„– Ünnepre sokféle fajta ember csődül ebbe a városba. Van köztük mágus, asztrológus, jövendőmondó, gyilkos… hazudozó is akad – mormolta egykedvűen a prokurátor. – Te például a hazudozókhoz tarozol. Itt világosan meg van írva: a templom lerombolására uszította a népet. Így vallottak a tanúk.
– Azok a jó emberek… – kezdte a rab, és sietve hozzátette: – … hégemón… – majd így folytatta: – nem tanultak semmit, és mindent összezavartak, amit mondtam. Attól tartok, ez a zűrzavar még hosszú ideig el fog tartani. És mindennek az az oka, hogy ez az ember nem jegyzi fel híven a szavaimat.
Csend lett. Most már két szenvedő szem tekintett a rabra súlyos szemhéja alól.
– Utoljára mondom, ne játszd az őrültet, te lator – szólt Pilátus lágyan, monoton hangon. Nem sok az, amit rólad följegyeztek, de ahhoz éppen elég, hogy felkössenek.
– Nem, nem, hégemón – tiltakozott a rab, és minden idegszála megfeszült abbeli igyekezetében, hogy meggyőzze a helytartót. – Állandóan a nyomomban van azzal a kecskebőr pergamennel, és szüntelenül ír, jegyez. De én egyszer belenéztem a följegyzéseibe, és megrémültem. Egy árva szót sem mondtam mindabból, ami ott fel van írva. Kérve kértem: »Légy szíves, égesd el a pergamenedet!« De kitépte a kezemből, és elszaladt vele.
–Kiről beszélsz – kérdezte Pilátus kelletlenül, és megérintette halántékát kezével.
– Lévi Mátéról – magyarázta a rab készségesen. – Vámszedő volt, a Béthfagéba vezető úton találkoztam vele először a fügéskert sarkánál, és szóba elegyedtünk. Eleinte rossz szemmel nézett, sértegetett, azazhogy azt hitte, megsért, ha kutyának nevez. Jómagam személy szerint – folytatta mosolyogva – semmi rosszat nem látok ebben az állatban, amiért megsértődnék, ha így szólítanak…
A titkár abbahagyta az írást, és meglepetten pillantott – nem a rabra, hanem a helytartóra.
– … de mire végighallgatott, lassan megenyhült – folytatta Jesua. – A végén eldobta a pénzt, és azt mondta, velem jön…
Pilátus elmosolyodott a fél arcával, hogy előtűntek megsárgult fogai, majd egész törzsével a titkárhoz fordult:
– Ó, Jerusalaim városa, mi minden nem történik benned!”
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
(részlet)