2013. szeptember 23–29.

Szemelvények Kertész Mátyás, Füzesséry András, Győri Mátyás, Tóth Zsombor, Bányai Zsófia, Palumby Zsombor, Báthori Benjámin, Sebastian Thornton, Melis Virág és Turcsik Zita visszaemlékezéseiből

Hétfő

Prága Felsős diákok egy kisebb, de annál izgatottabb csoportja hétfő reggel 7:15-kor indult el busszal egy Budapestnek nevezett eldugott magyar falu eldugott szögletéből az Ígéret Földjére, Prágába. A kényelmetlen út azonban hamar letörte a lelkesedést, és a kedélyes hangulatot. „Átkozottul kényelmetlen ez a busz! Nem lehet aludni! Sehogy se jó: vagy a derekam törik ketté, vagy a nyakam reped meg! Mikor állunk meg? Pisilni kell!” Prágai megérkezésünket egy közös városnézés követte, ami felháborítóan hosszúra sikeredett. Utána azonban rendkívül tartalmas szabadidőt töltöttünk el egy újabb „városnézéssel”, végigkóstolva Prága finomságait. Büszkén mondhatom, hogy kiálltuk a próbatételt: kulturált magyar turistaként csak néhány üveget törtünk szét véletlenül… Ha mégis kitűntünk volna a tömegből, akkor azt csak színes, waldorfos személyiségünk és önfeledt mámoros boldogságunk okozta!

Kedd

Hollandia Hajnali 4:00-kor indultunk az ötcsillagos prágai Waldorf-iskolából. Az autópályára kigördülve még búcsút intettünk az éjszakai Prágának, azután mindenki folytatta az alvást. Az egy helyben ülés nagyon fárasztó volt, de ami még ennél is fárasztóbbnak bizonyult, az a rádió volt, amit néhányan a busz mikrofonjába műveltek… Délután 4:00 felé érkeztünk meg Groningenbe, ahol uzsonnával fogadtak minket. Felidéztük az első látogatásról szóló emlékeket, aztán mindenki hazament a vendéglátóihoz, és megismerkedtünk a családokkal. A „beszélgetést” eleinte persze kínos hallgatások szakították meg, de aztán mindenki hamar összemelegedett a vendéglátókkal. Megbeszéltük, hogy milyen dús a holland fű, és a legfontosabb holland szavakat, kifejezéseket is megtanultuk. Ami a holland konyhát illeti, sok volt a kenyér és nagyon fura állagú. Nem volt héja… de a biopaszta finom volt rajta. Este végül elkínzottan dőltünk be az ágyba. És jó volt tudni, hogy kedves, jófej emberek között, jó kezekben leszünk.

Szerda

Amszterdam Legjobb volt Amszterdam. Együtt róttuk az utcákat, megnéztünk csomó mindent, Van Gogh-ot nagyon imádtam. A kis csatornák nagyon szépek, a színes házak megigéznek. Láttunk abban a városban sok szép s jó dolgot, Idegeneket, kik nagy bagarettákat szívtak, Számtalan csatornát, szép nagy és kicsi hajót… El kellett indulni, a groningeniek vártak.

Csütörtök

Art Project és Groningen Megérkezésünk harmadik napján, a groningeni iskolában a holland vendéglátó osztályunkkal közösen egy egész délelőttös művészeti foglalkozáson vettünk részt. A feladat az volt, hogy az iskola udvarán összehordott mindenféle limlomból kisebb csoportokban egy-egy szoborban vagy építményben megjelenítsük a holland és a magyar kultúra jellegzetességeit. És valóban: a rendelkezésünkre álló idő végéhez érve kortárs művészeti remekműveket csodálhattunk meg! Ezután vegyes csoportokban elmentünk megtekinteni Groningen legérdekesebb helyeit. A város legmagasabb pontját magáénak tudó, 98 méter magas Martini Towerba is felmásztunk – nem kis küzdelem árán! De jártunk a piros lámpás negyedben és az Albert Heijn nevű híres, holland boltnál is. Közben voltak kreatív feladatok, amelyeket végre kellett hajtanunk: például egymást a hátunkra véve átfutni az utcán; (nekünk undorító) nyers halat enni; biciklivel, illetve coffee shop előtt pózolni. A feladatok csak hollandul voltak leírva, így a csoporttársainknak kellett elmagyarázniuk őket. Esténként voltak egyéb kalandok is. Egyik este elmentünk páran egy tópartra. Raktunk tüzet és nagyon jó volt a hangulat. Amolyan amerikai tóparti party volt. Chris hozott egy pár jellegzetes holland sört, ami nagyon jó volt. Aztán hazamentünk valahogy… J Emellett voltak egyéni élmények is. Laurának például valóra vált az egyik álma: Európa legnagyobb kültéri mászófalán mászott 40 métert, miközben Balázs biztosította!

Péntek

Saint Michael’s Day Reggel 8:00-kor találkoztunk az iskolánál. Minden csapat egyéni jelmezbe volt öltözve (katonáknak, törpéknek, Harry Potter-szereplőknek stb.). Onnan vonattal elmentünk a próbák helyszínére. Elég szép idő volt szerencsére! A próbák az előrejelzésekhez képest kicsit laposabbak voltak, de azért volt egy-két jó is, például amikor a híd alatt kellett átmászni egy rúdon, meg a paintball. A csapatkapitányok egy szó nélkül beálltak a dzsuvás patakba. Voltak, akik nevetve hulltak bele a mocsárba. Voltak, akik csapatostul beborultak a kenuval a vízbe. A végén kaptunk hot dogot meg kakaót, ami jólesett a megpróbáltatások után.

Szombat

Ameland Szombat reggel elköszöntünk a családunktól, összepakoltunk és elbuszoztunk a tengerpartig, ahol a komp várt. Onnan körülbelül 45 perces hajóút volt a sziget, de megérte! Kölcsönöztünk biciklit meg egy pár tandemet, és miután jól bevásároltunk, kimentünk egy gyönyörű, fehér homokos tengerpartra, és ott ebédeltünk meg. Útközben megálltunk egy óriás National Geographic-os keretnél, amire Laura és Tozsi fel is mászott. J Nagyon szép idő volt, és mikor visszakompoztunk, már várt ránk a busz, hogy nekivágjunk a hazaútnak. Szinte mindenkinek ez a közös program tetszett a legjobban!

Vasárnap

Az autópályán Alvás a buszban. Ébredés a buszban. Reggeli a buszban. Ebéd a buszban. Kötelező olvasmányok a buszban. Nátha, hasfájás, fejfájás a buszban. Érkezzünk már meg a buszBÓL!!! Közben végig azon paráztunk, hogy haza­érünk-e 21 órán belül, mert ha nem, akkor le kell állnia a busznak az autópálya közepén. Szóval a végére irtó fegyelmezettek lettünk, és sorra döntöttük a korábbi „mennyi ideig bírjuk ki pisilés nélkül” rekordjainkat. Meg el is fáradtunk a sok élménytől, így csöndesen teltek az órák…

Azért azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó kis hetet töltöttünk együtt. A végére már úgy működtünk, mint egy nagy család. Jó, hogy elmentünk, és hogy együtt volt az osztály! Egyik holland, másik magyar

HU: – Csatlakozunk a többiekhez?

NL: – Hát… én nemigen vagyok jóban velük…

HU: – Én viszont szívesen lennék a saját osztálytársaimmal.

NL: – Jó hát, nem’ tom…

HU: – Maradunk egy kicsit?

NL: – Hát 6:00-kor vacsora van otthon…

HU: – Na jó, a fene, akkor menjünk haza!

NL: – Remélem nem baj, de neked csak a biciklim hátulja marad… Később kínos hallgatás egész délutánon át. Szuper volt!