1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

Aranyló sárga szín, vöröslő fények, lassú eső, hulló falevél, édes szőlő. S már látjuk is a terített asztalon a dús szőlőfürtöktől domborodó tálat. Peregnek előttem az őszt idéző képek, s eszembe jutnak gyerekkori szüretek is. Nekünk otthon csak konyhakertünk volt, szőlőnk nem, de egy baráti család meghívására többször is részesei lehettünk szüreteknek, mindig vidám, nagy társasággal. Magam, még kicsi lévén, kis vödörbe szedtem a szőlőt, a nagyok nagyba, s onnan került a puttonyba (ekkor ismertem meg, mit is jelent ez a szó), amelynek tartalmát egy hatalmas kádba öntötték. Máig eleven emlékem az ezt követő művelet, a szőlőtaposás. Ezt mi, gyerekek kezdtük. Eleinte úgy raktak föl a taposókádba, mert még nem tudtam belemászni. Kicsit félve utánoztam a többi gyereket, mert furcsa volt, hogy lehet, sőt kell ilyet csinálni, lábbal gyömöszölni a nagy halom szőlőt, így érezni azt. A felnőttek rajtunk nevettek, mi a magunk csetlésein-botlásain, így dolgoztunk játszva. Utánunk a fiatal lányok és az asszonyok jöttek, ők fejezték be a megkezdett munkánkat.

szolos1

Krúdy Gyula a múlt század eleji időkből gyönyörű álombeli, érzéki képet fest erről a (hajdani, mesterségszámba menő) tevékenységről. A taposó lányhoz című 1921-ben megjelent írásában: „Ő az, […] aki a szőlő illatú őszidőben, ifjan, ropogva, kipirultan, kedveskedve járja az öregemberek szemének való legszebb táncot a kádban. […] az örökifjú lány, aki minden szüretkor előjön a messzi múlt időkből, hogy mezítelen lábszáraival ellejtse az ősi táncot víg piros és sárga szőlőfürtök fölött; hogy belenevessen a mustba, amely nevetésből a hó lehullásakor csapongó férfihahota leend, hogy beletáncolja a széttaposott bogyók nedvébe a régi magyar ritmusokat, dalokat és hangulatokat, megtanítsa az új borral táncolni azt is, aki odáig sohasem táncolt;[…] kötényében hozza a nevetés madárfiókáit azok elébe, akik mosolyogni sem szoktak […]Ő tapossa örökifjú lábával a bánat végtelen tarlóját, hogy újra kivirágozzon;…”

Bővebben...

A pedagógia az emberismeretből származó emberszeretet, és ez nem más, mint az élő szellem leáradása egészen a testi alkatig és a testi működésig.”

Rudolf Steiner

Előző írásomban azt a kérdést, mi minden állhat a háttérben, ha az iskolában tanultakkal, történtekkel valakinek nehezebb lépést tartania, csak munkám saját szempontjai szerint igyekeztem megválaszolni. Most tágabban tekintem át azokat a helyzeteket, amelyekkel az iskolában találkozom.

Bővebben...

„Az egyetlen tanulás:
A lényünkben szunnyadó tudásnak
tevékennyé ébresztése.”

Weöres Sándor

Amikor éppen végzős gyógypedagógus hallgatóként dolgozni hívtak az iskolába, a tanári kollégiummal első találkozásunkkor egyszerre beszéltünk leendő munkámról, és arról, hogyan lehetne itt a helyszíne az első Extra Lesson-ről tartott külföldi előadásnak. Fejlesztőtanári munkámat az antropozófia embertani hátterére akartam alapozni. Olyan eszközt kerestem, találtam, amely a Waldorf-pedagógiához jól illeszkedik, sőt, elmélyítheti azt.

Bővebben...

wiechert1-190 éves a Waldorf-iskola: 1919–2009

Formák között, mégis szabadon – a konfliktusok olyan területe ez, ami a Waldorf-iskola történetét kezdetektől fogva végigkísérte. Christof Wiechert, a Goetheanum pedagógiai szekciójának vezetője ezt a kérdést két, az alapításban központi szerepet játszó személyiség: Emil Molt és Rudolf Steiner kapcsolatában vizsgálja. Tanulmányában az immáron 90 éves Waldorf-pedagógia jövőbeni feladatait meghatározó karmikus és spirituális távlatok nyílnak.

Amennyiben ebben az értekezésben a Waldorf-iskola 90 éves jubileumára tekintünk, akkor azt azért tesszük, hogy fölkészüljünk a 100 éves évfordulóra. Hogyan lépi át a nevelés művészetének elkötelezett Waldorf-iskolai mozgalom ezt a küszöböt? Mit jelent ma ez a mozgalom? Steiner „féltve óvott gyermekének”[1] nevezte, de a reménynek is, „mégpedig a kultúránk megújítását szolgáló antropozófiai eszme és kezdeményezés átütő erejének.”

Steiner féltve óvott gyermeke

Bővebben...

Wiechert2-1A nevelés művészetének kibontakoztatása a szabadság és a formateremtés egyensúlyában

Mi lehet az üzenete számunkra ennek a törekvésnek? Először is az, hogy a nevelés művészetének öt éven át tartó stuttgarti kialakulása, javarészt a születés hatalmas, részben fájdalmas folyamatához hasonlított. Valamint, hogy a létrejötte után, amikor Steiner ennek a kezdeti folyamatnak a támogatását lezárta, vette kezdetét a nevelés művészetének a kibontakoztatása.

Bővebben...

Keresés

naptár

További olvasnivaló