Mondd, hogy kéne kezdenem

Egy eseményt, mi végtelen?

Se vége, se közepe;

Csak magába fut bele,

Minden élet kezdete,

S bár nem ment el; ég vele.

 

A levegőben száll e gáz;

Része egy elégett szénváz.

Szén-dioxid a neve,

CO² a képlete.

 

Két kört is megtehet,

Nézzük az ismertebbet:

Cukor épül fel belőle,

Glükóz néven megjelölve.

 

Csak a növény képes erre;

Hogy kis cukrát kitermelje,

Majd spirálba tekerje,

Keményítőt kikeverve.

 

Vagy cellulózt is gyárthat;

Az alkotja a fákat.

Ezt a víz már föl nem oldja,

Ágait evvel foltozza, toldja.

 

Most két dolog is megtörténhet:

Vagy megesszük növénykénket,

Vagy elmerül mély iszapba,

Ez utóbbi lesz kihagyva.

 

A keményítőt visszabontjuk,

Cukrát most már megkaphatjuk;

Meg is erjed, mint a cefre,

Talán még az első este.

 

Aztán úgy lesz, ahogy sejtjük;

Alkoholját ,,megerjesztjük”,

Aldehiddé bomlik vissza –

Eddig ugye minden tiszta?

 

A karbonsavat se feledjük,

Hisz fehérjénket abból nyerjük,

Vagy ha az is tovább bomlik,

Újra itt a szén-dioxid.

 

Az pedig megy újra körbe,

Sok ezer kört legyűrűzve.

Forgásának sosincs vége;

Anyaga jár lényről-lényre.

 

9. osztály, kémia epocha Gát Annával