Fejlődési jellegzetességek
A hetedik osztályban a tanulók a kamaszkorba lépnek. Két alapvető jellemzője van ennek az életszakasznak: az egyik egy külső aktivitásban nyilvánul meg, a másik egy forrongó, dinamikus belső lelkiállapotot jelez. A világ jelenségei iránti tudásvágy mellett megjelennek az egymás iránti figyelem és az önreflexió képességének első megnyilvánulásai. Ezekben a feltörekvő erőkben egyre határozottabb szerepet kapnak azok a fizikai változások, melyek a szexuális identitást és képességet teremtik meg. Az az általános tapasztalat, hogy a fizikai változások megelőzik a lelki fejlődést. Noha a gyerekek megérzik a függetlenség és az egyedüllét ízét és vágyakoznak utána, bizonyos szorongás, érzékenység és zavar kíséri ezt az élményt.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy ebben a korban jelentős különbségek mutatkoznak a fiúk és a lányok között, másfajta kihívásokat jelentenek ezek az élethelyzetek számukra, és másként is reagálnak rájuk. A következő témák lehetnek alkalmasak arra, hogy bennük a világ felfedezésére irányuló vágy és a tanulók belső utazása tükröződjék: történelemben a felfedező utak, irodalomtanításban a hangulatok és a stílusok tanulmányozása, a kémiában és a fizikában az égés és a mechanika tanulmányozása, valamint a táplálkozás- és egészségtanepocha.

Célok és célkitűzések
A tanároknak új perspektívákat kell nyitniuk a kamaszok számára, s különösen arra kell ügyelniük, hogy figyelmüket a világ felé tereljék. Arra kell ösztönözni a hetedikeseket, hogy merjenek kezdeményezni, és értékeljék az absztrakt és logikus kérdésfelvetéseket. Arra is biztatni kell őket, hogy megkérdőjelezzék azokat a nézeteket és viselkedésformákat, melyeket eddig tekintélyalapon elfogadtak, és meg kell nekik mutatni, hogyan kell saját szempontjukat kialakítani, elfogadva ugyanakkor azt is, hogy mások másként láthatják a világot. A tanárnak egyre inkább szembe kell néznie a tanulók egyéni véleményével, és fokozatosan arra kell indítani őket, hogy felelősséggel viseltessenek maguk és a közösség iránt. Fontos ebben az életkorban, hogy a gyerekek saját magukat egyrészt, mint világpolgárt tapasztalhassák meg, másrészt, mint egyedi individuumokat, akik szociális felelősséggel rendelkeznek.