A köznevelési törvényről szóló egyik tavaszi szakmai rendezvényen Hoffmann Rózsa a kidolgozás alatt álló Nemzeti Alaptanterv követelményrendszeréről beszélt. A NAT-hoz kapcsolódó kötelező állami kerettantervek kapcsán „by the way” megemlítette, hogy lesznek iskolák, akik a saját kerettantervük szerint oktathatnak továbbra is – rövid gondolkodási szünet –, például a Waldorf; majd így fejezte be a mondatát: „Üzenem a Waldorfnak: Nem kell félnie!”
A karácsony előtti napok egyikén, éjjel három órakor az Országyűlés elfogadta a Köznevelési Törvényt. A törvény szöges ellentétben áll a Waldorf-iskolák célkitűzéseivel (a gyermekközpontú tantervi szemlélettel, az önálló, szabad, ítéletalkotó fiatalok nevelésével…), és a Waldorf-pedagógiai alapelveivel (a szülők és tanárok bizalomteljes együttműködésével, az önkormányzás gondolatával…).
Az első kodifikált törvénytervezet nem szabályozta – külön paragrafusban, mint eddig a tv. 131 §. – az alternatív iskolák működését és a főszabálytól való eltérés lehetőségét. Ez a Waldorf-iskolák szakmai önállóságának végét jelentette volna. Ekkor indult formális és informális utakon keresztül az érdekképviseleti munka. Ennek eredményeként Gloviczky Zoltán helyettes államtitkár javaslatára visszakerült a törvénytervezetbe az alternatív iskolákat szabályozó passzus. Ezt kellett az ezt követő törvényalkotási folyamatban csiszolni, és a Waldorf-iskolák működését lehetetlenné tevő további pontokat módosíttatni. Az érdekképviseleti tárgyalásoknak és a politikai szándéknak köszönhetően, nagyrészt sikerült is a Waldorf-iskoláknak jogi biztonságot adó kerettörvényi szabályozást elfogadtatni.
A 2011. évi Köznevelési Törvény 9.§ (8)–(10) bekezdése rendelkezik a Waldorf-iskolák (és más alternatív iskolák) alapvető működési kereteiről:
9.§ (8) Az alternatív óvodák, iskolák az általuk készített és jóváhagyott óvodapedagógiai programban, kerettantervben meghatározottak szerint készítik el pedagógiai programjukat. Az alternatív óvodapedagógiai programban, az alternatív iskolai kerettantervben lehet meghatározni az általános szabályoktól eltérő, sajátos, az adott intézményben:
a) folyó óvodai nevelés és az óvodai élet megtervezésének elveit, a nevelés tevékenységi formáit és az óvodapedagógus feladatait,
b) az iskolában oktatott tananyagot, követelményeket,
c) folyó felkészítést az állami vizsgákra,
d) a tanulók számára előírt heti kötelező óraszámot,
e) a pedagógusok kötött és kötetlen munkaidejének szabályait,
f) alkalmazott építésügyi előírásokat, eszközöket és felszereléseket, a minőségpolitika rendszerét, módszereit és eszközeit,
g) működő vezetési modellt, nevelés-, és oktatásszervezést,
h) elfogadott pedagógus végzettséget és szakképzettséget.
(9) Az óvodapedagógiai program, kerettanterv a (8) bekezdésben meghatározott körben eltérhet az e törvényben meghatározottaktól, valamint az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályoktól azzal a megkötéssel, hogy az alternatív intézmények költségvetési támogatásának alapja óvodapedagógiai programjukban, kerettantervükben foglalt kötelező feladatellátás, ezen felül a működésükkel járó többletköltségekhez központi költségvetési többlettámogatás nem igényelhető.
(1) A (8) bekezdés alkalmazásában alternatív óvoda, alternatív iskola az az óvoda, iskola, amely nem hagyományos pedagógiai módszerekkel végzi nevelő és oktató munkáját. Az engedély iránti kérelmet, ha van olyan hálózat, szervezet, amelyik az alternatív óvodát, iskolát képviseli, a hálózat, szervezet, ha nincs ilyen hálózat, szervezet, az intézmény fenntartója jogosult benyújtani.
Benyújtott módosító indítványaink egy részét elfogadták (pl.: az alternatív óvodák eltérő szakmai program szerinti működését), de nem került bele a törvénybe, hogy:
az általános iskolák felső tagozatán is lehessen összevont osztály, illetve, hogy a törvény hatályba lépésekor működő összevont osztályok tovább működhessenek;
a minisztérium által jóváhagyott kerettanterv szerint működő iskolák az alapító okiratukat és a helyi tantervüket a kerettanterv újraengedélyezése után legyenek csak kötelesek felülvizsgálni (így most a törvény hatálybalépése után négy hónapon belül kell ezt megtenni);
az intézmények pedagógiai szakmai ellenőrzésébe kötelező legyen bevonni a miniszter által kijelölt pedagógiai-szakmai szolgáltató intézeteket;
pedagógiai szakmai szolgáltató intézetet érdekképviseleti szervek is fenntarthassanak;
a szülő vagy a tanuló kérésére ne legyen kötelező a szöveges értékelés érdemjegyre váltása;
a működési engedély kiadásakor a magánintézményeknek elegendő legyen az alapító okiratukban engedélyezett létszám befogadására alkalmas feltételek megteremtése.
A törvény elfogadását követő legfontosabb teendőnk, hogy a Nemzeti Alaptantervhez igazítva átdolgozzuk és engedélyeztessük a Waldorf-iskolák kerettantervét, hiszen ez lesz az alapja a Waldorf-iskolák szakmai munkájának, ez szabályozza a jövőbeni működés feltételeit, és ez alapján fizeti az állam a tanári béreket és a járulékokat. További munkát és figyelmet igényel, hogy a kerettantervi és a többi végrehajtási rendelet is egymással összhangba kerüljön.
Ez a szárnyaszegett győzelem sikerként is elkönyvelhető lenne, ha valóban megfontolt szakmai, és oktatáspolitikai szempontok figyelembe vételével született volna a törvény. De egy pillanatig sem volt érzékelhető, hogy a nemzetközi reformpedagógiai irányzatok fenntartása, az alternatív iskolák szerepvállalásának elismerése, vagy a tanszabadság biztosítása komoly szándéka lett volna a törvényalkotónak; az alternatív szabályozás csakis a politikai jóakaratnak és a személyes közbenjárásnak köszönhető.
Sokan kérdeztétek, hogy hogy áll a törvényalkotás, mit jelent ez ránk nézve, nem kellene-e valamit tenni: petíciót írni, demonstrálni, csatlakozni a tiltakozókhoz…? Azt gondoltam, gondoltuk, hogy az engedmények elérése érdekében óvakodnunk kell a Waldorf-iskolák nevében történő hangos tiltakozástól. Diplomáciai értelemben talán ez volt a helyes út; közben persze látva nemcsak a plurális közoktatás visszaterelését egy centralizált, pedagógus-tekintélyelvű, avítt formába, hanem az egész demokratikus intézményrendszer tudatos felszámolási szándékát, a vészharangot kellett volna (ahogy ezt sokan tették és teszik) folyamatosan kongatni.
Egyre növekvő feszültséggel, és belső meghasonlással követtük végig a törvényalkotási procedúrát. Hallgattunk, közben kézzel-lábbal tiltakoznunk kellett volna a kivívott értékeink érdekében. Hogy megőrizzük azt a társadalmi és a szakmai közeget, amelyben a Waldorf-pedagógia a rendszerváltást követő több mint két évtizedben működhetett: a civil-szférát, a közoktatás egészét, és a magyarországi Waldorf-mozgalmat.
Igaza van annak, aki szóban, írásban, egyénileg vagy társadalmi csoport tagjaként, kisebb körben vagy nyilvános formában párbeszédet folytat vagy vitázik, és fellép a tanszabadság érdekében és a szabadságjogokat csorbító intézkedések ellen.
Ezt teszem én is…