1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17. | Titkárság: 275-7935 | Tanári: 397-4468 |Gazdasági iroda: 275-7938

A 25. tanév

2014-ben ünnepeljük a PHWI alapításának a 25. évfordulóját.

A 20. év kapcsán is készültek már az akkori iskolaújságba nagyon érdekes írások, amelyek felidézik az induló éveket, a születést megelőző terveket, gondolatokat, megfontolásokat.
Ha kedvetek tartja újraolvasni ezeket a visszaemlékezéseket, ITT megtaláljátok őket.

A honlapnak ezen rovatában ezentúl a tanév végéig a 25. jubileumi évprogramjainak a szervezésével kapcsolatos híreket olvashatjátok, valamint minden hónapban nyomon követhetitek a 25 év alatt létrejött és hagyománnyá vált művészi és pedagógiai munkák egy-egy csoportjának a történetét.

Az iskolaújságok története – 4. rész
A 2009/2010. tanév végén Balassa Ági, Beöthy Hanna és Kulcsár Gábor bejelentette a nagykonferencián, hogy négy év újságszerkesztés után visszavonul. Egy nyáron át gondolkodhattunk mindannyian, hogyan tovább.


Hogy én is gondolkodtam, azt köszönhetem egyfelől annak, hogy Hanna több alkalommal biztatón bólogatott felém, másfelől annak, hogy a honlapon lévő régi számokat egy átvirrasztott forró nyári éjszakán végigolvastam, és rendkívül érdekesnek találtam. De talán annak is, hogy azelőtt is dolgoztam már az írás, a szerkesztés közelében. Azt is tudtam, hogy kevesebb órám lesz a következő tanévtől, így ha nem vállalok más területen feladatot az iskolában, akkor feltehetően nem fogom jól kihasználni az energiáimat.
Nagyon tetszettek a honlapon olvasott számok, az iskola izgalmas története és változatos élete rajzolódott ki a megjelent lapokon. Leginkább az érdekelt, hogyan lehet egy iskolaújság oldalain a szülők számára ablakot nyitni az iskolai élet mindennapjaira, hogyan lehet eleven módon tájékoztatást adni az iskolában működő pedagógia szándékokról, és hogyan lehet ebbe a kommunikációba a szülőket is bevonni.
A 2010/2011-es tanév októberétől szerkesztjük Kovács Tamással az iskolaújságot. Az első évben tovább dolgozott velünk az előző csapatból két szülő, Lakatos Anna és Székely István. Megmutatták és megtanították nekünk ez alatt az egy év alatt, hogyan lehet az adott körülmények ­között egy igényes, érdekes és jó minőségű írásokat tartalmazó újságot hónapról hónapra elkészíteni.
Amikor azonban ők is kiváltak, és Tamással ketten maradtunk, legfontosabb feladatunk az volt, hogy megtaláljuk új munkatársainkat. Közben igyekeztünk azt is feltérképezni, kik a potenciális olvasók, és miről is szeretnének az iskolaújság oldalain olvasni.
Nagyban meghatározta terveinket annak a kérdőívnek az eredménye, amelyben a szülők, a tanárok és a diákok véleményével és javaslataival szembesültünk. Ezeket összegeztük magunkban, majd felmérve saját képességeinket, 2011 szeptemberében meghirdettünk különböző feladatköröket, amelyek betöltését szükségesnek gondoltuk a rendszeres havi megjelenéshez. A jelentkező szülők felkészültsége, tapasztalata és kreatív kezdeményező kedve biztató jövőt sejtetett!
Haraszti István korszerűsítette a nyomdai előkészítés módját, amelyet egy-két hónap alatt megtanultunk, és szerkesztőként, korrektorként, tördelőként azóta is, mindenki a maga feladatkörén belül hatékonyan alkalmaz az otthon végzett munka során. Ez a változás nagymértékben megkönnyítette és hatékonyabbá tette a munkánkat sok szempontból!
A tartalmat tekintve nyilvánvaló volt, hogy két fő igényt kell kiszolgálnunk. Egyfelől aktuális információkat kell közzétennünk, másfelől meg kell találnunk a módját annak, hogy a szülők bepillanthassanak a tanórák, az epochák történéseibe, az osztályok életébe. Ezen kívül igény mutatkozott még az ünnepekről való megemlékezésekre, valamint pedagógiai jellegű írásokra is. Ennek megfelelően találtuk ki a rovatokat, az Ajánlót, az Ünnep rovatot, az Iskolai élet rovatot, a Waldorf-híreket, a Pedagógia rovatot, és persze gondoltunk az újságot hazaszállító kicsikre is a Gyereksarokban. Mindegyik rovat gondozásának megvolt a maga öröme, különösen sok sikerélményt szerzett mégis az Iskolai élet szerkesztése, mivel alkalmat adott érdekes ­beszélgetésekre tanárokkal, diákokkal, tanulságos szöveggondozásra, emlékezetes visszatekintésekre, epochabemutatásokra, amit jó volt kérni, amihez jólesett kérdéseket megfogalmazni, és nagyon jó érzés volt aztán a hangulatos és eredeti stílusú írásokat megkapni és elolvasni. A Waldorf-hírek oldalain írtunk öregdiákjaink érettségi utáni pályájáról, tehetséges diákjaink sport- vagy művészeti sikereiről, bemutattunk pár Waldorf-óvodát, tájékoztattunk a Szülők Iskolája programjairól, ­továbbképzési lehetőségekről. Fellapozva az ­Újság számait, a Mi újság?-ban talán nem tárgyaltunk olyan sokféle pedagógiai témát, de azt gondolom, nagyon fontos területeket érintettünk, mint például: a fejlesztés iskolán belül és kívül, a tanulási nehézségek okai, szaktanárok módszertani tapasztalatai, a tanszabadság, a kerettanterv, osztálytanítók és -kísérők vissza- és előretekintései, a Bothmer-gimnasztika, a Waldorf-pedagógia a szegregált iskolákban, a Waldorf-pedagógia korszerűsége, a 25. tanév rovatán belül a drámatanítás és a színjátszás, az iskola kamarazenekara, az euritmia, az iskolaújságok története, a Szülői Kórus. Idén két új ­rovatnak is örülhettünk, Sass Balázs gondozásában a Mérnök-nek, valamint a DÖK-nek, amelynek Csongrádi Barnabás volt a hírmondója. A címlap képeit az utóbbi két évben gyerekmunkák adják, amelyért nagyon hálásak vagyunk az alkotóknak! Az, hogy az újság ilyen szép, képekkel gazdag, ízlésesen tördelt, hogy ilyen szép a belíve, a címlapja, az hozzáértő szülői kezeknek és képzeleteknek köszönhető, Haraszti Istvánnak, György Józsefnek és Tóth Norbertnek. A cikkek minél kiegyensúlyozottabban magas színvonalú nyelvén, helyesírásán és stílusán – az eredeti hangok tiszteletben tartásával természetesen – Román Éva és Magyar Judit dolgozik lankadatlan figyelemmel és sasszemmel. A számok tartalmi megszerkesztésében, a nyomdai előkészítő munkák megszervezésében és lebonyolításában, magának az újságnak mint alkotói műhelynek a fenntartásában – hol szűkebb, hol szélesebb körben – Smid Anikó nélkülözhetetlen társa mindannyiunknak. És hogy az újságszámok időben elkészülnek, az iskolába kerülnek, és hogy a nyomda készségesnek mutatkozik minden kérésünk teljesítésére, azt Lampert Lászlónak köszönhetjük.
Mint láthatjátok, a napi híreken kívül a Mi ­újság? tölti meg cikkeivel az iskolai honlapot. Ez így tűnt ésszerűnek, ezért nem került sor a Mi újság? oly módú archiválására, mint a korábbi Újság számaiéra, amelynek többségét fellapozhatjátok az újságarchívumban a honlapon. Az utóbbi két év Mi újság?-cikkei megtalálhatók valamelyik honlap rovat alatt, a korábbiak azért nem, mert akkor még nem létezett ez a megállapodás a honlap és az újság között. Teljes eltűnésről azonban nincs szó, Haraszti István CD-re kiírt minden Mi újság?-számot!
Az idei a negyedik tanévünk. Tamás jövőre szabad éven lesz. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy nagyon sok örömteli élménnyel, beszélgetéssel, alkotói tapasztalattal, izgalmas tanulságokkal és barátságokkal gazdagodva befejezem szerkesztő tevékenységemet.
Itt van megint a nyár, amikor valami új dolog történhet az újsággal, ismét megújulhat, új lendületet kaphat, folytatva arra érdemes kezdeményezéseket, eredményeket, vagy kitalálva teljesen másokat!
Nekem annyi örömöm volt a négy év alatt az újságkészítésben, a szerkesztőtársaimmal való közös munkában, a cikkek előkészítésében a kollégáimmal és a gyerekekkel, amihez hasonlót szívből kívánok mindnyájatoknak!

Naptár 2017

Keresés

További olvasnivaló