Mindannyian nagyon izgatottak voltunk, hiszen ez volt az első találkozásunk az új osztálytársainkkal, és az első kirándulás a Gácsi nélkül. A Déliből korán reggel indultunk, óriási csomagokkal: bográccsal, sátrakkal, hálózsákokkal és még sok-sok mindennel. Amikor Győrbe értünk, a jó fejszámolók kiszámolták, hogy a taxi olcsóbb, mint a busz, így hát taxiba szálltunk, ami elvitt minket Máriakálnokig. Ott vízre raktuk a kenukat, beosztottuk a csapatokat, bepakoltunk minden csomagot a hajókba, és indulhatott az evezés.
Az első nap nem mentünk sokat, viszont annál többet fürödtünk: a táborhelytől nem messze megálltunk egy partszakaszon, ahol óriási volt a sodrás, és legalább két órát fürödtünk. Hamar oda is értünk a táborhelyre: ott csónakból ki, sátrat fel, kenukat ki, és elkezdtük a vacsorát. Evés után bementünk a faluba, Kimlébe fagyizni. Sokáig ültünk a hatalmas tábortűznél, beszélgettünk.
Másnap reggel a társaság nagy része kómásan és szúnyogcsípésekkel ébredt. Miután lebontottuk a sátrakat, összepakoltuk a csomagokat, vízre tettük a csónakokat, majd bepakoltunk és beültünk, mindenkibe visszatért a megszokott életkedv. Inkább csak csurogtunk, összekapaszkodva, és közben fürödtünk a Dunában. Nagyon jó volt a hangulat, körbejártak a kekszeszacskók.
Második este egy sokkal „civilizáltabb” helyen táboroztunk: volt elérhető konnektor, zuhanyzó és mosdó is! – azaz kempingben aludtunk. Sajtos-paradicsomos tésztát vacsoráztunk, tábortüzet azonban nem tudtunk rakni: a civilizált kempingben betonfal védte a tűzrakó helyet… Sokan kinn aludtak, a sátrakban is felbomlott az eredeti rend. A következő reggelünk sokkal jobban sikerült, hiszen volt Nesquick! Viszonylag gyorsan összepakoltunk, és vízre szálltunk. Ebédelni megálltunk egy domboldalnál, ahol nagyon erős volt a sodrás, és rengeteg tehén volt. Evés után úszóversenyt hirdettünk: ki tud másfél perc alatt átúszni a túloldalon lévő száraz bokorhoz. Luca nyerte a versenyt, az erős sodrásban csak ő tudott átúszni. No meg a Botond… Utána tovább folytattuk utunkat. Egy páran leperegtek az utazás utolsó előtti napján. Miután elbúcsúztunk a távozóktól, kedélyesen lecsurogtunk az utolsó táborhelyünkig, ami nagyon vadkemping volt: a legtöbb szúnyoggal és bogárral teli, és szúrós fűben próbáltunk letáborozni több-kevesebb sikerrel. A fiúk nagy része meccset akart nézni, ám egyik kocsmában sem volt „Digi-TV”. A gátőr bácsi által adományozott vízben meg tudtuk főzni a vacsoránkat: paradicsomlevest és lángost.
Lassan megszáradtak a ruháink, és így immár mindenki sátor nélkül, a tűz köré gyűlve a szabad ég alatt aludt. Reggel az utolsó túránk előtt nehezen ébredtünk. Végül kissé erőltetett tempóban elértünk Győrbe egy kis Rábai kitérővel. Szépen kitakarítottuk a csónakokat, majd még fürödtünk egyet, és utána várt minket a megérdemelt gyros és fagyi.
Kimerülten, izomlázasan szálltunk fel a vonatra, amivel a Déli pályaudvarig döcögtünk, otthon pedig megnéztük a tűzijátékot pihenés gyanánt.
Ascher Károly, Székely Kristóf, Pocsai Eliza
(Megjelent az iskolai újság 2009 októberi számában)