Mezőgazdasági munka
Május 5-én, egy rövidebb vonatút, majd -buszozás után meglehetősen kíváncsian érkeztünk meg Legéndre, ahol a mezőgazdasági gyakorlatunk zajlott.
Csécs Mónika előzetes beszámolói -alapján már tudtuk, hogy Legéndet nemcsak a biodinamikus gazdálkodás teszi különlegessé, hanem ez a -környező országokban az egyetlen olyan tangazdaság, amelyet teljes egészében az ott gyakorlaton lévő diákok építettek föl.
Az első nap folyamán bejártuk a gazdaság területét, miközben Mónika mesélt a mindennapi teendőkről és a ránk váró munkálatokról, majd egy kisebb séta keretében megismerkedtünk a mesebeli környékkel, és betekintést nyertünk a biodinamikus gazdálkodás alapjaiba.
Este a tanárok kialakították a csoportokat, amelyekben aztán dolgoztunk, és kifüggesztették a másnapi munkabeosztást a napirenddel együtt a falra.
Az osztály, négy csoportban, mindennap különböző munkát végzett, bár a hétvége felé, az időjárásra való tekintettel és a plusz munkálatok miatt, a csoportbeosztás rendje teljesen felborult.
Amíg az időjárás kedvezett, a munkálatok négy fő helyszínen zajlottak. Talán legfontosabbak, akikhez naponta új reményeket fűzött az osztály, a konyháscsapat volt, ők keltek a legkorábban, és ők dolgoztak a legtöbbet. Az ő -felelősségük volt reggel a tyúkok megetetése, majd a reggeli, a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a vacsora elkészítése (természetesen -mindezekben segítségünkre volt Anikó), ezeken kívül a mosogatás és a fürdőszoba takarítása is a munkakörükbe tartozott még.
A második csapat a ,,trágyáscsapat” volt, az ő feladatuk volt a juhok alól, a mélyalmos rendszer miatt felgyülemlett hatalmas mennyiségű trágyát elhordani.
A további csapatok munkálatai már mind az időjárástól függtek. A zöldségeskertben, amikor éppen nem esett, több mint 60 kg különféle krumpli várt elültetésre, sok-sok paradicsom, paprika és egyéb zöldség társaságában. Az -ültetés, palántázás előtt azonban még rendbe kellett hozni a bakhátakat, kapálni kellett és megszabadítani a gyomoktól az adott területet. Rengeteg munka várt még ránk a szőlőben és a virágoskertben is.
Az egyik csapat feladata az első munkaidőben mindig a juhok legeltetése volt. A legeltetés technikája a napok során egyre fejlődött, az eleinte fegyelmezetlen nyájat a hétvégére már egészen kulturált rendben tudtuk kihajtani a legelőre.
A másfél órás munkákat az étkezések -szakították meg, az első, nagyobb lélegzetű szünet az ebéd utáni pihető volt. Az utolsó munka után füzetmunka következett, napló-szerűen, beszámolót írtunk a napi teendőinkről. Délutánonként gyakran tartott Mónika vagy Mezei Mihály előadást különböző mezőgazdasági témákról.
Szombat volt az utolsó munkanap, vasárnap Vácra mentünk, ahol a tervbe vett uszodázás helyett várost néztünk, és mindenki örömére elmentünk pizzázni. A nap legemlékezetesebb pillanata azonban az volt, amikor Mr. a Duna-parton tizenöt fekvőtámaszt mutatott be egy elvesztett fogadás miatt.
Összességében szerintem mindenki -számára tanulságos és pozitív élményként marad meg ez a Legénden töltött egy hét, az időjárási viszontagságok, a kemény munka és a kisebb félreértések ellenére is.