– Szméagol megfogadta – mondta ki az első gondolatát.
– Úgy ám, úgy ám drágaszágom – jött a válasz –, megfogadtuk, hogy megvédjük a mi Drágaszágunkat, nem engedjük, hogy az Ő kezébe kerüljön… szoha. De az moszt épp Hozzá megy, lépészről lépészre közelebb hozzá. Cak aszt tudnánk, mit akar vele a hobbit, úgy ám, cak azt tudnánk.
– Én nem tudom. Nem isz teszek ellene. A Gazdáé vagyok: a Drágaszág gazdájáé. Szméagol megfogadta, hogy szegíti a Gazdát.
– Úgy ám, úgy ám, hogy szegíti a Gazdát: A Drágaszág gazdáját. De ha ő volna a Gazda, akkor magán szegítene, úgy ám, ész még cak meg sze szegné a fogadalmát.
– De Szméagol azt mondta, nagyon-nagyon jó lesz. Jó kisz hobbit! Levette a kegyetlen kötelet Szméagol lábáról. Szépen beszélt vele.
– Nagyon-nagyon helyesz, mi, Drágaszágom? Legyünk cak jók, mint a hal, kedveszkém, de önmagunkhoz. Ész ne bántszuk a jó kisz hobbitot, persze, hogy ne.
Jó lények küzdelme, rossz lények megszelidítése, legyőzése. Büszke, ősi hatalomért folyó harc, a rossz hatalmak leküzdése és a jó hatalom újjáélesztése, felállítása. A fenti idézet olyan lénynek (Szméagolnak) a vitája önmagával, aki csak magának akar jót, és célja a GYŰRŰ (Drágaszág) megkaparintása. Ezért mindent képes megtenni, akármiről legyen is szó. Ez a lény sokáig követi a gyűrűhordozót, és a végén akaratlanul is a segítségére lesz.
A sok ocsmány, alattomos nép közötti vándorlás során találkozunk még büszke és hatalmas emberekkel, tündékkel, akik hatalmasságukkal segítik, vagy éppen rontják a küzdelem állását.
Betekinthetünk a hobbitok világába, és bebocsátást nyerhetünk az ember uralma előtti világba.
Bárczy Samu, 6. osztály
(Megjelent az iskolai újság 2010 októberi számában)