Egy 18-19 éves fiatal másfajta kérdéseket tesz fel, mint egy 17 éves. Azt akarja tudni, hogy ő, mint egyedi ember, milyen hatással tud lenni a világ szociális, gazdasági, technikai vagy politikai menetére. Azt akarja tudni, hogy hol az ő helye a világban.
A 12. osztály tantervében összefoglaljuk mindazt, amit a tizenkét év folyamán tanultunk. A cél az, hogy egy átfogó kép megrajzolásával integráljuk a Waldorf-pedagógia sarkkövét, mely az emberi lény természetének alakulását és a világban elfoglalt helyét tekinti vizsgálata tárgyának.
A biológiatanítás feladata az elmúlt évek során tanultak összefoglaló áttekintése. A szervetlen tudományokkal szemben a biológia ebből a szempontból különös helyet foglal el. Az utolsó tanévben általában két biológiaepocha van: egyik a magasabb növények botanikája, másik az egész állatvilágot átfogó zoológia, mely az embertanban tetőződik be. Az alsó és középtagozatos gyerekek egy olyan utat járnak be, mely az „ismerős” embertől fokozatosan jut el a természet birodalmain keresztül az ásványtanig. A felső tagozat utolsó negyedében fordított utat járnak be a tanulók, s a legegyszerűbb életformáktól kiindulva az egész állatvilágot végigtekintve jutnak el az emberig. Ezáltal követik végig és ismerik fel az élet hajtóerejeként működő fejlődésgondolatot.
Ebben az évben a földrajz oktatásban is egy átfogó kép megrajzolására törekszünk. A diákok a felnőttkor küszöbén állnak, figyelmüket az aktuális világhelyzetre és személyes jövőjükre irányítják. Érettek már arra, hogy – az elmúlt években más tantárgyak során is felmerült – néhány jogi kérdést újragondoljanak. A tanítás középpontjában az emberiség kulturális megosztottsága állhatna, a különböző fajok, kultúrák és társadalompolitikai képződmények. Ennek tárgyalásával a 7. és 8. osztály témáját visszük tovább, most azonban azzal a céllal, hogy megértessük a Föld kulturális és szellemi arculatát alakító erők működését, a Föld „kulturális burkának” hatását.
Hasonló célból a 12. osztályban az idegen nyelv tanításában is a beszéd és gondolkodás egyéni stílusait kell bemutatnunk, hogy ezeken keresztül ismerkedjenek meg a tanulók az adott nyelv kulturális hatásával, ami különösen eredeti irodalom olvasásán keresztül érvényesül. Ez vezet ahhoz, hogy lényegében értsék meg az egyes kultúrák közreműködését a világtörténelemben, és végső soron saját kultúrájuk és nyelvük helyét a világban.
A zenetanítás egyik képzési célja a 20. század sajátos zenei nyelvének felismerése, megértése és leírása. Ennek során a diákban tudatosulnia kell annak, hogy a jelenkor zenei kérdéseinek ő is részese. Korunk kompozíciós irányzatain keresztül az emberiség jelenlegi helyzete válik érthetővé számára, amely különféle egyéniségekben és kulturális áramlatokban jut kifejeződésre.
Magyarórákon nyílik mód arra, hogy kortárs irodalmi alkotásokkal ismerkedjenek meg, mind anyanyelvi, mind pedig fordításon keresztül elérhető világirodalmi művekkel. Fontos, hogy ennek taglalása során kitérjünk arra, hogy az irodalmi művek hogyan reflektálnak az egyéni és kulturális tudat változásaira. Olyan klasszikus világirodalmi alkotásokat vehetünk, melyek jól példázzák korunk egyetemes és személyes/kulturális tapasztalatait is.
Rudolf Steiner tantervi javaslatai között a történelemtanításra vonatkozóan megfeleléseket fedezhetünk fel a földrajzzal. A tanulók arra törekszenek, hogy a kultúrák periodikus fejlődését és belső felépítését értsék meg. Ez olyan kérdések felvetését vonja maga után, mint például: Mi jellemezte a görög-római időszakot? Miben különbözött a középkor a modern korszaktól? Hogyan lehet történelmi korszakokat meghatározni? Ugyanazokkal a fejlődési stádiumokkal találkozunk-e különböző földrajzi területeken is, például a Távol-Keleten és Európában? Fontos, hogy megmutassuk ebben az epochában, hogy a történelmi események a fejlődés belső folyamatainak külső megnyilvánulásai. Ez a tanításban az egyéni álláspont tudatos kialakításához vezet, illetve annak belátásához, hogy az egyén jó és rossz cselekedeteivel alakítja a történelmet, hat környezetére, és ez felelősséggel jár. A 12. osztályos történelemtanításban, amely társadalomismerettel egészül ki, szemléletváltás figyelhető meg: a kronológiai tagolást a tematikai összefüggések, folyamatok és keresztmetszetek szerinti építkezés váltja föl. Az álláspont megváltoztatásával a tanulók bepillantást nyerhetnek a történettudomány filozófiájába és módszertanába.
Ezek után a társadalomismeretnek úgy kell politikai képzést nyújtania, hogy az ne legyen tisztán elméleti jellegű. Mivel manapság a fiatalok között általános ellenszenv mutatkozik a politika világával szemben, fontos hangsúlyoznunk, hogy milyen fontos, hogy fel tudjuk kelteni a tanulók aktív érdeklődését politikai folyamatok iránt. Egyik kiindulási pontunk az lehet, hogy csoportosan dolgozunk fel eseteket, (például legfelsőbírósági eljárást, kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalást, aktuális törvényjavaslatot az országgyűlésen) vagy olyan kirándulásokat szervezünk, melyek során valamilyen politikai intézményt látogatunk meg, lehetőséget kapva arra, hogy politikusokkal beszélgessünk munkájukról, eszményeikről. Az anyag Európa állami, jogi és gazdasági fejlődése a francia forradalomtól a 20. század végi modern jóléti államig. Tanulmányozhatjuk többek között az emberi és polgári jogok kibontakozását, vagy a kelet-nyugati vagy észak-déli konfliktus alakulását. A példák alapos vizsgálatán keresztül a tanulók átfogó képet nyernek az emberi civilizációról és kultúráról. (Ezek azonban kilencedik osztálytól az epochától függetlenül, a szakóra témáját is képezhetik.)
A kémiaepochán túllépve az anyagi kémia hagyományos, kauzális-analitikus szemléletén, amelyben a különböző kémiai modelleket vezetjük be és vitatjuk meg, a folyamatorientált kémia világába lépünk be, ahol átalakulási folyamatok állnak a középpontban, például a fehérjék különböző fajtáinak fenomenológiai és kvalitatív vizsgálata. Ily módon a tanuló, életkorának megfelelően, kvalitatív összefüggések szemléletét és megértését tanulja meg. Különösen fontos szerepet kap a biokémia, mivel lehetőséget teremt arra, hogy olyan kémiát tanítsunk, ami nem mérgezi, hanem gyógyítja a környezetet és az embert.
A technológiaepocha a kémiatanítás eredményeihez csatlakozhat súlyozott téma ebben az esetben a kémiai technológia lenne), vagy továbbviheti a 11. osztály számítógépes technológiáját. Az első esetben választhatjuk például a műanyaggyártás és -ipar területeit, vagy ennek nyomán laborban modellezhetjük a környezetkárosítás, szennyeződésmentesítés, újrafelhasználás problémáit. Ha van ezen az évfolyamon az iskolában ipari gyakorlat, akkor ehhez kapcsolódhatnak a munkahelyi egészségkárosodás kérdéseinek megvitatása is. Ennek kapcsán új technológiákat vizsgálhatunk meg, hogy alkalmasak-e gyakorlati problémák megoldására. Ha súlypontként a számítógépes technológiát választjuk, akkor a tanulókkal olyan programokat kell íratnunk, amelyek ipari hasznosításra alkalmasak. Ennek révén megtapasztalhatják, hogy az ember nem rabszolgája a gépnek, hanem szellemi alkotója.
A kémiához hasonlóan a fizikát is a fenomenológiai megközelítés jellemzi. Miután a tanulók 11. osztályban megismerkedtek a fizika érzékelés mögötti világával, 12. osztályban a fizika az optika területén új, gyakorlati utakra lép. A mikrokozmosz kvantumelmélete és a makrokozmosz relativitáselmélete összegződik az emberi tapasztalaton keresztül. A látásból és a tények gondolati átvilágításából kiindulva próbálunk utat találni a „fény lényegéhez”. Ezzel párhuzamosan lehet kidolgozni a művészeti oktatásban a goethei színtant festésórákon. Az alkotó kiindulási pontja válik központi kérdéssé. Ebből következik az a kérdésfelvetés, ami az ember világban elfoglalt különleges helyzetére irányul.
A művészeti oktatás ezenkívül azt a lehetőséget kínálja, hogy a festés és a formázás keretében az ember legegyénibb, legkifejezőbb testrészével foglalkozzunk: a fejjel. A festés, a formázás, a kő megmunkálása során a tanulók a fejnek összetéveszthetetlen koponyaformát és arckifejezést kölcsönöznek. Ezekkel a munkákkal hasonló kérdések bukkanhatnak fel: Az emberi testben valóban kifejezésre jut-e a lélek és a szellem?
Hasonló irányt követ az euritmiaoktatás is. Ebben egy zenei darab vagy költemény ritmusának megfelelő forma kialakítása a feladat, úgy hogy az ábrázolás megjelenítse a műalkotás sajátosságait, belső minőségét. A tizenkettedikeseknek meg kell tudniuk mutatni az euritmia záróelőadáson, hogy személyiségüket mozgáson és gesztusokon keresztül is ki tudják fejezni.
Amennyiben 11. osztályban az út az analitikus geometriában még a szemléltetett geometriától vezetett a számolásos algebra világába, addig a 12. osztály matematika tanításában ez éppen fordítva van. Az analízisben a tanulók a „puszta” számolással kezdik, majd ezeken keresztül találnak utat az integrál- és differenciálszámításig. A differenciálkvóciens fogalmának kidolgozásával a tanulóknak új dimenziót kell felfogniuk a matematikában. Ezt nemcsak alkalmazni kell tudniuk, hanem érteniük is kell, és meg kell tapasztalniuk, mint jelenséget. Csak ezután tegyük hozzá a számolható ábrázolásaként az érzékelhető, grafikus jelet. Az egyenletből megtalálni a formát, a formából megismerni az egyenletet – így próbáljuk meg a tanulókban a belső aktivitást felébreszteni, és ösztönözni a mennyiségi megértését a matematikában, ami végül is elkerülhetetlen, ha igazán fel akarjuk fogni az alkalmazott fizikát. Ezzel összefüggésben mutassuk be, hogy ugyanolyan típusú egyenleteket az alkalmazott fizika milyen különböző módon használ: az optika, az elektromosság, a mechanika vagy az űrhajózás területén. Az integrálszámítás alapjainak kidolgozásakor a tanulók felismerhetik, hogy a magasabb matematika világában egy matematikai folyamatnak egy azzal poláris folyamat is megfelelhet, s ezzel a világ matematikai megértésének is új dimenziója tárulhat föl előttük.
Attól függően, hogy az osztály mit tanult előző évben, egy második projektív geometriaepochát is felépíthetünk, ahol a perspektívát vagy a gömbgeometriát vehetjük tananyagként. A projektív geometria, így tanítva azt eredményezi, hogy a tanulók megértik majd a perspektivikus rajz lényegét építészeti és művészeti tanulmányaik során. A gömbgeometria a csillagászat felé nyitja meg az utat, illetve tovább a Föld tanulmányozása felé.
Egy második matematikaepocha keretében kísérletet tehetünk arra, hogy egy nagy összképben kapcsoljuk össze a matematikát, a botanikát, a csillagászatot, az embriológiát és a geometriát, s így tanulmányozzuk a formaelvet. Ez azonban erősen függ az osztály érettségi fokától.
A 11. osztály szociális gyakorlatával szemben a tolerancia egészen más fogalma foglalkoztatja a 12. osztályos tanulókat az ipari gyakorlat során. Például egy fémfeldolgozó-ipari vállalat termelési folyamatában a szerszámok pontosságával szembeni „toleranciáról” lehet szó. A tanuló ebben a többhetes gyakorlatban (ahol a gazdasági életet „alulról” ismeri meg) tapasztalatot szerez a munkáról, a dolgozó emberekről, és így önmagáról is. A diák ennek során átélheti, mit jelent más emberekkel együttdolgozni egy közös gazdasági cél érdekében. Megismerkedik modern, munkamegosztó társadalmunk problémáival és esélyeivel. A munkában megfigyelheti, hogy egy ponton elkövetett hiba hogyan hat ki az egész termelési folyamatra. Természetesen megtanulja azt is, miként kell pontosan kezelni egy gépet, hogyan kell anyagot vizsgálni, és más ellenőrzéseket végrehajtani. Közvetlenül megtapasztalja, mennyi személyes energiát igényel, hogy a munka-szabadidő polaritásába egy harmadik, szellemi-alkotó elemet is tudatosan be lehessen építeni. Ez az ipari gyakorlat számos különböző pedagógiai feladat szolgálatában áll. Ezt esetleg kiválthatná az üzleti életben vagy a szolgáltató iparban végzett hasonló gyakorlat. Az a lényeges ezekben a gyakorlatokban, hogy a munka morális vetületét ismerjék meg, és megtapasztalják azt a helyzetet, amikor ok szolgálják mások szükségleteit.
A 12. osztály dráma előadása jó példa az egyén felelősségvállalására a közösségért, valamint arra, hogy a közös célért való fáradozásból több keletkezhet, mint amennyit az egyéni képességek egyszerű összegzése révén az osztályról képzelnénk. Egy színdarab, egy opera, egy musical, vagy például egy kabaré előadásában az osztály – utoljára – tapasztalja meg önmaga együttes erejét. Szöveg, taglejtés, zene, ének (esetleg euritmia), rendezés, színpadkép, világítás, programismertető, plakát – ezt mind el kell készíteniük a néhány előadás – gyakran kettős szereposztásban való – eljátszása mellett.
Néhány Waldorf-iskolában a 12. évet egy jelentős egyéni munkával zárják le. Minden tanulónak egy gyakorlati-művészi témát és egy elméleti (szaktárgyak fölötti) témát kell kidolgoznia éves munka címén. A diákoknak egész éven át készülniük kell választott témájukra, amiben egy tutor vagy szakmai tanácsadó segíti munkájukat. A gyakorlati zárómunkákat egy kiállításon állítják ki, vagy egy délutáni/esti előadás keretében nyilvánosan mutatják be. Az elméleti munkához minden tanulónak nyilvános referátumot, ahhoz kapcsolódóan pedig vitát kell rendeznie. A 12. osztály feladatkörébe tartozik az is, hogy ennek méltó formát adjon.
A 12. osztály vezérfonalát követve (egyetemes, átfogó szempontok érvényesítése) a művészeti oktatás egyik fő témájaként jelenik meg az építészet, mint egyetemes művészet, amelyben minden művészet összhatása az összművészet ideájában csúcsosodhat ki. Fontos ezenkívül a 12. osztályban a művészetről és az esztétikáról való filozofálás. A filozófiatörténet és a világ vallásainak összehasonlító tanulmányozása pedig áttekintést adhat az ember szellemi törekvéseiről.
A 12. osztályban folyó munkának, képviselve a Waldorf-pedagógia tizenkét évét, hozzá kell járulnia az ember jobb megismeréséhez, ahhoz a célhoz, amit Rudolf Steiner 1920-ban így fogalmazott: „Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve feltárul számára a világ.”
Pedagógiai célkitűzések a 12. évfolyamban
Törekedjünk arra, hogy a 12. évfolyam végére a tanulók már:
- átfogó képpel rendelkezzenek az ember, az emberi társadalom és a természet jellegzetességeiről,
- tudjanak önálló véleményt formálni, és azt meg is tudják védeni az őket érintő témák széles skáláján,
- jó szociális érzékkel rendelkezzenek,
- mutassanak érdeklődést az emberi sors kérdései iránt,
- érzéki megfigyelésen alapuló minőségeket tudjanak felismerni, tudják ezeket jellemezni, és tudjanak beszámolni megfigyeléseikről,
- gyakorlati, szociális és fogalmi téren tudjanak elmozdulni a részektől az egész érzékelésének irányába,
- Tanúsítsanak belső mobilitást a gondolkodásban, tudjanak előre és hátrafelé közlekedni egy adott folyamatban, bizonyítva ezáltal, hogy értik az egész folyamatot, és tudják megfogalmazni a folyamat hátterében álló eszmét.
- tudjanak már belső kapcsolatokat találni azok között a jelenségek között, melyek a világot formáló és létrehozó alapelvek kifejezői, minek során feltárul a szellem, a látható forma és az anyag összjátéka,
- értsék a különbséget az ok-okozati, analitikus és a teleologikus megfigyelések között,
- ismerjék a kapcsolatot törvény, szükségszerűség, szabadság és felelősség között,
- tudják önmagukat képviselni, meg tudják valósítani saját meglátásaikat, miközben képesek felelősséget vállalni tetteikért.