A történelemoktatás alapvető célja az, hogy segítsen megérteni a világot, amiben élünk. A történelem - mint az emberiség múltjának ismerete - az emberi tudat fejlődésének folyamatára világít rá. A múlt tanulmányozása során felfedezzük a különböző történelmi korokat és kultúrákat, hogy azokat összehasonlíthassuk saját korunkkal. A történelem tanulmányozása segít feltárni és megérteni a jelenkor összefüggéseit is. A történelem tanítása a jelenkorból, az adott helyzetből indul ki. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a jelenkorra vonatkozó, történelemmel kapcsolatos témakörökkel és azok hátterével foglalkozunk, hanem azt is, hogy a kiindulási pont megválasztásában a gyermekek életkorát, fejlettségét és érdeklődését is figyelembe vesszük. A történelem tanterv vezérmotívuma az emberiség tudatfejlődési folyamata, és az egyes gyermek tudatfejlődése között meglévő párhuzam. Ez a tantervi anyag kiválasztásának szempontjait is meghatározza. Az 5-8. osztályos tantervi javaslatokban az összes felsorolt témakört nyilvánvalóan lehetetlen a rendelkezésre álló idő alatt mind megtanítani.

Paul Law az angliai Michael Hall iskola történelem tanára a következő választ adta a kérdésre: "Ahhoz, hogy a történelemtanítás hatékony legyen, a tanárnak minden esetben meg kell próbálnia olyan példákat vagy képeket adni, melyek a történelmi fejlődést előidéző erőkre jellemzőek, szimptomatikusak." A 'hatékony' ebben az értelemben a rendelkezésünkre álló idő és források használatára, másrészt pedig a többi tantárggyal való együttműködésre vonatkozik. A történelem nyilvánvalóan támaszkodik a földrajzra, az irodalomra, a természettudományokra, a művészetre, a technológiára, a matematikára, az idegen nyelvekre és a többi tárgyra. A tanításra jótékony hatással van az egyes tárgyak közötti összefüggések, a kölcsönös egymásra vonatkozások megvilágítása.

A történelmi tanulmányokhoz nemcsak a múlt, hanem a jövő is szorosan hozzátartozik. A minden egyes emberben benne rejlő lehetőségek jelentik azt a forrást, melyet a tanulás során fel kell tárnunk. A tanulók felismerik, hogy a különböző történelmi kultúráknak, a különböző vallásoknak, az egyes népek és nemzetek történelmi küldetésének mind megvolt a maga fontos szerepe az emberiség fejlődésében. Tisztelet ébred bennük az egymástól eltérő kultúrák, vallások, népek iránt, tisztelet és felelősségérzet a saját kultúrájuk iránt. Felismerik, hogy az emberi faj fogalma magába foglal minden népet és az egyes népek kölcsönös függőségben, egymásra utalva élnek. Minden nemzedéknek megvan a maga felelőssége a történelem alakításában. Az emberi szabadság alapjainak lerakásához a történelem úgy járulhat hozzá, ha nem szabja meg a jövő generációjának gondolkodását és ha nem kész ideológiákat kíván átörökíteni, hanem ha segíti az önálló ítéletalkotás, gondolkodás, az erkölcsi értékek és a szociális érzékenység kialakulását. A dolog természetéből adódóan nem tudhatjuk, hogy a következő generáció miként alakítja tovább a világot. A mi felelősségünk, hogy olyan képességek kialakulását segítsük, amelyek által a felnövő fiatalok lelkesen és bátran lépnek az életbe és formálják jövőjüket.

Célok és feladatok a 9-12. évfolyam számára

Az eddigi történelemórák az emberiség fejlődését írták le a mitikus, prehisztorikus korszaktól egészen a materialista civilizációig, és felvázolták a fejlődéssel járó vallási, szociális, politikai és gazdasági következményeket. A gyermekek így gyakorlatilag is közelebb kerültek a jelenhez. Ez a folyamat most megismétlődik és egy újabb szintre lép, összhangban a gyermek képességeinek fejlődésével. A gyermekek már átfogó képeket tudnak alkotni és az eszméket a történelem mozgatórugóiként értelmezni.

Kész képek megformálása helyett most inkább saját ítéletalkotó képességük kialakítása a cél. A tanár azt segíti, hogy a fiatal saját személyiségéből áradó erőből tudás szülessen. A történelemóráknak támogatni kell őket azon az úton, ami az átadott ítéletektől a saját maguk által kialakított ítéletig vezet. Ez tulajdonképpen személyiségük és a világ közötti új kapcsolat kiépítését jelenti.

A 9. osztályban újra felidézik a modern kortól a jelenig tartó időszakot. A 10. osztály a történelem előtti időktől, a neolitikus perióduson, a mezőgazdaság eredetén és a korai városi civilizációkon keresztül a Nagy Sándorig tartó időszak átismétlése. A 11. osztályban pedig a görög-római korszakot és a középkort tárgyalják újra. Az 12. osztályban a korábbi, egyes történelmi korszakokat középpontba állító szemlélet kiszélesedik, az egész emberiségre és a világegyetemre tekintéssé. A diákok megtanulják úgy értelmezni saját magukat, mint akik az emberiség fejlődésének aktív részesei, megtanulják megérteni saját történelmi szerepüket. Egyre inkább úgy látják magukat, mint a múlt örököseit, ugyanakkor azt is érzik, hogy sorsuk a jövő fejlődésének csíráját hordozza, és saját, személyes sorsuk is összekapcsolódik az emberiség jövőjével.

A felső tagozatban a diákok új szempontokat kapnak a történelem tanulmányozásához. Szükségük van a kísérletezésre, melyet a történelmi kutatás különböző módszereivel való megismerkedés jelent. Ez elsősorban a történész kérdező szerepének hangsúlyozásában nyilvánul meg.

A matematikatanítás három szakaszra tagolódik a Waldorf-iskolában. Az első három osztályt felölelő első szakaszban a számtant a gyermekek életfunkcióival közvetlenül kapcsolódó tevékenységi területről hívják elő, és a belsőtől a külső irányába haladva bővítik. A 4-8. osztályt felölelő második szakaszban a fő hangsúly teljes mértékben áttolódik a gyakorlatra. A 9. osztállyal kezdődő harmadik szakaszba való átmenetre a racionális szempontok belépése jellemző.

A két fontos szempont:

1. Hogyan történjen az első matematikai fogalomalkotás?

2. Fejlődéslélektanilag mihez kapcsoljuk az első matematikai fogalomalkotást?

Az első kérdés megválaszolásához az alábbiakat fűzzük: alapos vizsgálatok kimutatták, hogy a számtani és mértani fogalmak tanítása szorosan kötődik a gyermek mozgásszerveinek érzékeléséhez és tevékenységéhez. A számolás belső mozgás, melyet külső mozgás jelenít meg. E. Schuberth ezt "a matematikatanítás érzéki tartalmának" nevezi. Piaget, gyermekek intelligenciájának fejlődésére vonatkozó kutatási eredményei is ebbe az irányba mutatnak: "A konkrét cselekvési szakaszban" (a 12-13 éves korukig) a gyermekek mozgásokat végeznek, ha egy dolgot a másikhoz kell kapcsolniuk. De ezek a mozgások konkrét tárgyi érzékelésekhez is kötődnek, melyektől a gyermekek csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak elszakadni.

Ez elvezet a második kérdés megválaszolásához. Ha tehát ebben a szóban forgó statikus, konkrét szakaszban a matematikai fogalomalkotás az érzékeléshez kötődik, akkor tanítási célként nem szabad hangsúlyozni "az általánosítást és az elvonatkoztatást", hanem ezt "konkretizálásnak és az egyedi esetek vizsgálatának" kell nevezni. Ez határozza meg azokat az eszközöket, melyekkel elkerülhető, hogy a gyermekek absztrakt logikai szerkezetekkel konfrontálódjanak, és amelyek biztosítják, hogy teljes átélési képességükkel elmélyedjenek a matematikában. Itt hivatkozunk a formarajz tudatosság kifejleszthető és gyakorolható. Ez a mozgástapasztalat az alapja és követelménye annak, hogy a gyermekek megfelelően előkészítve lépjenek be "a formális cselekvési szakaszba" (Piaget). "A kéztől a szíven át a fejhez" szabálya (melyet az előbbiekben "a gyermekek teljes átélési képességeként" említettünk) teszi lehetővé a gyermekek számára, hogy összes képességüket bevessék a játékba.

A második szakasz - 4-8. évfolyam

Ezzel eljutottunk a matematikatanítás megközelítéséről korábban említett második szakaszhoz. Itt már foglalkoznunk kell a számolás gyakorlati alkalmazásával. Ha az első szakaszban kellő alapossággal gyakorolták a számolást a korábban ismertetett szempontok szerint, akkor a gyakorlati számolás is minőségi színezetet kap. A kereskedelmi számításokat, valamint a kamat- és százalékszámítást szolgáló értelmi erők nem "értéktelenek", hanem megfontoltan vizsgálódó és értékelő színezetet kaphatnak. Így a megtalált megoldás emberi jelentősége is világossá válik. Az eddig említettekből további általános tanítási célok vezethetők le: a belső mozgékonyság a matematikai problémák ötletes megoldásának képességét eredményezi.

A számminőségek élményén keresztül a gyermekek bizalmat és biztonságot élnek meg: a számok, a világ és az ember összetartozik.

További biztonságot élhetnek meg a gyermekek a problémák megoldásának helyessége által. Ezzel bizonyos mértékű önállóságot szereznek maguknak.

Végül megemlítünk még egy tanítási célt, ami összefügg az előzővel: a számolás nem lehetséges állandó gyakorlás nélkül, ami egyúttal az akarat iskolázásának is kitűnő eszköze.

A harmadik szakasz - 9-12. évfolyam

A matematika tanításának a középpontjában a feladatmegoldás áll. Az a lényeg, hogyan oldunk meg egy feladatot, nem pedig a kapott eredmény. A feladatmegoldások szempontjából a következő kiindulási pontok a legfontosabbak: a fantázia (indukció) az első, majd a logikai következtetés (dedukció) a matematikatanítás második szakaszában.

A legfontosabb az, hogy a diákok gondolkodási képességét a széles körből induló megközelítésektől a logikai következtetések levonásáig fejlesszük, és ezen túlmenően elérjük, hogy bennük önbizalom és saját gondolkodásuk iránt bizalom ébredjen.

További cél, hogy képessé tegyük a diákokat a számítási módszerek alkalmazására mindennapi teendőik során, és megfelelő alapismeretekkel lássuk el őket továbbtanulásukhoz.

A feladatok kiválasztásánál a különböző heurisztikus módszerek megjelenítése fontosabb, mint a szakterületekre (algebrára, függvénytanra...) való besorolás.

A tanulók gyakorolhatják a találgatási, próbálkozási, vizsgálat-variálási, és elmélet-felállítási képességüket. A megoldás kulcsának megtalálása érdekében lehet egyszerűsíteni a feladatot, így segít, ha analógiákat állítunk, vagy általánosítjuk a kérdést, hogy megsejtsük, melyik ötlet kecsegtet a legjobb eredménnyel.

A kreatív problémamegoldások nagy aránya miatt a matematika óriási jelentőséggel bír a diákok fejlődésében, ebben az életszakaszukban is. Adott számukra a lehetőség, hogy saját gondolkodásmódjukra különböző nézőpontokból tekintsenek, kiindulópontokat keressenek, példákat, illetve ellenpéldákat válasszanak, szisztematikusan lefolytassanak egy kutatást és az eredményeket bizonyítsák. Megtanulnak analizálni, valamint feltételeket és feltevéseket értékelni.

Fontos, hogy a diákok átélhessék az egyetemes érvényesség benső meghódítását. Akkor örülnek a legjobban az eredménynek, ha azt előbb megsejtették, kitalálták, majd azután be is tudták bizonyítani.

Mivel a gondolkodás "Énünk" tevékenységének egyik lényeges megnyilvánulása, a matematika egészen különleges lehetőségeket nyújthat a diákok belső fejlődéséhez és tanulságos lehet önismeretük kialakulásában.

Mértan, geometria

A matematika részét képező mértan tanítása az 5-6. osztályban kezdődik önálló epocha keretében. E témában a vezérmotívumok egyike a szemléletes térlátás képességének kialakítása és fejlesztése.

A szabadkézi geometriában az irányított mozgások kontrollált biztonságát, valamint az arányok és a viszonyok felbecsülését gyakorolják, amelyet jól előkészített az első négy osztályban a formarajz.

Az alapvető készségek, ismeretek és technikák oktatása, illetve kialakítása a diákok életkori sajátosságainak megfelelően egyre komplexebben (az egyes tantárgyak átfedésével) történik.

• A diákoknak fokozatosan kell megtanulniuk a mértani törvényszerűségek felismerését, tiszta megragadását és alkalmazását, valamint a megoldás menetének gyakorlati-rajzos módszerrel történő kidolgozását.

• A mértani rajzeszközökkel végzett munkának világos és pontos szerkesztéseket kell eredményeznie.

• Türelemnek, gondosságnak, pontosságnak, valamint önálló alkotótevékenységnek kell kifejlődnie a rajzolás által keltett örömtől.

A 9-12. évfolyamon a geometriában, amely akár a főoktatás matematikaepocháján belül, akár külön epochaként is megjelenhet, a diákoknak gyakorolniuk kell a gondolati átalakításokat a háromdimenziós térben. Meg kell tanulniuk folyamatokban gondolkodni, át kell törniük, és fel kell oldaniuk a gondolkodási és érzékelési korlátaikat, ezáltal gondolkodásukba több mozgékonyságot és nyitottságot kell vinniük. A térbeli valóság ábrázolási módjait, mint a párhuzamosok merőleges és ferde vetületeit, az axonometriákat és a perspektívákat gyakorolják, és vizsgálják ezek mély értelmű, a célnak megfelelő alkalmazását.

Célok és feladatok az 1-12. évfolyamig

A nyelv az emberi kapcsolatteremtés alapvető eszköze, és éppen ezért a tanítás egészét behálózza és meghatározza. A gyermeki tudat az iskoláskor kezdetén válik éretté arra, hogy a szóbeliségből továbblépjen az írásbeliségbe. Ez nem egyszerűen kézügyesség és technika kérdése, mint ahogy az írás sem csupán a beszéd jelekkel történő lejegyzése. Sokkal inkább két különböző gondolkodási formáról van szó, melyeket könnyen összehasonlíthatunk, ha az emberiség kultúrtörténetében vizsgáljuk a szóbeliségből az írásbeliségbe való átmenetet.

A szóbeliségre jellemző, hogy a mögötte álló tudat mitikus jellegű, konkrét képekben gondolkodik és erősen él a helyzethez és rítushoz kapcsolódó közösségi emlékekben. Az írásbeli tudat racionális és a történelmi érzékenység jellemzi, törekszik az elvont összefüggések feltárására, alapja a meghatározás és a logikus, kategóriákban történő gondolkodás. Természetesen mindkét tudatforma megjelenhet szóban és írásban is. Az eposz, a mítosz, a vers és a dráma olvasható ugyan, de elsősorban a szóbeliség hagyományából táplálkozó kifejezési formák; a tudomány, a történelem és a próza inkább az írásos hagyományhoz tartoznak.

Az iskola több évezredes intézménye elsősorban az írásos hagyományt képviseli, háttérbe szorítva a szóbeliségben megőrzött értékeket. A magyar nyelv és irodalom tantárgy tanításában arra kell törekedni, hogy a szóbeliség kultúrája megmaradjon és úgy fejlődjön, hogy erre erős írásos kultúra épülhessen.

A gyermeki fejlődés első szakaszában a járás tanulásában, a beszéd és a gondolkodás elsajátításában a nyelvnek közvetítő szerepe van. Tulajdonképpen a nyelv és a beszéd segítségével a gyermekben az elsajátított mozgás új minőségben tükröződik. A megtanult mozgások, az ügyesség így hat a gondolkodás képességére.

Kezdetben maga a beszéd alakítja a beszédhez és halláshoz használt szerveket, amelyek a szavakat és mondatszerkezeteket észlelik, rendszerezik és megértik. Ez az anyanyelv tanulása közben történik. Ezt követően a nyelv válik a gyermek lelki életének egyik közvetítőjévé. Egyfelől a nyelv lehetővé teszi, hogy a gyermek kifejezze magát és kapcsolatot hozzon létre a világgal, másfelől segít rendezni és rendszerezni a gondolkodást, hogy a gyermek tapasztalatai jelentést kapjanak. A nyelv az elsődleges megjelenítési módunk és az elsődleges közegünk, aminek segítségével a világról és különösen a benne lévő viszonyokról képet alkotunk.

A nyelv egyetemes jellege képessé teszi az embert, hogy hozzáférjen bárki által bármilyen nyelven gondolt gondolatokhoz. A nyelv elősegíti, hogy a földrajzi és kulturális környezetből, ahová a gyermek született, tovább lehessen lépni oda, ahol az egyén saját gondolatait képes kifejezni saját hangjának megtalálásával.

A szoros köteléket, amely a beszélt nyelv valamint a kulturális és földrajzi közeg között létezik, szintén különös figyelemmel kell ápolni. A gyermekdalok és versek, kiszámoló játékok, az egész köznyelvi hagyomány fontos a gyermek számára. Ezt a beszélt elemet a helységnevek, legendák, mondák, és a néphagyomány gazdag szókincse egészíti ki. A pubertással a gyermekben lezajló testi folyamatok ellensúlyozására a nyelvnek a köznyelvi szinten túl kell terjednie, egyetemesebb minőségeket kell kutatnia az eszmék világában. Ebben az időszakban veszti el a fiatal ember természetes kapcsolatát a nyelv szellemével és immár tudatos munkával kell visszaszereznie azt.