Fejlődési jellegzetességek
Általánosságban véve, a gyermek növekedése csontozatának növekedésében fejeződik ki. Meghosszabbodnak a végtagok, kialakulnak a gyermeknél furcsa, szögletes mozdulatok. A 12 éves gyermek a gravitáció erejét csontjaiban érzi. A fizikai változásokat a gondolkodás területén a kauzalitás megtapasztalása kíséri, míg lelki fejlődésében a gyermek egy olyan életszakaszba lép, amelyet leginkább az állandó változás jellemez. A 12 éves gyermek valami olyasmit él át, amit a gyermekkor elmúlásaként, vagy az individuum megszületésének pillanataként írhatnánk le.
A második hétéves periódus utolsó harmadában már a kamaszkor előrevetüléséről beszélhetünk. A különböző javasolt tantervi témák – egymásra épülő, lejegyzett történelem, Európa földrajza, leíró geometria, közgazdasági matematika, fenomenológiai tudományok, kertészet, fafaragás és szervezett játékok – mind a gyermek fizikai, lelki és értelmi változásait ragadják meg.
Célok és célkitűzések
Ebben az életkorban a tanár arra törekszik, hogy a gyermekek külvilág iránti növekvő érdeklődését aknázza ki. Igyekszik a gyermekek sarjadó kritikai képességeit a természettudományos megfigyelések irányába terelni. Növekvő érdeklődésük a szociális kapcsolatok iránt jó alapot teremthet arra, hogy a gyermekek felelősséget érezzenek saját osztályközösségük iránt. A cél az, hogy új szociális kapcsolatot alakítsanak ki egymással és tanárukkal egyaránt.
Ahogy megjelennek új értelmi képességeik, arra ösztökélhetjük a gyerekeket, hogy oksági összefüggéseket működés közben értsenek meg a világban. Figyelmüket egy olyan világ felé kell irányítani, amilyenben élni és dolgozni akarnak majd, mint felnőttek. A tanulóknak kihívásokra van szükségük, hiszen nagyon színvonalas munkák létrehozására képesek.