Fejlődési jellegzetességek
A gyermek ebben az életkorban, koránál fogva, mozgásában bizonyos könnyedségre és kecsességre tesz szert. A koordinált, kiegyensúlyozott és harmonikus mozgás kulcsfontosságú ebben a fejlődési fázisban. Lelki fejlődésükre jellemző, hogy tovább erősödik az én és a világ megkülönböztetése, növekedni kezd az egyéni „akarati” tényező, megerősödik az ‘Én’-tudat, szociális szinten pedig erőteljes csoportdinamika érvényesül az osztályon belül, noha saját egojuk még meglehetősen kialakulatlan. Értelmi fejlődésüket az jellemzi, hogy jobban felfogják már a kérdések, jelenségek reális, racionális vonatkozásait. A képi elem a gondolkodás folyamatában továbbra is fontos szerepet játszik a gyermekek tudatában, de kezdetét veszi az a folyamat, amikor a fogalmak alkotása és megértése már nem annyira egyénített képek és gondolatképek alkotásán alapul, hanem azon, hogy képesek tiszta, tényszerű, érzésektől mentes fogalmakat felfogni.
Azáltal, hogy növekszik az emlékezőtehetségük, kialakul időérzékük is. A memória teszi lehetővé, hogy visszatekintsenek a múltba, és megtervezzék a jövőt, s ha ezt az érzések elmélyülése is kíséri, akkor mindez a tudatosság és a felelősségérzet megerősödését eredményezi.
Intellektuális és morális értelemben a gyermek megérett új kihívásokra. Számolásban és írás-olvasásban az alapokat letették már tízéves korukig. Ebben az életkorban ragadható meg talán az egyéni felelősség érzetének kialakítása, a „jó és rossz” megkülönböztetésének racionális képessége.
Ez az év jelzi a gyermekkor és a pubertás közötti fordulópontot. Olyan szintet képesek elérni, amiről nem is álmodtak volna. Teljesen azonosulnak munkáikkal, időt töltenek azzal, hogy kidíszítsék, tökéletesítsék. Ötödikben gyakran büszkék munkájukra, szemben az előző évvel, amikor inkább lekicsinylően nyilatkoztak róla.
Az év vége felé érzékelhető a tanulók növekvő intellektuális képessége. Egy újabb leválás van kialakulóban, ami magával vonja a kritikai szellem növekedését is. A harmónia elvész, hogy majd újra megtalálhassák a felső tagozat vége felé.
Célok és célkitűzések
Ennek az évnek az a feladata, hogy átmenetet teremtsünk a mítoszból a történelembe, miközben megvizsgáljuk ennek kihatását az egyénre. A gyerekeknek tudatosabbá kell tenni az élet és a környezet kölcsönös egymásra hatását, amire a botanika tanulmányozása a legalkalmasabb. Különös hangsúllyal jelenik meg az eredeti olimpiai eszmény, melyben a csoportkülönbségek egy nagyobb egésznek rendelődnek alá, és amelyben a szépség legalább olyan fontos értéknek számít, mint a gyorsaság és a távolság. A gyermekek memóriáját például idegen szavak tanulásával kell fejleszteni, vagy földrajzi területek vizuális felidézésével, térkép segítségével.