Dr. Trásy Gábor gondolatait olvashatjuk az orvoslás, a gyógyító terápiák jelentőségéről és lehetőségeiről iskolán belül és kívül.
Az iskolaorvosi ellátás a háziorvosi ellátás mellé, védőnői részvétellel telepített, párhuzamos szolgáltatási forma. Iskolánkban Takácsné Bóta Adriennel végezzük ezt a munkát. A szigorú lakókörzeti orvosi rendszert felváltó, választható háziorvosi ellátás mellett az iskolaorvosi rendszer továbbra is megmaradt kötelezőnek. Gyógyítói és beutalási lehetősége az idők során többször változott, most nincs receptírási és beutalási jogosultsága. Pozitívuma a kényelmi, a biztonsági, a népegészségügyi és az egészségnevelői funkciója.
Az állami iskolai szervezethez az iskolaorvosi ellátás csak nagyon lazán kötődik. Kényelmi szempontból a szülőket tehermentesíti az orvosnál megjelenés időbeli és térbeli nehézségeitől. Biztonsági szempont, hogy ebben a rendszerben csaknem minden gyermek elérhető, megközelíthető, követhető. Egy, a szülői gondosságtól független elsődleges szűrőrendszert alkot a védőnői szolgálattal együtt. Jelzőrendszer a szülők, a háziorvos, és szükség esetén az iskola vagy a gyermekvédelem felé.
Népegészségügyben a szűrő jellege, a védőoltások beadása és nyomon követése, közösségekre veszélyes fertőzések (pl. tetű, ótvar, rüh, kiütések) elleni intézkedések, valamint az adatszolgáltatás a jelentősége. Az ifjúság ellátása a 14. évtől már választhatóan vagy a gyermekorvosi vagy a háziorvosi rendszerhez tartozik, a területi védőnői rendszer ma már csak az iskola elkezdéséig követi a gyermekeket. Így az iskolás korban a folyamatosságot az iskolai egészségügy képezi.
Az egészségnevelői szempont ténylegesen ható oldalát abban látom, hogy gyermekkortól kezdve segíti a szocializálódást egy sajátos helyzethez. A gyermek védett környezetben, de a szülőktől elválasztva újra és újra átéli, és újra feldolgozza a vizsgálati helyzetet. A vizsgálat során az elmúlt idő eseményeiről beszámolva, vagy az aktuális panaszainak elmondásával tudatosodik saját egészségi állapota. A védőnői és az orvosi vizsgálatok megerősítik, hogy fontos a jó látás, hallás, akadálytalan mozgás, egészséges bőr stb. Az iskolában megpróbáltatásoktól mentesen, saját tapasztalataiként éli meg, vagy éli át újra a a gyermek a vizsgálati történéseket, érzéseket. Ezeket társaival, szüleivel megbeszéli, feldolgozza, és ennek fényében is korrigálja az élményt, valamint annak értékelését. Jól látjuk ezt az évek folyamán, és pl. az oltásokhoz való viszony változásában is. A gyermek újra és újra átéli társai és saját testének a figyelem központjába kerülését, lát másokat ebben a helyzetben, és átéli, hogy őt is látják. Az életkori változásokkal ezek az élmények a reális önkép kialakulásához, saját testének elfogadásához segítik. Fontos az élmény, hogy az egészség érték, mely ápolandó, és ennek egyik formája, hogy ő is részt vesz a szűrővizsgálaton. A saját felelősség kialakulását is segítjük, ha újra és újra rákérdezünk a javasolt vizsgálatok, vagy a gondozás eredményeire, az újabb kontrollok esedékességére. A vizsgálatkor a testi fejődés üteme, a súlygyarapodás, a magasságváltozás, a bőr, a nyálkahártyák, a csontok, az izmok, a mozgás, az érzékszervek, a tapintható hasi szervek, a fogak, az emésztőrendszer, a kiválasztás, a keringés, a légzés, a belső elválasztású mirigyek hatásai, a nyirokrendszer, az idegrendszer egyes működései, a nemi érés előrehaladása, az általános állapot és a magatartás eltérései felől tájékozódunk. Érdeklődünk az elmúlt időszakról és a jelenlegi panaszokról. Ha a szűrővizsgálat eredményei valamilyen lényeges, és eddig ismeretlen elváltozás gyanúját vetik fel, értesítjük a szülőket. Örülünk, ha kéréseinkre, kérdéseinkre visszajelzést kapunk. A visszajelzések szerint az iskola tanulói sokféle gyógyítási eljárással találkoznak, ami jól mutatja szüleik széleskörű és eltérő irányú érdeklődését.
Az egészség nemcsak megőrzendő, hanem újra és újra megvalósítandó állapot. Ez azt jelenti, hogy az egészséget jellemző egyensúlyi állapotok dinamikusan változnak és alakulnak, a mértékeken belül. Ezeknek az egyensúlyoknak a megteremtésében (a salutogenesisben) a gyermeket ért széles körű egyéb hatások mellett vagy ellenében, a pedagógiai munkának fontos szerepe van.
A gyermekek iskolai viselkedését és tanulmányi előmenetelét figyelve egyre többeknél észlelhetünk nehézséget. Ezek okainak csak egy kis hányada tartozik a hagyományos orvosi ellátást igénylő, vagy ezzel befolyásolható elváltozások körébe. A jelenség pontosabb körülhatárolása, az okok kiderítése, és a javulás elősegítése sokszor pedagógiai kérdés. Máskor a gyógyító tevékenység egy másik ága, a gyógypedagógia segíthet. Bár a szakterületek különbözőek, a gyermek egy. A nevelés és mindenféle gyógyítás egymásnak határterületei. Ezen a határterületen tudnak sokat segíteni a holisztikus, az alternatív, a szelíd gyógyító irányzatok, mint amilyen többek között az antropozófiai és a homeopátiás gyógyítás is.
Az iskolánk pedagógia jellegzetessége, hogy a tanulási nehézségre való hajlamot az ismert pedagógiák közül a legkevésbé provokálja. Mégis előfordul, hogy a tanulóknak egyéni adottságaik következtében speciális segítségre van szükségük. Az eltérés az iskolákban általánosan elterjedt követelményrendszertől, és a türelem, amely a pedagógia gyógyító erejébe vetett bizalmon alapul, azt eredményezi, hogy a szokásos időben és a szokásos eljárásokkal nem vehető észre egyértelműen, kinek van vagy esetleg lesz speciális segítségre szüksége. Ezért tarjuk fontosnak, hogy működjön, és működik is az orvosi vizsgálat mellett a gyógypedagógiai szűrés is, amelyet Tóth Nóra gyógypedagógus végez.
Nálunk az egészség ápolása alapvetően a pedagógiai munka által történik. Szemléletünk az, hogy az egészség újrateremtésének feladata minden tanulót érint. Tehát mindenkinek szüksége van a jó pedagógiai módszerekre.
Az iskolaorvos munkájának sajátossága, hogy ismeri a pedagógia alapját adó emberképet, kapcsolatban van a tanítókkal, a tanárokkal, a gyógypedagógussal, a fejlesztő tanárral, a gyógyeuritmistákkal, részt vesz a gyermekekről tartott megbeszéléseken és a konferencián. Ez az együttműködés az állami iskolákban, még főállású iskolaorvosok esetében is csaknem elképzelhetetlen.
A fejlesztő csoportban a közös emberkép alapján mindenki hozzáteszi a maga javaslatait egy adott probléma megoldásához. A gyakorlati megvalósításban az orvos tevékenysége jelenleg a legkisebb. Az orvosi segítséget a gyógyszeres és egyéb gyógyító kezelések beállítása jelenthetné. A speciális ismeretek a másik területének határterületeit képezik. A fejlesztésben a vezető szerep megítélésem szerint a gyógypedagógiáé. Ilyen módon épül fel egy munkakapcsolat, amely konzultációs jellegű.
A fejlesztő csoport jelenleg döntően azért létezik mint csoport, hogy létrehozza azt a szellemi kelyhet, ahol az egyénben nem tudatosuló inspiráció a csoport segítségével tudatossá válhat. Megismerve egymás munkáját, alakítva egymás szemléletén, jobban rá tudunk tekinteni egy adott problémára. Ezt a bennünk folyamatosan fejlődő antropozófiai gyermekszemlélet, és az egymás tudásának kölcsönös tiszteletben tartása teszi lehetővé.
Az iskolai életben elsődlegesen a tanulást és a beilleszkedést akadályozó elváltozások jelentik a problémát, mert ezek megléte a többiek életére, tanulására is kihatnak. Ezeket valamely adottság vagy rendellenesség pedagógiai jellegű tüneteinek gondoljuk, a velük való foglalkozás pedig kettős célú. Egyrészt az érintett gyermek segítése, másrészt az érintett közösség akadályozásának csökkentése. Ilyen módon érthető, hogy a figyelemzavar, a „disz-es” tünet jobban előtérbe kerül, mint a tartási rendellenesség, allergia, vagy emésztési zavar. Ezeknek az elváltozásoknak az enyhítését végzik a különfoglalkozásokon, a lehetőségek határáig. A lehetőségeknek a soha sem elég hely, idő, kapacitás és anyagi fedezet képezik a korlátját.
Az évek folyamán több szakember is részt vett ebben a munkában, és igyekezett azokkal a problémákkal foglalkozni, ahol speciálisat tudott adni, és ahol a ráfordítás és várható eredmény jó arányban volt. A többi esetben pedig jelezték a szülőknek, hogy külső segítségre van szüksége a gyermeknek. Ennek a jelzésnek sajnos nincs mindig hatásos következménye. Például nem mindig sikerül a szülőknek észlelniük a szeretettel megírt bizonyítványokban megjelenő tanári jelzésekben, hogy ez bizony a vészharang kongatása, és nekik sürgős tennivalójuk van gyermekük fejlődése érdekében. A megfelelő segítség megtalálásában iskolánkban Tóth Nóra – aki gyógypedagógiai végzettsége és extra lesson képesítése mellé több szakterületen szerzett még tapasztalatot, jártasságot –, a lehetőségek kiterjedt ismeretével tud útmutatást, neveket, címeket is adni a hozzá fordulóknak.
Előfordul sokszor, hogy a szülők olyan szerepet tulajdonítanak az iskolának, ami nem az iskola feladata, és emiatt később rossz érzés tölti el őket. Az a szülő, aki figyeli gyermeke fejlődését, és osztálytársaihoz képest jelentős lemaradásról, viselkedési eltérésről kap híreket, vagy maga is tapasztalja ezt, jól teszi, ha aktívan keresi a segítséget iskolán belül vagy kívül. Ez az ő dolga, az ő felelőssége.
Korunkban sokfajta a gyermekekben előforduló rendellenesség, és sokfajta segítő módszer létezik. A gyermekeket a gyógypedagógia és a fejlesztés mellett segíti a gyógyeuritmia is. Ez az euritmiának egy speciális változata. Fejlesztő, gyógyító céllal lehet használni. A probléma jellegétől függően képzett szakember irányításával önállóan is használható, máskor a terápiás folyamat egyik összetevője lehet. Az antropozófiai irányultságú gyógyítás a hagyományos módszerek és gyógyszerek kitágításával hozott újat az emberiségnek. Ennek a gyógyítási útnak az egyik eszköze a gyógyeuritmia. Egy mélyebb probléma eredményes kezelése orvosi segítség nélküli gyógyeuritmiával reálisan nem várható. A szükséges orvosi és társuló kezelések biztosítása nem az iskola feladata. A szülők egyéni erőfeszítését igényli, hogy megtalálják azt a segítséget, azt a módszert, amelyben bizalmuk van.
Az év elején a kiskonferencia foglalkozott az iskolában folyó segítő munka jelenével, közelebbi és lehetséges távolabbi jövőjével. Azért merült föl ez a téma, mert az osztályok gyógypedagógiai szűrővizsgálata évről évre azt mutatja, hogy sok gyermeknél található kisebb-nagyobb eltérés. Ezek egy része nem feltétlenül igényel beavatkozást, megoldhatja az idő is, de kezelése mégis jótékony lehetne a gyermek számára. A kezelés optimális módja azonban nem egyértelmű, és ennek kiderítése sem könnyű. A tünet, vagy annak intenzitása lehet változó. A gyermekekkel nap mint nap találkozó tanárok szemléletének érzékenyítésével, és az osztályban zajló munkában a fejlesztőpedagógiai szempontokat is figyelembe véve, a szűrés utáni években is aktívan reagálhatunk az enyhe jeleket mutató gyermekek fejlődési eltéréseire. Ez nagy kihívást jelent a pedagógusoknak, úgy az elméleti képzésben, mind a gyakorlati megvalósításban. A másik összetevő a személyi lehetőségek idei alakulása volt. Tóth Nóra egy év után ismét munkába állt, Pálfy Zsóka, aki a szűrésekben is részt vett, és a visszamaradt csecsemőkori reflexek leépítésével is foglalkozott, kisgyermekével idén még otthon maradt. A hazai gyógyeuritmiai képzésen szakképesítést szerzett Pintér Eszter és Szentmártony Yvonne. A fogakat gyógyító euritmia már elérhetővé vált (erről bővebben a 2011. februári újságban írt Pintér Eszter). Scheily Máriának és Pintér Eszternek voltak még szabad erői. Scheily Mária, aki az ország legtapasztaltabb szakképzett gyógyeuritmistája, szinte az iskola első éveitől segíti az iskolát. Az ő munkájával kezdődött az az önként vállalt folyamat, amelyben az iskola a pedagógiai munkán túl is igyekszik segíteni a gyermekek fejlődését. Mária szaktudása és tapasztalata lehetővé teszi, hogy önállóan, döntően az osztálytanítók megkeresése alapján foglalkozzon a gyerekekkel.
A kiskonferencia Zsóka még szabad helyére a gyógyeuritmia bővítése mellett döntött. Ennek kapcsán megfogalmazódott az a kérdés, hogy milyen kompetenciahatárokat léphetünk át a gyógyítás felé. Milyen orvosi szerep szükséges egy gyógyeuritmiát alkalmazó, a fejlesztésen túllépő terápiában. Bár a pedagógia, a gyógypedagógia, az orvosi gyógyítás elkülönített és mégis egymással határos hármassága a gyógyeuritmiában nem választható el ilyen élesen, a betegségek gyógyítása orvosi felügyelet alá tartozik.
Ebben a jövőképben kitágulnak az orvosi tevékenység körvonalai. Feltételezi, hogy az orvos nagyobb hangsúllyal vesz részt az iskola életében, ami lehetővé teszi számára a gyermekek alaposabb, személyes ismeretét, továbbá szorosabb együttműködést biztosít a pedagógusokkal és a fejlesztő csoporttal. A gyermekek antropozófiai, homeopátiás gyógyszeres kezelését is magában foglalóan egészen új minőségként jelenik meg. Ez olyan terapeutikum előképe, ahol orvos és gyógyítók egymást segítve állítják fel a páciens diagnózisát, javasolnak és végeznek kezeléseket. Az elért eredményeket közösen értékelik, és meghatározzák a további tennivalókat. Az ilyen közös munka egy új és egészen más szervezeti, jogi és gazdasági hátteret vonz magával. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy az iskola családjai, esetleg egy még tágabb kör mennyire szeretnék a gyógyításnak ezt a módját, és összefüggésben van a gazdasági hordozóképességükkel is. Józan megfontolások szerint ennek az iskolai élethez teljesen átláthatóan, gazdaságilag függetlenül kellene kapcsolódnia.
Az elképzelések szerint a folyamat egyik lehetséges útja, hogy a probléma észlelése esetén a szülőnek a csoporthoz fordulását, vagy a szülő és az osztálytanító megbeszélését követi a szakterületre jellemző, egyéni konzultáció és a gyermek vizsgálata. Majd ennek eredményeként a gyógyítási javaslatokat egyeztetve történik a közös szemlélet alapján kialakított kezelés.
A gyógypedagógiai diagnosztika és eszköztár nem tartoznak az orvosi ismeretekhez. Ezek az egymás határait érintő területek, a saját területükön kompetensek. A gyógyeuritmia terén ez csak részben van így, de itt sem nélkülözhető a gyógyeuritmista intuíciója, szaktudása és a mozgásminta megfigyeléséből származó diagnosztikai együttgondolkodása. Némileg hasonló a helyzet a gyógypedagógiában a visszamaradó reflexek diagnosztizálása és leépítő kezelése terén. Az iskolaorvos pedagógiai segítsége jelenleg a kollégiumi, a gyermekekről tartott megbeszéléseken, az orvosi és pedagógiai problémák elkülönítésében, a gyermeket érintő javaslatokban, továbbá rendszeres heti jelenléttel, információs és konzultációs háttér biztosításával, valamint a fejlesztőcsoport konzultációi által érvényesül. A szülők érdeklődésének feléledése az antropozófiai gyógyítás – később a terapeutikum iránt – lehetne az alapja a jövőbeli szorosabb kapcsolatnak.
Az akadémiai jellegű orvosi szűrésnek van kialakult rendje. Terveink szerint minden évben minden osztály részt vesz a szűrésben. A vizsgálat előtt azokra a gyerekekre külön felhívhatja a figyelmet, akiknél az osztálytanítónak kérdései vannak. A tapasztaltakról a szülők kapnak visszajelzést. A kezelés nem tartozik az iskolaorvos tevékenységi körébe, minden gyermeknek van erre a feladatra választott háziorvosa.
A pedagógiai osztályszűrésnek is megvan a rendje. Visszajelzést kapnak mind a szülők, mind az osztálytanító. Elérhetők vagyunk az osztálytanítók és a szülők számára is.
Az iskolán belüli terápiába kerülésnek nincsenek kőbe vésett szabályai.
Szempontjaink közül a fontosabbak:
a gyermek problémájának súlyossága;
a megoldás sürgőssége;
az optimális életkor;
a gyermek viselkedésének zavaró hatása az osztály életére;
az elérhető segítség várható hatékonysága;
a család szociális helyzete;
más kezelések elérhetősége a család vagy a gyermek számára;
már kilátásban, vagy még folyamatban lévő kezelésekkel időbeli, vagy módszertani összhang;
a szülői, vagy osztálytanítói motiváció erőssége;
a terapeuták intuíciója ésa szabad erők kihasználtsága.
Mivel a hagyományos orvoslás mellett magam is foglalkozom antropozófus gyógyítással, valamint homeopátiával is, a fejlesztő munka eredményesebbé tétele érdekében a kiskonferencia azt javasolta, hogy heti egy délután, a könnyebb elérhetőséget segítve, az iskolába tartsam a magánrendelésemet, és így helyben ajánlhassam fel segítségemet azoknak, akik a gyógyulásnak ezt az útját keresik.