Olvassátok el Bánhidai Hanna és Benkő Lili beszámolóját a 20. Waldorf Olimpiáról.

 

Egész évben készültünk az olimpiára. Mindenki izgatottan várta, hogy mikor jön el a nagy nap. Péter bácsi először a görög epochában ismertetett meg minket az olimpiával, mesélt az ókori olimpiai játékokról és pár versenyzőjével is megismerkedhettünk gondolatban. András bácsival fafaragás órán diszkoszt készítettünk, hogy tudjunk otthon is gyakorolni az olimpiára. Laci bácsi a tornaórákon megismertetett minket az ókori olimpiai sportágak fortélyaival. Egyszóval lázasan készülődtünk.

Mikor megérkeztünk Alsóörsre, félnapi készülődés és egy éjszaka után beosztották a városállamokat. Ezután következett a két edzésnap, amelyen még tovább tökéletesíthettük eddigi tudásunkat. Szombaton eljött az olimpia napja. Talpig fehérben és tunikában, izgatottan, hevesen dobogó szívvel sétáltam az osztálytársaimmal a megnyitó ceremóniára. Nagyon szép volt. Ez volt az első alkalom, ahol három nap után először találkoztunk a szüleinkkel. Aztán kezdődött csak a java. Letettünk egy esküt Istennek. Azután az összetekert emléklappal a kezünkben futottuk le a maraton két kilométerét a mezőn át. Majd a többi versenyszám próbáin is küzdöttünk (diszkoszvetés, gerelyhajítás, stafétafutás, stadionfutás, távolugrás, magasugrás, birkózás). Nagyon szép látványt nyújtott a 400 ötödikes, mindenki tunikában, festett övvel, miáltalunk festett zászlóval le és felvonulva a versenyszámok küzdőhelyéről. Az olimpiának a végét lakomával ünnepeltük meg. Előtte még a városállam vezetők dicsérő szavaival kísérve kiosztották az érmeket és az emléklapokat. Soha nem fogom elfelejteni az annyira várva-várt olimpiát.

Bánhidai Hanna 5. osztály

 

Az olimpia hatalmas élmény volt, főleg a többi gyerek miatt nagyon jól éreztük magunkat. Azt hiszem, ezt a többiek nevében is mondhatom. Sok különleges egyéniséggel ismerkedhettünk meg és jó barátságok születtek. Szinte biztos mindenki találkozott olyannal a gyerekek között, aki olyan volt mint ő, és akiben magára ismert. Mindenki elfogadta a másikat úgy, ahogy van és senki nem csúfolódott. Szerintem ezért köthettünk ennyi jó barátságot. Nagyon jó érzés volt  például a „Maratonnál” látni befutni a csapattársaimat (nagyon szurkoltam nekik) szuper jól megvolt a csapatszellem. Esténként pedig, amikor véget ért az edzés, takarodóig még sokat beszélgettünk az új barátainkkal. A játékokban mondjuk nehéz volt a barátaink ellen játszani. De igazából csak az volt az egyetlen rossz az olimpiában, hogy el kellett jönni.

Remélem az itt kötött barátságok még jó sokáig megmaradnak.

Benkő Lili 5. osztály

Egy pilisszentlászlói szülő szép videója. Néhány ismerős arc, hát, kar is látható:

 

Valamint a képgaléria: {igallery id=5712|cid=40|pid=1|type=category|children=0|addlinks=0|tags=|limit=0}