2011 tavaszán vendégül láttunk egy holland osztályt. A velük töltött 5 nap nagy élmény volt mindannyiunk számra, így a hosszú nyári szünet után alig vártuk, hogy újra láthassuk őket. A 22 órás buszút izgalommal telt el. Amikor buszunk végre begurult Groningen macskaköves utcáira, már messziről megpillantottuk a „mi holland osztályunkat”.
A találkozás pillanatától kezdve olyan volt a velük töltött idő, mintha gyerekkori barátokkal töltöttük volna. Pár perc alatt beosztottuk, hogy ki melyik családnál fog aludni, és hamarosan Júliával és Ilsével (a vendéglátónkkal) már hazafelé robogtunk egy öreg hippi busszal. A hosszú út alatt úgy éreztem magam, mintha egy álomba csöppentem volna. Mindenütt legelők, tehenek, téglaházacskák és sehol egy hegy.
Másnap busszal indultunk iskolába, ahol a délelőttöt különböző workshopok látogatásával töltöttük. Délután vegyes (holland–magyar) csoportokra oszolva a városba indultunk. Itt kedve szerint mindenki szabadon tölthette el az időt. Mindenhol sétálóutcák, bicikliutak, kacsák és rengeteg biciklista. Mielőtt hazaindultunk volna, még az egész csapat összejött, és megittunk együtt egy forró csokit. Az estét mi otthon töltöttük Borcsival, Julival, Ilsevel és néhány barátnőjével. Pokrócokkal kiültünk a kertbe, tüzet gyújtottunk és gitárszó mellett teáztunk, énekeltünk és sokáig beszélgettünk. Igazi holland este volt!
Harmadik napunkon korán reggel találkoztunk az iskolában. A tengerpartra indultunk, ahonnan tovább hajóztunk egy kis szigetre. Itt biciklit béreltünk és körbejártuk a szigetet. A tengerpartot selymes homokdűnék szegélyezték, amit az állandó erős szél hullámosra formált. Hihetetlen látvány volt. A bátrabbak megfürödtek a tengerben, a több méteres hullámok közt. A szigeten egyetlen apró falucska volt, ahol nagy részben idősebbek éltek. Az egész napos szitáló eső ellenére, számomra ez a nap volt a legizgalmasabb.
Éppen olyan volt mint Groningen, csak minden sokkal nagyobb. Egyforma, rendezett téglaházacskák, apró csatornák, és minden utcán csak úgy özönlöttek az emberek. Úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas ünneplő tömeg közepébe csöppentem volna. Ezen a napon gyönyörűen sütött a nap, így egy órás múzeum látogatás után az egész napot városnézéssel töltöttük. Megnéztük az Amsterdam szélén elterülő hatalmas parkot, amelyet fiatalok százai töltöttek meg; majd bejártuk a belvárost. Itt persze a piroslámpás negyedet se hagytuk ki… Amsterdamot mintha csak fiatalok laknák. Tele van élettel, vidámsággal. Visszaérkezve Groningenbe még sokan bent maradtunk a belvárosban és megünnepeltük az utolsó esténket. A hollandok persze gondoskodtak róla, hogy mindannyian kényelmesen hazajussunk.
Másnap elérkezett a búcsú napja. Már minden percet kihasználtunk, és a jókedvünk mellett érződött a közelgő indulás szomorúsága. Sokan ajándékokat vásároltunk, de volt aki csak az iskolában töltötte a délelőttöt. Nagyon hosszú idő eltelt, mire mindenki elbúcsúzott a hollandoktól, és elindultunk haza. Visszanézve még sokáig láttuk őket integetni, kiket sírni, kiket nevetni… A hazaút sokkal gyorsabban telt el és nagyobb nyugalomban. Az éjszakát mindenki végigaludta…
Azt hiszem, mindannyian felejthetetlen élményeket szereztünk.
11. osztály
