keltette fel igazán az érdeklődésemet. Az új James Bond-filmet nézve – mikor a főgonosz hátában landolt egy kés – bevillant egy mondat: „Uram, a késemért jöttem!” Eszembe jutott, hogy középiskolás koromban a Szkéné Színházban megcsinálták a Piszkos Fred, a kapitányt. Éljen! Ez lesz az! Megszerzem a szöveget, és ha jó, megcsináljuk.
A bökkenő az volt, hogy több hónapos kutatás után sem tudott senki a régi társulatból szövegkönyvvel szolgálni. Egyetlen nyom, egy régi DVD, aminek a vége és az eleje hiányzik. Nem baj, megszerzem! A téli szünetben sikerült találkoznom Stubnya Bélával, aki készségesen odaadta saját, kincstári példányát. Egy jó barátomat megkértem, hogy segítsen megírni a darabot, ő nem is akarta megnézni a DVD-t, hogy ne befolyásolja. Közben Balázs Matyi kollégám említette, hogy az ő lánya – Juli, volt tanítványom – régóta Rejtő-rajongó, és dramaturgia szakra készül, ha akarom, szívesen segít. Remek kis csapatom lett: Mézes Csaba és Balázs Júlia!
Szerettem volna revühangulatot, énekeket is a darabba. Abban maradtunk, a szövegeket én majd megírom, valakit meg szerzünk a megzenésítéséhez! Ez ment szerencsére a legkönnyebben, mert Flór Noémi szívesen vállalta. Noémi és Gábor a megírt dalszövegekhez kerestek swing dallamokat, és volt két dal, amit én választottam (Björk: It’s so quiet; Cotton Club Singers: Mr. Jazz) – ezekre kellett hangszerelést készíteni.
A rendezésben, díszletezésben Varga‑Szemes László volt nagy segítségemre, és persze a lelkes nyolcadikosok, akik nélkül mindez nem jött volna létre!
Mindenkinek köszönöm a segítséget, remélem jól szórakoztatok!