1. rész
Egy tanóra éppolyan tanulságos és izgalmas a tanár számára, mint amennyire a diákoknak is az lehet. Rég elfeledett vagy nem is látott összefüggések, felismerések és következtetések születhetnek egymás inspirációjával, miközben újabb és újabb tanulási technikákra is fény derül. Sorozatunkban a szakórák izgalmas részletére nagyítva mesélnek iskolánk tanárai a tapasztalataikról, adnak rövid ismertetőt egy-egy órán tárgyalt jelenségről és a közös munkáról.
Der, die, das? Melyiket válasszam?
A német főnevek neméről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy varázsgömb, teli tárgyak, fogalmak, jelenségek neveivel. Mint a lottószámokat, véletlenszerűen kihúzták belőle a szavakat, amelyeket nevezzünk főneveknek, és egy piros, egy kék és egy zöld tálba rendezték őket. Így alakultak ki a nyelvtani nemek. A piros tálba a lányos (nőnemű), a kékbe a fiús (hímnemű), a zöldbe pedig a közömbös (semleges nemű) szavak kerültek. Ez a mese, attól tartok, alsóbb osztályokban sem jelentene megnyugtató magyarázatot a jelenségre, de akkor erre még nincs is szükség, hiszen nem tanítunk főnevet, sem nyelvtani nemet. Az asztal dertisch, az ablak dasfenster, mint ahogy Emma néni tantemma és nem die Tante Emma. Ötödik osztályban azonban a gyerekek már egyre türelmetlenebbek, miért kék szó a szék, miközben az ajtó piros, a szülők pedig sárgák.
„Das ist klar!”, vagyis az világos, hogy az apa (der Vater), a fiútestvér (der Bruder), a nagybácsi (der Onkel) hímnemű szavak, az anya (die Mutter), a lánytestvér (die Schwester), a nagynéni (die Tante) pedig nőneműek, de miért semleges nemű a gyerek (das Kind) vagy a csecsemő (das Baby)? Hímnemű az asztal (der Tisch), a szekrény (der Schrank), de nőnemű az ajtó (die Tür), a fal (die Wand), és semleges a kép (das Bild), a könyv (das Buch) vagy az ablak (das Fenster) Miért? Kérdezik a gyerekek, és kérdezem én is őket, és megpróbálunk megjegyezhetően ésszerű vagy feledhetetlenül ésszerűtlen magyarázatokat találni.
A tej (die Milch) nőnemű, mert a tehén (die Kuh) is nőnemű vagy a gyermekét szoptató anya. A víz (das Wasser) viszont semleges nemű, mert íztelen, szagtalan és átlátszó, hasonlóan az ablakhoz (das Fenster), amely a környezetéhez közömbös módon alkalmazkodva mindig mást mutat, azt, ami mögötte zajlik. A szekrény olyan nehéz, hogy csak több férfi tudja a terem egyik sarkából a másikba helyezni. Egy falat olyan szépen föl lehet díszíteni és ki lehet festeni, mint ahogy egy nő fel tud öltözni, vagy ki tudja sminkelni magát, ha színházba megy. Az ajtó pedig olyan készségesen nyílik és zárul, mint amilyen odaadással és bizalommal egy édesanya öleli át, és engedi el a gyermekét.
Leginkább megjegyezhetőek a meglepő magyarázatok, tehát szabadon fantáziálunk és asszociálunk, egy-egy főnév nemének akár több magyarázatot is adunk a felmerülő ötletek alapján. A gyerekek ebben kiapadhatatlan képzelőerővel rendelkező partnerek. Együtt ötletelve, egymásnak mankókat adva gyártunk ily módon olyan magyarázatprotéziseket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek minden olyan tanulási folyamatban, ahol magának a tanuló befogadónak kell a szükséges logikus magyarázatok hiányában pótolni azokat. És ilyen helyzetekben a vizualizáció, a képi, a fizikai megragadhatóság, az élményekbe, a saját tapasztalatokba való behelyezés kézenfekvő és hatékony tanulási technika.
A nyelvtani nem egyébként névszóragozási típus. Eredetileg a természetes nemek közötti (hímnem és nőnem), és az élő és élettelen közötti különbségen alapszik. Idővel részben elvesztette kapcsolatát a természetes nem és az élő/élettelen fogalmakkal. A legtöbb nyelvben analógia útján, illetve bizonyos hagyományokat követve kiterjedt az életteleneket megnevező főnevekre is, valamint más, a főnévhez igazodó szófajokra. E nyelvek oktatásában a főneveket a nemüket jelölő névelővel együtt tanítjuk (kb. az ötödik osztály második felétől), és így is írjuk ki a szótárba. A megjegyzését pedig a legkülönbözőbb módon segítjük.
A szavak végződése is gyakran jelzi például a nemüket (például a németben az -e, az -ung vagy az -in nőnemre utaló szuffix), máskor a jelentéskörük alapján jósolható meg a nyelvtani nem (például a hónapok, a napok, az égtájak hímneműek, a hajók, a számjegyek nőneműek, a színek, a betűk, a nemzetközi szavak, a törtszámnevek, a helységek neve semleges nemű stb.). Bizonyos esetekben viszont egyenként kell elsajátítani a nemeket, mert nem találunk olyan csoportot, amelyik segítené a választást. Léteznek olyan homonimák is, amelyek más-más nemben használva eltérő jelentésűek (például a német Tor hímnemben ’bolond’-ot, semleges nemben ’kapu’-t vagy ’Gól!’-t jelent). És persze, mindig vannak kivételek. A Naprendszerbolygóipéldául mind hímneműek: der Merkur, der Mars, der Jupiter, der Saturn, der Uranus, der Neptun, der Pluto, kivétel viszont die Venus és die Erde (Föld). Hát, nem könnyű, az biztos, de számtalan lehetőség kínálkozik, mint általában a nehéz helyzetekben, hogy találékonyak legyünk és megkönnyítsük a dolgunkat. Jegyezzük meg például a következő három szót: 1. der Iglingorismus, 2. die Heitungkeiteischaftion, 3. das Tumchenmamentum. Ha felismerjük a bennük található képzőket egyes főnevek végződéseként, könnyedén eldönthetjük például, hogy a Honig (méz), a Freundschaft (barátság) vagy a Reichtum (gazdagság) milyen nemű szavak! Kopf hoch! (Fel a fejjel!), meg lehet tanulni! Jut eszembe, van valakinek valami ötlete, hogy a Kopf miért hímnemű?