Miben különbözik a tizedik osztály a kilencedik osztálytól? A közös munka során egyre inkább önálló személyiségek alakulnak ki. A cél az, s ilyen irányú lépéseket kell foganatosítanunk, hogy a tanulók öntevékenységük révén önmagukra találjanak. A gondolkodás tisztasága és növekvő ítélőképességük kell, hogy segítsen a diákoknak abban, hogy a szimpátia-antipátia bizonytalan érzelmi világától egyre jobban eloldják magukat. Erre szolgálhatnak azok a viták, melyeken a világ törvényszerűségeit analizálják, s ismerik meg gondolkodás révén.

A biológiával kapcsolatban Rudolf Steiner tantervi ajánlása a következőképpen hangzik: "Érthetővé kell tenni az embert, mint egyedi lényt (...) A fizikai embert a szervekkel és a szervi funkciókkal, ezek lelki és szellemi összefüggéseivel." Kiindulópontként a morfológiai megközelítést választjuk, amelyre fokozatosan az élettani és a pszichoszomatikus szervvizsgálatot építjük. Ezenközben nyílik lehetőség arra, hogy összehasonlítsuk egymással az agyat és az idegrendszert. A szív és a keringési rendszer kapcsolatának feltárása rendkívül fontos érzelmi tapasztalat a tanulók számára. A fiatalok számára önmaguk egy olyan területe nyílik meg, ahol minden fejlődési folyamat kölcsönhatásokkal bír, s erre rendkívül fogékonyak ebben az életkorban.

A földrajzepochában a holisztikus vizsgálat a víz- és levegőburokra, a klímazónákra és további szférákra (a Föld belseje, külső burkok) is kiterjed, valamint tárgyaljuk ezek sokrétű összefüggéseit és mozgásait is. Ezzel a bioszféra és az ökológia alapjainak megértését is továbbépítjük. A cél az, hogy a Földet egy olyan élő organizmusként fogjuk fel, amely a ritmusaiba és körforgásaiba való beavatkozásokra rendkívül érzékenyen reagál.

A kertépítésben a művelés és a kultúrateremtés kerül előtérbe. Amennyiben a tizedik osztályban kertépítést is beiktatunk, akkor abban az oltás misztériumával foglalkozzunk. Ahogyan a kilencedik osztályban a mezőgazdasági gyakorlat helyettesítheti a kertművelést, úgy a tizedikben kertépítés helyett erdészeti gyakorlatot iktathatunk be. Ez nem feltétlenül helyettesíti a kertépítést, lehet kiegészítése és elmélyítése a fentieknek. Fontos ebben az életkorban, hogy a tanulók közvetlen élettapasztalatokra tegyenek szert a legkülönbözőbb foglalkozások által. Az erdészeti gyakorlatot helyettesíthetjük valamely más munkagyakorlattal is.

A történelemepocha keretében egy olyan nézőpont kerül előtérbe, amely érezhető összefüggésben áll a földrajzzal: az emberi és kulturális evolúció hátterében a föld és a földrajzi környezet változásai állnak. Lehetőség nyílik az emberi őstörténet megismerésére a homo sapiens megjelenésétől, és a mintegy 40 000 évvel ezelőtti paleolitikus forradalomtól kezdve. Ennek során alkalmunk van a jégkorszaki magaskultúra művészetének tanulmányozására, amit az utolsó jégkorszak végén a mezolitikus átmeneti időszak követ. A mezőgazdaság kialakulása és az első állandó települések alapítása nemcsak a prehisztorikus ember gazdaságában számít nagy előrelépésnek, hanem az emberi tudat fejlődését is alapvetően befolyásolta. Ennek köszönhetők a városi civilizációk kialakulása: vallásállamaikkal, templomaikkal, az írásbeliség kialakulásával, bürokráciájukkal, törvényeikkel, és hierarchikus szociális rendjükkel. Ugyanitt tárgyalhatjuk a jelentős technikai újításokat, és a városiasodás egyéb következményeit, mint például azokat a betegségeket, melyek állatokról kerültek át az emberre. Ezen kultúrák tanításakor arra kell leginkább törekednünk, hogy összehasonlításokat végezzünk abból a szempontból, hogy a különböző földrajzi adottságú kultúrák hogyan birkóztak meg természeti adottságaikkal, és milyen társadalmi formációkat hoztak létre. A tanulók megtapasztalhatják az ember és a Föld kapcsolatának alakulását, miközben végigkövetik az egyéniség fokozatos kiemelkedését a csoportból, legyen az klán, törzs, vagy nemzet.

A magyarepocha hasonló dolgokat közvetít, mint a történelem, amennyiben figyelmét a mítosztól az irodalom kialakulásáig vezető útra irányítja, és végigköveti azt a változást, ahogyan kiválik a kezdeti közösségi, rituális-vallási művészetből az egyén hangja. Egy másik epochában módot teremthetünk arra, hogy egyszerre foglalkozzunk nyelvészettel, a költészet dikciójával és esztétikájával, melynek során feltárhatjuk az emberi nyelv eredetét és struktúráját.

Művészettörténetben ez ideig elsősorban képzőművészettel foglalkoztunk. Most a költészet, mint a nyelv művészete kerül az érdeklődés homlokterébe, s ezáltal a hangsúly a térben kifejeződő művészetről az időben kifejeződő művészetre tolódik. A költészet formai törvényeit - ritmus, hangzás, kép - epikus, lírikus és dramatikus példákon tanulmányozzuk, és saját próbálkozásokon keresztül gyakoroljuk (az úgynevezett metrikus-poétikus epocha keretében). Egy második epochában tovább tanulmányozhatjuk a festészetet az Alpoktól északra fekvő területek művészetével (Dürer, Holbein, Grünewald, van Eyck, Rembrandt). Ennek során a kompozíciós-formális nézőpontok, a felépítés elvei kerülnek előtérbe a tizedikesek megértés és megismerés iránti vágyainak megfelelően.

Festészet órán újra előkerülnek a színek, melynek során a tanulók először a színek kifejezőerejét gyakorolhatják, majd olyan motívumokat alakíthatnak ki, melyek segítségével hangulatokat, lelkiállapotokat tudnak kifejezni. Hasznos lehet ebben az életkorban még a metszetkészítés: megmozgatja a tanulók gondolkodását, ugyanakkor precíz munkára készteti őket, melynek során a kép tükörképét kell először megrajzolniuk; avagy tárgyak készítésekor különböző zsalukat és lemezeket kell alkalmazniuk.

Az euritmia tanítása megfelelő példákon keresztül támogatja a poétikát és a nyelvhasználatot, melyeket a csoport (mint egy kar\kórus) közös mozgással mutat be. Ehhez a diákoknak önálló formákat is ki kell dolgozniuk.

Az idegen nyelvek tanulásában fontos szerepet játszik, nagy élvezetet jelenthet, a humor érzékelése a közvetlen megértésben (fordítás nélkül). Humoros szövegek, viccek, idiomatikus kifejezések tanulmányozása szélesítheti a tanulók szociális, lelki és kulturális horizontját. Ugyanekkor kezd kifejlődni a diákok stílusérzéke is. Ezért egyre növekvő mértékben használunk eredeti (rövidítetlen) irodalmat. A tiszta gondolkodás öröme mellé társulhat az eszközként használt nyelvtan fölötti öröm. Összehasonlító nyelvészeti vizsgálatokkal (például a magyar és egy idegen nyelv összevetésével) megmutathatjuk a tanulóknak, hogy a nyelv szelleme miként képes kifejezésre jutni a különböző népszellemek kreativitásán keresztül. A különböző nyelvek fejlődésének tanulmányozása segíthet még jobban feltárni a nyelv evolúciója mögött az emberi tudat alakulását. Az idegen nyelven lezajló vita - például egy tényállás bemutatása és ugyanennek megcáfolása - is elősegíti az ezen a nyelven történő gondolkodást.

A zeneórákon azon fáradozunk, hogy a gyermekek alapokat kapjanak a valódi zeneértéshez. Ehhez kórusműveket és kamarazenei darabokat gyakorolnak. Az összhangzattant a megtanult példákon keresztül fejlesztjük tovább.

A matematika-, a fizika-, a kémia-, az ábrázoló geometria epochák és a földmérési gyakorlat kiindulási pontja is hasonló. A fizika tantárgy tartalmában különösen tiszta formában jelennek meg a földi (fizikai) világ képződési-keletkezési elvei: sehol másutt nem ennyire áttekinthetőek a természeti törvények, levezetésük sehol nem ragadható meg olyan világosan, mint a klasszikus mechanikában. A tanulók úgy képesek a kísérlettől a megfigyelésen át a törvényszerűségig, a képletekig, és a számításokig eljutni, hogy közben soha nem vesztik el tisztánlátásukat. A tiszta megfigyelést, a logikus következtetést, az ok-okozati viszonyok észlelésének mikéntjét és az analitikus gondolkodást iskolázzuk ekkor.

A tizedikes számára az egyik legfőbb célkitűzés, hogy utat találjon az élet gyakorlati oldala felé. A függőlegesnek a vízszinteshez való viszonya határozza meg a gyakorlati feladatok fogalmi keretét, legyen szó pontos megfigyelésről vagy józan ítéletalkotásról. Földméréskor, csakúgy, mint a műszaki rajznál a derékszög alkotja a keretet az elméleti számítások elvégzéséhez. Fafaragáskor, mint minden szerkesztéskor ez adja az elméleti hátteret a pontos méréshez. Ruhavarráskor vagy szabáskor minden egyéni minta az anyag szövésének derékszögű mintájához viszonyul. Ha agyagozunk, akkor is úgy kell az agyagot elhelyeznünk a korongon, hogy ügyelünk az edény függőleges és vízszintes síkjára. Fémmunkák készítésekor a vas kovácsolása és megformálása az üllőn a kalapács ritmikus ütögetésével a megmunkálás erejének pontos felmérését, valamint az anyag ismeretét követeli meg a diákoktól.

A földmérésepocha kitűnő alkalmat kínál arra, hogy a tanulók kiismerjék magukat a Földön, azáltal, hogy a Föld egy kis részét (fel)mérik, lerajzolják azt. Az egy- vagy kéthetes gyakorlat után az adott részt úgy ismeri már, mint a tenyerét. A földméréshez a mérésnek három szintjét kell elsajátítani: a becslést, a talaj mérését rudakkal, láncokkal és mérőszalaggal, és az elméleti számításokat, melyek a teodolit mérésein alapulnak. E három mérésből kapott eredményt kell integrálniuk ahhoz, hogy háromdimenziós rajzot tudjanak készíteni. Ha ezeket a műszaki képességeket földrajz tanulmányaikban használják fel, megtanulnak pontosan dolgozni és eligazodni a térben. Ezen gyakorlattal szoros kapcsolatban áll a trigonometria tartalma, amely az első matematikaepocha fő részét képezi, és amelyet aztán a földmérésben felhasználunk. A cosinustétel a fizikában is segít a statikai számítások elvégzésében.

A ritmikus számolási eljárások területén, a százalékszámításban és a logaritmusszámításban dolgozhatunk további matematikai törvényszerűségeken. A matematikának ebben az osztályban mindenhol a gyakorlati felhasználásról kell szólnia. Az irracionális számok és az összemérhetetlenség elve, melyekből az aranymetszés törvényszerűségeit levezethetjük, már az emberre vonatkozó képzőelvek másfajta minőségére, és egyúttal már a 11. osztályban tárgyalandókra mutat előre.

Kémiában a tanulók a savak és bázisok polaritásán, és a sók kristályképzésén dolgoznak. Ez az epocha közvetlen összefüggésben áll a geometriával, ahol nagyrészt a szabályos és a félszabályos testekkel, és ezek szimmetria-törvényszerűségeinek rajzos feldolgozásával foglalkoznak.

Technológiaórákon a rosttól a fonalon keresztül a textil-feldolgozásig vezető utat tárgyalják, és kezükkel kivitelezik ezt. A földméréshez és más praktikus tárgyakhoz hasonlóan a munkadarab maga fogja kijavítani a tanulót a maga kikezdhetetlen objektivitásával. A súlypont itt a mintadarab használati értéke lehet. Emellett a gyakorlati élet olyan egyéb technikai problémáit is megtárgyalhatjuk, mint pl. a kerékpár sebességváltója vagy a WC-öblítési mechanizmusa. A 10. osztály a legalkalmasabb arra, hogy a használt anyagok újrahasznosításáról beszéljünk, melynek során a nyersanyagtól a kész produktumig vezető körforgás újrakezdődik.

A technológia egyik részterületének tekinthetjük az informatika tanítását, amely során felelősségteljesen meg kell vitatni, hogy az informatika miként befolyásolja az ember életét. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanítanunk, mi az információ, hogyan tárolták eddig, és hogyan tároljuk ma, és meg kell tárgyalnunk a kérdés szociális vonatkozásait is. Ehhez az epochához tartozik a rögzített hang és a matematikai számítások rövid történetének felvázolása is. Ezeken az órákon kell a számítógép használatának alapjait is megtárgyalni, és működési alapelvét megértetni. Ettől az osztálytól kínálkozik annak lehetősége is, hogy a fizikai alapokkal és a matematikai ismeretekkel összefüggésben, a gyakorlatban is kivitelezzék az automatikus parancsfuttatás legegyszerűbb technikai megoldásait, és például kis számológépeket hozzanak létre, aminek segítségével könnyen megtanulható a számítógép működésének alapelve.

A tanulók gyakorlati és az életben alkalmazható dolgok iránti igényét egy elsősegély gyakorlattal elégíthetjük ki. Növeli a diákok belső biztonságérzetét, ha képessé válnak arra, hogy azt tegyék, amit egy adott helyzet adott pillanata megkíván.

Pedagógiai célkitűzések a 10. évfolyamban
Törekedni kell arra, hogy 10. évfolyam végére a tanulók már:

• tudjanak objektíven és tisztán gondolkodni, logikai, kauzális következtetéseket hozni, tudjanak józan ítéleteket és fogalmakat alkotni,
• ismerjék fel a világ természeti törvényszerűségeit analitikus gondolkodás segítségével, és gyakorlati helyzetekhez fogalmi eszközöket tudjanak hozzárendelni,
• értsék, hogy összetett folyamatok miként jönnek létre, honnan erednek, és milyen alapelveken nyugszanak,
• pontos munkát végezzenek, és tudják mindazt a gyakorlatban alkalmazni, amit elméletben tanultak,
• vállaljanak felelősséget munkájukért és viselkedésükért, képesek legyenek döntéseikben, választásaikban belső meglátásukat követni, és tudjanak önálló véleményt alkotni, s ezt meg is tudják indokolni.