A tavalyi 10. osztály Erdélyben, Zabolán járt, két hetet töltött ebben a kis, dél-keleti faluban. Az alábbiakban az epochafüzetükből adunk egy kis válogatást. Nehéz volt kikeresni a sok nagyszerű leírásból azokat, amelyek egyrészt bepillantást engednek az olvasóknak a fiatalok ottani munkájába, másrészt, melyek kicsit megmutatják a falu lakosságának életformáját is.
Íme:
„Háromszék történelme: A nevét három szék összevonásából kapta, így lett Háromszék, amit ma már Kovászna megyének hívnak. Zabola Orbaiszéken található. Ezen a részen nagyrészt székelyek laknak. A folyók kialakulása miatt nagyon termékeny terület.”
„Az ünnepi ruhákat minden család a hétköznapi ruhától külön polcon vagy szekrényben, de általában a tisztaszobában tartotta. Ezeket az ünneplőruhákat hordták vasárnaponként pl. a templomban, és ezalatt mosták ki mindig a hétköznapit.”
„Saci néni 1944-ben született. Nagy családban élt, sokan meghaltak közülük. Szülei azt remélték, hogy fiú lesz, mert így továbbviszi a családnevet, otthon marad.” „A telek, ahol él, férje nagyszüleié volt, a csűr azóta áll ott.” „A csűrben gabonát, szénát, szalonnát tartottak. Kalandjába rakták a levágott termést. A kalandja 12 kévéből áll. Saci néni gyermekkorában még kaszával, de az ő szülei gyermekkorában még csak sarlóval pusztították a termést. A gyermekeket már nagyon fiatalon kivitték a rétre, ők általában a szekérben ülve figyelték a dolgozó embereket. Erre azért volt szükség, mert sok szülő nem tudta hova tenni a gyerekét, amíg ő dolgozott, vagy csak azt akarták, hogy hamar beletanuljon a szakmába. A nagyobb gyerekek dolga a termés kötéllé alakítása volt. A gazda levágta, a gyerekek meg mögötte bandukoltak és fonták a kötelet.”
„A férfiak vágták a gabonát (lekaszálták), és a nők szedték fel, majd berakták a csűrbe. -Aztán jött a csépelőgép, amiből általában csak egy-kettő volt falunként. A csépelőgépet egy gőzgép hajtotta. Benne olyan rostarendszer volt kiépítve, amelyik kiválogatta a gabonát. A gép elején az eregető állt, ő vágta le a köteleket a kévékről. A burjánmagok kihullottak a rostarendszernek köszönhetően.”
„Mi a nyári tornácra ültünk, és itt beszélgettünk Fehér Sándorral és feleségével. Sándor itt, ebben a házban élt egész életében. Ezt a házat az apja építette. 1946-ban született, és 7 elemi osztályt járt ki Zabolán, majd egy magánmesternél tanulta ki az ácsmesterséget. Több épületet ő fedett le, Páván is ő építette a templomot és nagyjából 20 házat. 41 éve házas feleségével, Erzsivel, és 3 gyermekük van. Ők átlag nyugdíjas-életet élnek, és gazdálkodnak kis kertjükben, állataikkal foglalkoznak.”
„Szüreti bál: Minden évben a szeptemberi hónap folyamán megrendezik a szőlőszüret alkalmával a szüreti bált. Ilyenkor a falu fiataljai párokba verődve, népviseletben indulnak a környékbeli helységekbe, és énekszóval köszöntik a lakosokat. Cserébe süteményekkel kínálják a csőszöket. Estére érnek vissza a fonóba, ahol kezdődik a táncmulatság. Az éjféli „csősztánc” után szabad a szőlőlopás, erre a csőszkirály és a királynője együtt ügyelnek. A nyakukba akasztott síppal jelzik, ha rajtakapják a tolvajt, akinek ekkor fizetnie kell a zsákmányért. A mulatság reggelig tart. A legszebb és egyben a legnagyobb szőlőkoszorút árverésre bocsátják, így azé lehet, aki a legtöbbet ad érte.”
„Zabola nekem nagyon tetszett, kis, meghitt hely, ahol az emberek ismerik egymást, mindenki köszön mindenkinek, lovas kocsin járnak, barátságosak.”
„Jó volt az is, hogy amit Piroska elmondott az iskolában, azt itt ténylegesen látni, tapasztalni lehetett, és így egy teljesen más életmódot is megismerhettünk.”
„A helyiek vidám, gondtalan hangulata nagyon tetszett, ha volt valaki, aki szomorú volt köztük, rögtön odamentek és megvigasztalták. Ez a »feel good«-életérzés azért is érdekes, mert nem élnek túl gazdagon itt az emberek, de egyszer sem találkoztam panaszkodó emberrel, pedig pl. Magyarországon egyre több van. Szokták mondani, hogy »boldog tudatlanság«, ők egy ilyesmiben élnek, csak ez náluk egy boldog szegénység. Nekünk a tárgyi, vagyoni részünk gazdag, nekik sokkal inkább a lelki gazdagság a fontos.”
(Bács Vince, Kollár Lukács, Schild -Annamária, Kovács Márton, Kovács Matyi, Székely Orsi, Hassmann Bálint, Somogyi Gergely -szövegrészleteiből szerkesztette Beöthy Hanna)