2000-ben halt meg Petri György. A tizedik évforduló alkalmából hozta létre az N&N Galéria Alapítvány a Petri-díjat, amelyet évente Petri György születésnapján, december 22-én adnak át. A díjat olyan, – elsősorban fiatal – költő, író, drámaíró vagy esszéíró kapja, akinek még nem jelent meg önálló kötete. A díjazás alapvető szempontja minden esetben a művek eredetisége, szellemisége, formavilága. Maga a díj kettős: a díjazott megkapja a Petri György élőmaszkja nyomán készült papírszobrot, a Magvető Kiadó pedig megjelenteti a szerző első kötetét.
2011-ben a díjazott Bognár Péter volt. Az ő osztálya volt az első teljes évfolyam, az elsőtől az érettségiig a PHWI-ben. Irodalomtörténész, az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének doktorjelöltje. „Tizenpár” éves kora óta ír verseket. Költői szárnypróbálgatásait magyartanára, Balassa Bálint segítette. A kuratórium rögtön a második alkalommal kivételt tett – éppen Péter verseinek eredetiségére hivatkozva –, és ítélte oda a díjat egy, már kötettel rendelkező költőnek (Sajna-sebaj, Kláris Kiadó, 2005).
Kiket tartasz mestereidnek?
Vannak korszakok. Az első, tizenéves koromban Ady, nagyon fontos volt, de Adyból hamar kiszerettem. Aztán Pilinszky, akit azóta is nagyon szeretek. Abszolút mértékadó Tandori Dezső lett. Nagyon sokat tanultam tőle. Aztán Petri is, az előző kötetemben vannak „rendes” Petri-s versek is.
Mennyiben újszerű, amit most írsz a korábbi verseidhez képest?
Más. Voltak költők, akik nagy hatással voltak rám, és azokat utánoztam. Ez nem baj, így tanul az ember. Elég nehéz találni olyan formát és hangot, amely nem is csak más, mint a többi, hanem nekem a legjobb. Ez lassan alakult. Az előző kötet óta 20-25 versem jelent meg különböző folyóiratokban, de nem erőltettem a nyilvánosságot. Annyit csinálok még, hogy felrakom ezeket a Facebookra, és a barátaim olvasgatják. Kíváncsi leszek, ha megjelenik a kötet, milyen lesz a fogadtatása. A kötetemnek az lesz a címe, hogy „Bulvár”. Nem tartom egyáltalán elítélendőnek, hogy az emberek bulvárt olvasnak, mert igazán érdekes olvasmány még akkor is, ha tényleg rosszul van megírva. De olyan dolgokkal foglalkozik, hogy ki halt meg, ki kinek a szeretője, a világ hétköznapiságát ragadja meg, és ez a költészetnek is jó terep.
Verseidben aktuális politikai témák is megjelennek. Politikus versek ezek?
A kifejezést, hogy politikai költészet azért nem szeretem, mert a költészetnek nem az a dolga, hogy állást foglaljon aktuálpolitikai kérdésekben. De ez nem azt jelenti, hogy az aktuálpolitikát, a közéletet nem lehet tárgyként felhasználni. Nem azért, hogy abban véleményt formáljon a költő és elmondja, hogyan kell gondolkodni pártokról vagy ilyesmikről, hanem mert az is a világnak egy része, anyagként felhasználható. Amit én csinálok az nem politikai költészet, hanem felhasználom a politikát, mint tárgyat.
Elég konkrétan merítesz a médiák, a portálok anyagaiból.
Ezek az általam átdolgozott és új, szokatlan összefüggésekben megjelenő anyagok számomra apokaliptikus jellegű víziók, és a mai politikai helyzet abszolút jó ennek a leírásához.
Úgy gondolod, hogy ezzel egy hétköznapi szöveget költészetté emelsz?
Így van.
Ugyanilyen szokatlan, hogy hétköznapi eseményekbe keversz bele szakrális szövegeket.
Ennek több olvasata is lehetséges. Gondolhatja valaki egyházellenesnek is, holott ez hülyeségellenes. Manapság nagyon egyszerű dolgok kezdenek szakrális térben értelmeződni. Gazdasági kérdések kerülnek szakrális környezetbe, ami szerintem nonszensz. Ez a határelmosódás ad, a fent már említett apokaliptikus jelleget ennek a jelenségnek. Ez mindig volt. Ez nem a mai kor jellegzetessége. Vehetjük példának a XVI.–XVII. sz. boszorkánypereit, ahol a hétköznapiság és a szakralitás között szintén elmosódott a határ. A világ kizökkent az isteni rendből, ugyanakkor a világ dolgait, jelenségeit nézve láthatjuk, hogy itt van körülöttünk a szakralitás, és ezt tagadja meg tulajdonképpen a bulvár.
Meséld el a díjad történetét!
A szegedi Régi Magyar Tanszék minden félévben rendez egy disznóvágást. Ott ismerkedtem össze Darvasi Lászlóval. Valaki ott mondta neki, hogy írok verseket. Kérte, hogy küldjek neki párat, mert most kezdte nézegetni, mit csinálnak a fiatal költők. Tudtom nélkül továbbította a Holmi szerkesztőségének. Szóltak, hogy abból, amit küldtem, kettőt közölnének a folyóiratban, de azok már megjelentek máshol, és mivel másodközlésben egyetlen folyóirat sem publikál, megkértek, hogy küldjek más szövegeket. Tetszett nekik, amiket küldtem, talán most meg is fognak jelenni az áprilisi számban. Így kerültem fel a listára.
A köteted, ami a díj része, mikor fog megjelenni?
Még nem tudom. Már nagy része összeállt, és kész tervek vannak a fejemben is. Örülnék neki, ha megjelenne egy éven belül.
Bognár Péter versei itt olvashatók: versek